Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Évszakok
voodoo• 2011. november 19. 14:37
Életemben is követik egymást az évszakok. Téli homály, tavaszi zsongás, a nyár zsibongása és az ősz ezer színbe öltöztetett freskója. A lelkem mélyén egy hatalmas fa tövében ott áll egy pad. Amolyan életfa és egy pad, amin, mintha egy moziban ülnék, visszanézhetem addigi életemet. Lelkem és szívem kapuja mindig nyitva áll. Jönnek-mennek a látogatók, akik szeretnek vagy csak érdekli őket életem filmje. Néha akkor is eljönnek, amikor messze járok. Télen is szoktam üldögélni a padomon. Összehúzom magamon a kabátot és bámulom ahogy puha hóesés fehérré varázsolja a környéket. Aztán jön a tavasz, a nyár és végül az ősz. Az elmúlás szimbóluma? Dehogy! Mivel szeptemberi vagyok, számomra az ősz a legszebb évszak. A legszebb színeké, a még simogató délutáni napsugaraké és könnyű léptű nagy sétáké az őszi avarban. Mintha egy tarka szőnyegen lépdelnél és ha elfáradsz, leülsz egy padra. Körülnézel és nem a közelgő telet, az elmúlást érzed közeledni, hanem azt, hogy milyen kevés is kell egy-egy boldog pillanathoz. És ez a kezdet maga! Magamnál hordok egy képet,éppen olyan, mint a lelkem. Vörösben izzó faleveleket kerget benne a szél. A vágyaim, érzéseim, álmaim szele. Egy-egy levél, egy-egy nap az életemből. Amik elmúltak, de amíg nem felejtem el, addig vidáman kavarognak a padom körül...
azi-gazi-em2014. július 15. 22:13
Köszönöm a kedvességedet és a figyelmességedet, hogy elolvastad és válaszoltál is a kommentemre. Én abban reménykedem, hogy még e világi életünkben a virtuális kockás abrosz mellett is- csak úgy egy szellemi kalandként, néha, amikor időnk és kedvünk engedi - elbeszélgetünk. Mit szólsz? Csak, ha nem esik nehezedre...ez részemről egy visszautasítható kérés.
Mamamaci402014. július 15. 04:24
brummos:)
voodoo2014. július 14. 20:22
@azi-gazi-em: eltöltöttem néhány őszt Kanadában, és akkor azt hittem, hogy nincs szebb az első fagyos éjszakák után napok alatt lángvörösbe boruló juharfák látványánál... De nem kell olyan messzire utazni... a négy évszak égövében szinte bárhol eléd kerülhet egy színes égi szőttes... A versed nem érzelgős, gyönyörű metafora a két lehulló fügefalevél... Valahogy a Paradicsomból való végleges kiűzetésünket is jelképezi, és a vágyunkat, hogy egyszer még visszakerüljünk oda... ki-ki a maga Évája vagy Ádámja oldalán... Mert a jelek szerint mindketten ugyanoda tartunk... Remélem lesznek ott árnyas parkok, és padok.... ha összefutunk, jókat beszélgetünk majd.... legalább nem lesz olyan unalmas az öröklét... :)
azi-gazi-em2014. július 12. 21:44
Véletlenül két n betű ment a gyönyörű szóban, nagyon bántja a szemem, de nem tudom, hogy kell visszacsinálni. Bocs.
azi-gazi-em2014. július 12. 21:41
Voodoo, ez annyira szép! Én is szeretem az Őszt és nem az elmúlás szelét érzem, hanem a rőt színeit látom, ha rá gondolok. Ezt biztosan nem tudod, mert olyan női dolog, az embereket besorolják a divatban, kozmetikában az évszakok alapján valamelyikbe és én hiába vagyok tavasz végi, nyár eleji születésű, az őszbe tartozom, és nagyon szeretem a napsárgát, bíbort, mályvát, aranyat stb. Van is egy ilyesmi színekben íródott versem, nagyjából így van az eleje:
Odakinn tombolva zúg a szél.
Egymást kergeti két falevél.
Egyik arany, a másik veres,
sírni csak a megtisztulásért érdemes.
Mégis e fehér papír fölé hajolva
könnyeket hullatok.
Két elszáradt, színes falevelet siratok stb. Kicsit érzelgős, de amiatt szeretem, mert ez nekem egy valós élményem volt, hogy láttam az ablak előtt lévő íróasztalom mögött ülve (még a régi házunkban, amikor élt a férjem) a fügefáról lehulló két gyönyörű szines falevelet egymás körül pörögve lehullani. Ne haragudj, hogy ide pöttyentettem ezt a kis szomorúságot. Szeretettel olvastam gyönnyörű soraidat: Azi
Steel2012. augusztus 27. 09:06
Itt vagyok megint...és szerelmes lettem az írásaidba :)))
Ezt is itt, amit leírtál, és ahogy...annyira eltaláltad...a pad, az évszakok...és az ősz! Szerintem sem az elmúlás évszaka.
Jó itt olvasgatni Nálad.
skary2011. november 19. 16:14
és tényleg :)