Voodoo kunyhó

 
Két perccel napkelte előtt 

Mikor estefelé a gyertyát meggyújtja,
meghitt fényénél fellélegezhet,
de ha később imbolygó lángját elfújja,
nem pihenhet, az éj csak a kezdet,
előbújik egy lidérc, és nem lesz nyugta,
álmában vad folyó felett repked,
szárnyain olvadt viaszcseppek, nem tudja,
zuhanni fél, vagy örvénytől retteg.

Ülj az ágya mellé s ha a mély lehúzza,
szorítsd a kezét és el se engedd,
még szitál a sötét, de felszállhatsz újra,
mikor az éj homokja lepergett,
a reggeli napsütésben pár perc múlva
virágok nyílnak a folyó mellett,
ha beleszagolsz varázslatos szirmukba,
illatuktól visszatér jó kedved.

A Végzet többnyire a gyengéket sújtja,
talán mert a legvédtelenebbek,
még a füledbe is súgja, hagyd sorsukra,
ne óvd azokat, akik szenvednek,
beteged gyógyulását hosszúra nyújtja,
és lelkedbe félelmet csepegtet,
átkot szór az útra, és mérget a kútba,
melyből reményedet merítetted.

Ha mindig, minden rosszabbul alakulna,
mint ahogy korábban elképzelted,
imádkozz, és ne haragudj meg az Úrra,
érző lelket adott, hogy szerethess,
az égi réten - épp ahogy régen - furcsa
felhőket kerget a szél feletted,
megcsillan előtted a Mennyország kulcsa,
már gyerekkorod óta kerested.

Kezedben a kulccsal eljutsz a Tejútra,
hogy Otthon Atyánk elé térdelhess,
de ez ráér, gondolj minden rászorultra,
egy szó és mosoly életet menthet,
sziszifuszi küzdelem, kőkemény munka,
sok csatát kell naponta megnyerned,
s ők könnyezve néznek védőangyalukra,
nem a glóriád miatt szeretnek... 

A bűn gyárosa


Bevált bútordarab a szereposztó dívány,
s nyilván jól fest a producer a kezdő díván,
de szerencsére Weinstein fejéről leverték
a koronát, bár sosem volt király, és kellék-
trónjáról is lekopott a festék, lehullt
(ballon)palástja, s alatta feltárult a múlt:
volt idő és persze volt az a pénz, amiért
a lába elé térd... borultak egy szerepért,
de sokan tudták, hogy egy igazi szörnyeteg,
éhes héjaként lebegett Hollywood felett,
és lecsapott több tucatnyi gyanútlan nőre,
s ha van igazság, bezárják majd jó időre.
A rend kedvéért itt le kellene jegyeznem,
nem lakik erőszaktevő minden filmesben,
de ez a jéghegy csúcsa, és túl a jéghegyen
zaklatják a nőket a legtöbb munkahelyen,
aki beszél repül, aki hallgat, az marad,
tanúk nélkül zaklatója mindent letagad...
Ám Sin City-ben, hála a Weinstein-aktáknak,
sorra kimásznak az ágy alól a csontvázak,
és a nők kiállnak, megnevezik a szörnyet,
fontos a szó, a titkok bátorítják őket...
Nagyon rossz lehet újra a szemébe nézni,
ráadásul a törvény ártatlannak véli,
bizonyíték nélkül gyenge lábon áll a vád,
a nyilvánosság viszont valódi sorscsapás,
hát te se tétovázz, beszélj, nagyon kell néha,
kiáltsd el a nevét bátran, ne maradj néma:
 
#metoo még ma!


Megjegyzés:


A Sin City, a filmgyáros H. Weinstein egyik filmje,
nyugodtan eljátszhatta volna az egyik főszereplőt...

Lehet, hogy csak úgy, elmúlik minden hirtelen,
de én hiszem, hogy létezik az Úr és a Menny,
igaz, a lélekvándorlás gondolatát is szeretem,
ha elmegyek, úgyis mindegy ki vár rám fent,
Buddha, Isten vagy a Karma, nagy a hatalma,
ott lakik, s oda tartok, ahol véget ér a végtelen, 
odafent megszűnik az idő, és míg tart a jelen,
addig a jövő majd idelent vár rám türelmesen...

A zúttörő nyugdíjas, a mókus se vidám, mint régen,
ma már minden más, mint a szüleink idejében,
felvonultál velük a téren, és míg a hősöket nézted,
még csak nem is remélted, hogy megéred,
hogy egyszer részt veszel majd egy tüntetésen,
a CEU-ért vagy EU ellen... ugyanezen a téren....(?!?)

Felvonulás után jött a perec, a sör, a virsli, a majális,
lassan eltűnnek a Városligetből az utolsó fák is,
a Vidámparkot felfalja az Állatkert, s tán' csak frázis,
de a hullámvasúton utazott még nagyapád is...
Elmúlik majd ez a nap, s harminc marad a nyárig,
igaz, a Nap se süt úgy, mint régen. Ő is fázik...