Voodoo kunyhó

Egy kis szigeten köszöntik először az új évet,
nem durran pezsgő, a részegek kezében petárda,
táncolnak és zenélnek a  vidám helybéli népek,
és éjfélkor virágokat dobnak az óceánba.

Azt beszélik, hogy ott, ahol a "Kékek" összeérnek,
megnyílik az ég, és lent a vízben, az Idő árka,
a lelkek felszállnak, s lemerülnek a múló évek,
több milliárd esztendő került már hullámsírjába.

A Nagy Kékség szélén még ilyen egyszerű az élet,
nincs levegőszennyezés, tömeg és városi lárma,
tüzet gyújtanak és a fényénél arról mesélnek, 
hogyan léptek őseik e földi éden partjára.

Tán' fel sem fogják, milyen sötét jövő elé néznek, 
elolvad a sarki jég, és ennek nagy lesz az ára,
mert hála az emberiség "legfejlettebb" részének,
biztos pusztulás vár az édeni szigetvilágra.

Nő a víz, s apadnak a remények, ők mégse félnek,
azt hiszik, ha nagy lesz a baj, azt Isten is meglátja,
de ha azok a hullámok majd az égig (f)elérnek, 
már nem segíthet rajtuk majd más, csak Noé bárkája...

Az Úr elfoglalt, rajtunk múlik, lesz-e a mesének
folytatása, vagy elnyeli végleg a tenger árja, 
talán még nem késő, ha sokan és egyszerre lépnek,
megóvják a Földet és jobban figyelnek egymásra. 

Új év, új Mennyország

Szilveszter napján (talán idén legelőször...) boldogan ébredsz,

máris az éjfélt várod, szemed körbefut az óra körül,

szentül hiszed, holnap minden magától megváltozik, de tévedsz,

előbb le kell zárnod a múltat, mielőtt a jövőnek örülsz,

el kell rendezned a nyitott dolgokat, és csak utána kérhetsz

tiszta lapot, mert te is tudod, hogy a sok megoldás közül

a felejtés úgyse’ sikerül... bár az Úr még megsegíthet téged,

hogy (ha eleget iszol ma éjjel,) reggelre megüdvözülj...

Az alkohol annak való, aki nem fogadja el a valóságot,

és akinek túl szürke, a színes álmai után lohol,

a felejtés annak mentsvára, akin az alkohol sem segít,

egyébként ő az, aki mindig, mindenért másokat okol...

ne rakj elé tollat, ő csak ceruzával rajzol Mennyországot,

s mielőtt beköltözne, radírt kér, mert túl közel a Pokol,

szerinte a radír arra való, hogy kitörölhesd a hazugságot,

de hová kerülnek a szavak, amiket kiradírozol?

Nem könnyű a megoldás: ha másnaposan kezded a januárt,

miért jönne jobb folytatás a fejfájós évkezdet után,

ha meg nem iszol, és cipeled tovább a tegnapok bánatát,

felőröl az Élet, és elfutnak az évek keszén-kuszán,

legjobb egy vidám társaság, pár összekoccanó pezsgőspohár,

mert amíg velük mulatsz, addig se gondolkozol legalább,

és ha egyedül maradsz, ma este akkor se válaszd a magányt,

írj és olvass, ne sírj, új év jön és új Mennyország is talán...

Az utolsó csepp méz

“Sűrű a vérem, én nem is értem,

Valamitől megsűrűdött.

Lassú a léptem, és mindenképpen

valamibe beléütközök.”

Hiába választják szét az ártatlan részecskéket

és bűnbe esett plazmát a furcsa eszközök,

hiába tisztul a vér, ha tovább mérgezi a lélek,

mindig jönnek majd újabb éjsötét rögök,

tudom, másképpen kellene élnem, réges-régen,

megpróbáltam párszor, már nem erőlködök,

abban a 21 grammnyi lüktető...  izében...végleg

összekeveredtek az angyalok és ördögök.

