Rosszkor rossz helyen...

Rosszkor rossz helyen, avagy a boldogtalanság időzítése

Na igen. Jókor jó helyen lenni, az nagyon nehéz. Lehet, hogy arra születni kell. Rosszkor rossz helyen? Elmulasztani valamit, ami csak karnyújtásnyira volt tőled? És még csak nem is tudtál róla? Így éreztek mindketten. Ült egy középkorú pár egy kávézó teraszán, és csak nézték egymást szótlanul. Nem kellettek szavak, hogy megértsék: ugyanazt gondolják éppen. Hogy miért csak most? Miért vesztegettek el szinte egy egész életet. A férfi mostanában le sem tette Márquezt. Szerelem kolera idején, újra és újra olvasta a könyvet. Igen, igen. Ugyanaz az érzés. Ő épp olyan, mint Javier Bardem. És ez a nő a szerelme, akit mindenki másban keresett és sosem talált. És szinte érzi a csalódás kínját, a felismerés keserűségét, hogy egyik nő sem volt az igazi, mást keresett, mást szeretett. Őt, aki itt ült most előtte. A szemét megálmodta, álmaiban látott csillogó, titokzatos szempár. És most amikor kinyújthatná a kezét, hogy elérje, magához húzza, csak ül csendesen. A nő is éppen így érzett. Eszébe jutottak a borzasztó évek más férfiak mellett. A férje mellett, akit a gyerekek miatt elviselt, és gondoskodásáért megbecsült. Eszébe jutottak a kétségbeesett kitörési kísérletek, a szeretői forró ölelése és a bűntudattal teli hazaérkezések. És most, hogy a véletlen ismét elésodorta, csak ülnek csendesen, és hallgatásuk szomorúsága járja át az egész helyet. A kávézóban is csend lett hirtelen. Senki sem érti miért, csak a kávéfőző gép sistereg a pult mögött. Ránéznek a párra és megértik a csendet. Hogy ez a pillanat szomorú de mégis szép nagyon. Hogy némán átélik most a soha meg nem élt, elszalasztott boldog perceket. Hiábavaló szépség, tünékeny, mint a naplemente. Amint lebukik a nap a horizonton, hirtelen sötét lesz....

....Elkészült a kávé, a kávéscsészék kanalak csörrenése megtöri a csendet. Rosszkor, rossz helyen? Most jó nagyon. De az idő, a pillanat sokszor oly törékeny, és ezúttal is kegyetlen emléket állít az elmúlásnak. Még egy pillantás, egy sóhaj és vége. Lepereg a film, amit sosem forgattak le, mégis milyen szép volt. Hiába szép…