Miért sújtja a világot a globális szárazság?

Locoen•  2022. augusztus 2. 12:59  •  olvasva: 57

Ismeretlen, mégis oly közeli utazótestvérem! Hihetetlen mértékű a szárazság. Olyan szaharai, szinte perzselő forróság uralkodik az idei nyáron főleg Európában, hogy az szinte minden képzeletet felülmúl. A főleg mérsékelt éghajlatú öreg kontinens lassan már az erősen szubtrópusi variánsba esik. Az eső hosszú napok, egyes területeken már hetek óta nem esett. Az európai városokban, de globálisan is sorra dőlnek az abszolút melegrekordok. A nap tikkasztó heve nem kíméli a veteményeseket, a mezőgazdasági termelő növényeket, így már most elképesztő károkat szenved el az agrárpiac, és még hol van a nyár vége. A nem csak lokális, de globális szinten is megfigyelhető szárazság és csapadékhiány nem csak az emberi közösségek destabilizációjához vezet, nem csupán a növények mezsgyéjén okoz felmérhetetlen károkat, hanem ezzel összefüggően az állatvilágot is sújtja. Az élete adó és tápláló eső hiányában egyre több tó szárad ki, a nagyobb tavak és folyamok is erősen apadnak, és ez a folyamat magával vonja az egyes állatfajok saját környezetükből való kiszakadását, sőt, elpusztulását is. A szárazság a természetet sújtja legelőször, de mivel az ember az eddigi élet során szoros kapcsolatot épített ki a minket körbe ölelő ökoszisztémával, így a flórát és a faunát ért heves és szinte megfizethetetlen természeti károk az emberi életteret is közvetlenül veszélyeztetik. Arról nem is beszélve, hogy a felfokozott klíma, a rekkenő aszály következtében az egyes országokban a learatott és betakarított haszonnövények exportja és importja is megcsappan, ami pedig magával von egy szinte beláthatatlan következményű árrobbanást és egyben óriási léptékű gazdasági recessziót is. Kevesebb étel jut az asztalra, és szinte általánossá válik a vízhiány is. Mint olvasható, ez egy olyan körforgás, amelyben minden egyes fél komoly és komplex, mondhatni szimbiotikus viszonyban van a másikkal. Csakhogy jelen esetben ez a kölcsönös és egymást segítő, erősítő rendszer felborulni látszik, ami évről-évre csak egyre rosszabb és súlyosabb tragédiák megjelenéséhez vezet. A szárazság, az esőhiányos intervallum pedig az egyre erősödő hőhullámok okán kitolódik, és alig látszik a vége. Mintha a Biblia lapjain olvasható kataklizmikus állapotok elevenednének meg a szemeink előtt, és amely akkor még szinte megmosolyogtató és elérhetetlennek tűnő vészjelzés volt, az mára már fenyegető realitássá vált. De vajon mi okozhatja ezt a globális időjárási változást? Vajon az Igazság színterére vetítve minek a szimbólum ez a szárazság? Ekkora károkat okozva miért szükséges ezt az emberiségnek megtapasztalnia? Miért alakult ez így? Ki a felelős, ha van egyáltalán ennek felelőse? Mikor lesz vége? Rengeteg kérdés, ami az egyszerű, laikus ember és a szakosodott bennfentes szakember fejében is megfordul. A legfontosabb talán a második, hiszen leírtam már többször is, hogy magam már mindent csakis az Igazság szűrőjén át szemlélek Általuk, mert az az Igazság. Nem lesz egykönnyen emészthető a válasz, sőt: aki testből szeretné ezt megérteni, elmével és indulattal, az nem lesz rá képes. De aki hajlandó Hozzájuk kiáltani kisdedi lelkületből, személyesen a belső szobájukban, az válaszokat fog kapni Lélekből. Megfog ütközni, de szembesülni fog, és ezáltal élhet is majd a lelke.