"Jönnek a képek, állok elébek,

Menjenek át nagy fejemen

(Menjenek át, megengedem)."

Kimosták lelkemből a színeket a klónozott évek

és legtöbb emlékem a mosásban összement,

néha újrafestek néhányat, de nem sokat remélek,

másnap újra megköt rajtuk a szürke cement,

sehol se’ jobb, de egyszer majd innen is lelépek,

jön egy vonat, és nem váltok rá retúrjegyet,

addig is írok és zenélek, élvezem, hogy (még) élek,

jó program ez a stressz és unalom helyett.

"Édes Szent János, nagy látomásos,

Sose tudd meg mit láttam én.

Vad a bozótban, ott, ahol jól van,

Várok a világ peremén"

Miközben ujjam a zongorabillentyűkön matat,

a lét és nemlét küszöbén keresem a fényt,

a szeretet-implantáció csak illúzió... így marad

az utolsó csepp méz íze a nyelvem hegyén,

a halál nem zavar, a magány "a bozótban a vad",

de most jó... Désiré-t épp erre fújta a szél,

repülünk a semmi közepén és jól látom magam,

ahogy célba érek a holnap oldalvizén...

"Takaróm felhúzom, s azt mondom: gyere sötét,  

jobb itt a sötétben, alszom majd mindjárt, Irén.

Istennek mancsával-körmével szám szegletén." 

 *

Cseh Tamás zenéje és Bereményi Géza szavai váratlanul, olvasás közben érkeztek...

http://blog.poet.hu/netalaljmeg/plazmaferezis

Csilivili (gömb)mesék

 
Csilivili gömbök mattra kopott tükréből
a múltad emlékei bámulnak vissza rád,
a legszebbeket tán' örökre megtartanád,
sokszor öltöztették ünnepi díszbe a fát,
de ki tudja, meddig tart a fakó csillogás,
túl sok gyertya fénye lobogott már tétován
a töredezett díszek megfáradt oldalán.
Fellhőtlen gyermekkorod csodáit idézi
a fenyő mögött táncoló, ezer színes árny,
amikor a gyertyafényben izzó gömbökből
mesevilág éledt szobád hófehér falán,
felnőttél, megváltozott a világ, új díszek
kellenek, a régieket tedd egy dobozba,
jól elférnek majd nagyiék fotóalbumán,
hadd ringassák magukat a régi korokba,
amikor még angyalok szálltak a Föld felett,
s Karácsonykor az egyik téged is megtalált...

* * *

2015 karácsonyán a blogok (s)karyzmatikus és fáradhatatlan motorosának...
http://blog.poet.hu/pillanatok/most-csilivili-gombok-ulnek-a-faagon

Jeu sui....s Char...li.....e

Mindig azt hittem, hogy  rajzolni isteni küldetés,

És azt rajzolok, amit és ahogy csak akarok,

Mégis, valahol messze, kiszabták a büntetést,

És rajzaim miatt jutalmul acélgolyót kapok.

Számomra a vidám földi lét itt és most véget ér,

Eljöttek értem, és elkísérnek  az angyalok,

De hiába törték ki barbár kezek ceruzám hegyét,

Fent a Mennyben, remélem újat kapok.

Talán hibáztam, de a világnak felénk eső felén,

Szent a hír, és a vélemény is szabad,

Senki se vette komolyan, hogy Európa közepén

Az elvakult terror a vérünket ontja majd.

Egy művész nem akcióhős, de semmitől se fél,

Mert erőt ad neki a szó, a kép, a hang,

Bátran ír, fest, rajzol vagy zenél, amíg csak él,

S a halál árnyékában is önmaga marad!

* * *

Még ha a halál árnyékának völgyében rajzolok is,

nem félek a gonosztól, mert te velem vagy;

a te ceruzád és hófehér lapod vigasztalnak engem...