Rosszkor rossz helyen...

voodoo•  2011. november 19. 13:25

Rosszkor rossz helyen, avagy a boldogtalanság időzítése


Na igen. Jókor jó helyen lenni, az nagyon nehéz. Lehet, hogy arra születni kell. Rosszkor rossz helyen? Elmulasztani valamit, ami csak karnyújtásnyira volt tőled? És még csak nem is tudtál róla? Így éreztek mindketten. Ült egy középkorú pár egy kávézó teraszán, és csak nézték egymást szótlanul. Nem kellettek szavak, hogy megértsék: ugyanazt gondolják éppen. Hogy miért csak most? Miért vesztegettek el szinte egy egész életet. A férfi mostanában le sem tette Márquezt. Szerelem kolera idején, újra és újra olvasta a könyvet. Igen, igen. Ugyanaz az érzés. Ő épp olyan, mint Javier Bardem. És ez a nő a szerelme, akit mindenki másban keresett és sosem talált. És szinte érzi a csalódás kínját, a felismerés keserűségét, hogy egyik nő sem volt az igazi, mást keresett, mást szeretett. Őt, aki itt ült most előtte. A szemét megálmodta, álmaiban látott csillogó, titokzatos szempár. És most amikor kinyújthatná a kezét, hogy elérje, magához húzza, csak ül csendesen. A nő is éppen így érzett. Eszébe jutottak a borzasztó évek más férfiak mellett. A férje mellett, akit a gyerekek miatt elviselt, és gondoskodásáért megbecsült. Eszébe jutottak a kétségbeesett kitörési kísérletek, a szeretői forró ölelése és a bűntudattal teli hazaérkezések. És most, hogy a véletlen ismét elésodorta, csak ülnek csendesen, és hallgatásuk szomorúsága járja át az egész helyet. A kávézóban is csend lett hirtelen. Senki sem érti miért, csak a kávéfőző gép sistereg a pult mögött. Ránéznek a párra és megértik a csendet. Hogy ez a pillanat szomorú de mégis szép nagyon. Hogy némán átélik most a soha meg nem élt, elszalasztott boldog perceket. Hiábavaló szépség, tünékeny, mint a naplemente. Amint lebukik a nap a horizonton, hirtelen sötét lesz....

....Elkészült a kávé, a kávéscsészék kanalak csörrenése megtöri a csendet. Rosszkor, rossz helyen? Most jó nagyon. De az idő, a pillanat sokszor oly törékeny, és ezúttal is kegyetlen emléket állít az elmúlásnak. Még egy pillantás, egy sóhaj és vége. Lepereg a film, amit sosem forgattak le, mégis milyen szép volt. Hiába szép…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. december 1. 13:39

Van Vajda Jánosnak egy verse... "Harminc év után.." Nem teljesen erről szól, de nagyon hasonló és a veszteség-érzést fájdalmasabban leírni kevesen tudták... Olvasd el, ha még nem ismered!

voodoo2016. november 30. 18:20

@Kicsikinga: "Na igen. Jókor jó helyen lenni, az nagyon nehéz. Lehet, hogy arra születni kell." Ezt az egyet viszont nem tudjuk befolyásolni.... Sejtem, hogy mi jár a fejedben, rengeteget megmutattál már magadból... ne sírj, az ilyen "hiábaszép" pillanatok miatt nem szabad... ezeken mosolyogni kell, túl kevés jut belőlük. :)

Kicsikinga2016. november 30. 09:24

Eljöttem, elolvastam, és eltűnődtem az életemen, amit siratok...
Jó rég óta...

Ernest2011. november 19. 14:27

Okok, én is figyeltem a blogbejegyzésre...
A Márquez könyvet 2x olvastam, a filmet legalább 4x láttam. Minden sora és képe bennem van, örökre.
Köszi az írásodat is, tetszett... és Vadmálna hozzászólásai is. :)
üdv : Őrni

voodoo2011. november 19. 14:12

Nem az a fontos hogyan éred el, hanem azt, hogy mit érsz el. És Te figyeltél rám... :)

Törölt tag2011. november 19. 14:10

Törölt hozzászólás.

voodoo2011. november 19. 13:27

.....minden itt van ebben a pár sorban ami kavarog bennem évek óta. Hogy ne járjak így, mint ez a pár. Hogy még időben megéljem vágyaimat és álmaimat...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom