Voodoo kunyhó

Személyes
voodoo•  2020. május 29. 19:03

Komfortos kalitka

Van, akit árnyékként követ egy érzés,
mert a régi vágy a vérében lüktet,
minden kép, s emlék maga a kísértés.
szerencsés vagy, ha eddig elkerülted.
Legtöbben nem keressük a miértjét,
kordában tartjuk a képzeletünket,
a bizonytalan szabadság kedvéért
nem kockáztatjuk biztos jelenünket.
Mégis fáj, ha valaki más oldalán
próbáljuk meg elfeledni a múltat,
életünk színház, és díszlet a család,
még boldognak is hazudjuk magunkat,
szerepet játszunk az élet színpadán,
igaz, közben valódi könnyek hullnak.

Néha a szerelem csak úgy ránk talál,
néha a dolgok másképp alakulnak,
néha időben rájössz, nem erre vársz,
mások egy életen át megalkusznak.
Reményük él, de törékeny szalmaszál,
ha lépni kell, gyávának bizonyulnak,
komfortos kalitka a társas magány,
nincs rajta ajtó, sosem szabadulnak.
Elfogadjuk, hogy sorsunk ezzel büntet,
pedig a külvilág csak néhány lépés,
már a percek is végtelennek tűnnek,
egyre nő a csend, nehezül a légzés,
s réges-rég elfelejtette nevünket
akit a végzetünktől visszakérnénk.

voodoo•  2020. április 10. 16:59

Csodára várva

Olyan lettem, mint a folyóban a kavics,
időnként felkap az ár és a partra visz,
máskor csak meglapulok szelíd medrében,
fekete kövek közt egyedül fehéren,
bezárkóztam, de bent is elér az átok,
túl sok a baj, álmomba is beszivárog,  
Jézusra várok, mint mások, Isten fiára,
hozzon áldást újra a romlott világra.

Bár az ember már annyi bajból kikerült,
kétezer év alatt túl sok bűn összegyűlt,   
megváltás kell újra, egy isteni csoda,
vagy lassan pokollá lesz őseink hona,
ha megtörténik, talán tükörbe nézünk,
nem a Gonosztól, önmagunktól kell félnünk,
s ha Isten megunja, lehull a hét pecsét,
és Jézus nem támad fel többé senkiért...

voodoo•  2020. január 26. 11:14

Elvis él

Tegnap este Elvis estet tartottunk. Kicsit megkésve ünnepeltük meg a születésnapját (január 8.), de legalább idén nem felejtettük el teljesen. Minderről eszembe jutott egy régebbi bejegyzésem az egyik versem alatt a témáról. Külön aktualítást ad ehhez, hogy Harry és Meghan épp lelépni készül a királyi családból... Miután elolvassátok ezt az eszmefuttatást, rögtön világossá válik, hogy hová is tartanak (és kihez...) Kanada? Ááá, dehogy... csak a hiéna-média megtévesztésére szolgál az egész...Szóval... miután William és Harry (Henry) királyfiak 2014-ben ellátogattak Graceland-be

https://www.usmagazine.com/celebrity-news/news/prince-william-prince-harry-visit-elvis-graceland-pictures-201425/ 

mindenki megvilágosodott, aki addig nem értette az összefüggéseket. És ezek persze úgy kezdődnek, hogy Elvis természetesen él, és ő a Király, akkor a 2 herceg... Na, leesett már?? :))  Persze 2014-ben Graceland-ben hiába keresték a Királyt, mert 1977-ben, állítólagos halála után Angliába költözött és azóta járja a vidéket Északról Délig és vissza.... Bizonyíték kell? Dundee mondjuk éppen Skócia, de biztos kíváncsi volt LochNessy-re is... 

https://www.thesun.co.uk/news/4860043/elvis-ghost-dundee-grandad-roof-chimney/ 

Szerintem elment William, és Harry esküvőjére is. Érdekesség kedvéért 1977-ben Diana 16 éves volt, akkor találkozott először Charles-szal, de Elvis-be volt szerelmes... :)) Priscilla 1973-ban lelépett, szabad volt, mint a madár. A klónja (valami munkanélküli hollywood-i színész) eljátszotta, hogy meghízott, beteg lett és furcsa körülmények között meghalt, de a Király csak nevetett ezen a szemfényvesztésen, és még ma is a ködös Albionban, a már nem szomjas törzsvendégeknek énekli a péntek esti karaoke esteken, hogy        https://www.youtube.com/watch?v=vGJTaP6anOU

Miután jól kisírják magukat, hazaballagnak odabújni az asszonyhoz, aki nem érti mit kevernek a sörbe az éppen 300 éve megszakítás nélkül üzemelő   Büszke Kakasban... péntek esténként... :))

voodoo•  2020. január 16. 19:14

Három varázslat

Álomfelhő

Első varázslatom egy különös álom,
amire csak vágysz, én eléd tárom,
amikor elalszol, az is megtörténhet,
hogy egy bárányfelhő eljön érted,
elsőre biztosan plüssállatnak néznéd,
ám repül veled, akár a szélvész,
míg átszáguldotok az óceán fölött,
nyújtózz el puha fodrai között.

Még ha hosszú is az út az Üveghegyig,
- eltarthat akár másnap reggelig -
unatkozni mégsem fogsz, néha leszálltok,
kalandok várnak, amerre jártok,
az benne a legszebb, hogy el se felejted,
de jobb, ha leírod vagy lefested,
hogy mindenki megismerhesse álmodat,
hátha másokat is meglátogat.

Fénymágia

Életed filmje talán nem egy vígjáték,
de régóta nem zavar az árnyék,
ha megnézed a filmed, mindig elragad
egy-egy felhőtlen, boldog pillanat,
emlékek már, de még ma is izzó szikrák,
őrzik a lángot és jövőd titkát,
bár mostanában ritkák az ilyen napok,
az is elég, ha a Nap felragyog.

A második varázslatom ezért a fény,
sötét éjeken ez ad majd reményt,
napsugárral vetítem múltad az égre,
hogy ne gondolj többé a sötétre,
festek egy hidat is, amíg filmed pereg,
szivárványszínűre színezheted,
álmodban átsétálhatsz rajta bármikor,
túloldalán mindig ott vár a Hold.

Idővarázs

Az Idő, akár egy rég nem látott rokon,
betoppan a születésnapodon,
új számot ír a tortádra, mégsem veszed
tőle zokon az eltűnt éveket,
becsukod a szemed, mintha ott se lenne,
s elfújod a gyertyákat nevetve,
visszafordítanád, de nincs időgéped,
lehull a homok, ilyen az Élet.

Nincs bűvészkalapom és hófehér nyulam,
se pálcám, se kunyhóm Katmanduban,
de megmaradt a harmadik varázslatom,
még az időt is megállíthatom,
mikor a világ összes órája megáll,
szabadon szárnyalhat fantáziád,
elviszlek bárhová, például Nepálba,
onnan csak pár perc a Himalája...

voodoo•  2020. január 11. 14:45

Bíborszín felhők alatt

Sokat utaztam, hogy elfeledjem múltam, 
faképnél hagytam vidám kísérteteim,  
jártam a világot, s végül megtanultam,
bárhová megyek, követnek emlékeim,
eltűrtem szótlanul, de mára meguntam,
hogy az Élet mindig átírja terveim,
ezért megfogadom, hogy Kétezerhúszban,
egy ideig csak előre nézek megint.

Igazi nagy csodákra sohasem vágytam,
a remény minden akadályon átrepít,
de túl sok a dolgom, hogy tétlenül várjam,
míg a jótündér megérkezik és megsegít,
megannyi dallam szólít, hogy lekottázzam, 
és két akkord között megírjam verseim,
új kapu nyílt előttem, beléptem bátran,
remélem most kezdődnek legszebb éveim.

Éjszakánként eljön értem egy szép álom,
felemel és angyalként szállok reggelig,
van egy hely, innen vagy túl az óceánon, 
mikor elalszom, arra járok rendszerint,
bíborszín felhők úsznak a láthatáron,
áll egy lány a parton és az égre tekint,
remélem egy napon majd ébren is látom,
nem mossa el a hajnal álmom képeit...

Kétezerhúszban tudom, hogy megtalálom,
még ha hosszú is az út az Üveghegyig...