Holly-voo-doo

A bűn gyárosa


Bevált bútordarab a szereposztó dívány,
s nyilván jól fest a producer a kezdő díván,
de szerencsére Weinstein fejéről leverték
a koronát, bár sosem volt király, és kellék-
trónjáról is lekopott a festék, lehullt
(ballon)palástja, s alatta feltárult a múlt:
volt idő és persze volt az a pénz, amiért
a lába elé térd... borultak egy szerepért,
de sokan tudták, hogy egy igazi szörnyeteg,
éhes héjaként lebegett Hollywood felett,
és lecsapott több tucatnyi gyanútlan nőre,
s ha van igazság, bezárják majd jó időre.
A rend kedvéért itt le kellene jegyeznem,
nem lakik erőszaktevő minden filmesben,
de ez a jéghegy csúcsa, és túl a jéghegyen
zaklatják a nőket a legtöbb munkahelyen,
aki beszél repül, aki hallgat, az marad,
tanúk nélkül zaklatója mindent letagad...
Ám Sin City-ben, hála a Weinstein-aktáknak,
sorra kimásznak az ágy alól a csontvázak,
és a nők kiállnak, megnevezik a szörnyet,
fontos a szó, a titkok bátorítják őket...
Nagyon rossz lehet újra a szemébe nézni,
ráadásul a törvény ártatlannak véli,
bizonyíték nélkül gyenge lábon áll a vád,
a nyilvánosság viszont valódi sorscsapás,
hát te se tétovázz, beszélj, nagyon kell néha,
kiáltsd el a nevét bátran, ne maradj néma:
 
#metoo még ma!


Megjegyzés:


A Sin City, a filmgyáros H. Weinstein egyik filmje,
nyugodtan eljátszhatta volna az egyik főszereplőt...