Barátom! Mi okozza ezt a globális forróságot? Röviden és egyértelműen rá a válasz: maga az ember! És minek a szimbólum ez a perszelő hőség, a csapadékhiány? Annak, hogy az ember ne csak azt értse meg, ne csak azon ténnyel szembesüljön, hogy ő gyarló és vétségekkel teli, hanem azzal is, hogy semmire sem képes a Teremt-Ő-je kegyelme nélkül! Azt írja a Zsoltárok könyve, hogy: „Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.” Az Atya az embert saját képmására teremtette, szeretetből és örömből, és látta, hogy az, amit alkot jó, így azt megáldotta. Az embernek adatott már kezdettől fogva a Dicsőségnek Koronája, tehát mint fiú, örökösévé vált az Életnek. És mindent megkapott ajándékba, hiszen semmit sem birtokolhatunk, semmi sem a miénk. Csupán egyetlen dolga lett volna az első emberpárnak, hogy kisdedi lelkülettel dicsőíti szüntelen a Teremtőjét. De ők ezt elvetették maguktól abban a pillanatban, amikor szakítottak a jó és a rossz tudásának fájáról önzőségük és hataloméhségük okán. Onnantól kezdve az ember megörökölte a negatív gondolatokat, életellenes érzelmeket, istentelen cselekedeteket, a hazugságot, a félelemet, a hárítást, a képmutatást. Mivel az Atya látta az ember romlottságát, ezért nem sokkal a kiűzetés után úgy határozott, hogy: „Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” Az örök igaz életre teremtett ember kiesett az isteni kegyelem állapotából, és saját magát taszította a külső sötétségre, a víz nélküli sivatag lélekvesztő pusztájába. Olyannyira az égig hatott az ember vétsége, hogy mára már az bőven túlszárnyalja a korabeli Bábel tornyát. De a Noé idejében történt globális kataklizmát előidéző, mondhatni tisztító özönvíz után az Atya fogadalmat tett, hogy sosem törli el a teljes emberiséget. De azóta is érte büntetés az emberiséget, gondoljunk csak a tékozló és parázna városokra, Szodomára és Gomorára, ahol az erkölcstelenséget és hedonizmust már nem tűrhette az Ige Tervezője. De hiába a megannyi figyelmeztetés, a próféták intése, a számos betegség és csapás, az emberiség egyszerűen képtelen hátra hagyni a test oltárán való adózását, az önnön erőből és akaratból vágyott örömszerzést és ön-kielégítést. Egyre mélyebbre süllyed a saját maga által elidézett probléma-folyamban, míg a végén már nem lesz képes a felszínre úszni és az örök mélység sötétjébe süllyed. Ezt fogalmazta úgy a Biblia, hogy a kezdeti kígyóból baziliszkusz lett, majd abból az óriási fenevad. A világ negatív ingerületeinek a stimulálása, az érzékszervek megelégítése, a test akaratának való engedelmeskedés mára már szinte teljesen elválasztotta az egykori teremtésbéli örököst az Életnek Szavától. és ahogyan mindig is, a mostani helyzet is is egy óriási szembesítő tükör az egyén, az emberiség számára, hogy vegye már észre tékozlását és hazugsággal vegyített istentelen lelkületét.

Szükséges megértenünk, hogy hiába, hogy örökül kaptuk a földet, de azt nem azért, hogy azt feléljük és saját élvhajhász céljainkra használjuk. Az Atya szimbolikusan a termőföldet adta nekünk, amit Ő maga öntöz, hogy a bennünk elplántált kis csíra gyümölcs termő sudár fává növekedjen. „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.” – mondja az Úr. Ez a kurrens, jelenlegi egyre tragikusabbá váló helyzet pontosan annak a szimbolikája, hogy milyen az, amikor a megfogyatkozik a kegyelem. A víz Isten Igéje, a föld, a bennünk található föld pedig a termőtalaj. Ilyen az, amikor nem kap a szomjazó föld az égi áldásból, amikor elvétetik az is, ami van. Ahogyan József korában is megtapasztalták az emberek a hét bőséggel teli esztendőt, úgy szükségszerűen érkezik el a próbára tevő 7 szűk is, hogy annak tükrében nyilvánvalóvá váljon az ember gyarlósága és az Atyának hatalma és dicsősége. Hiába, hogy az ember ennyire elhatalmasodott a Földön; hogy ilyen innovatív technológiát fedezett fel; hogy a pénz, a tőke globális elburjánzása okán kiépítette hatalmi hierarchiáját; hogy úttörő, leleményességben gazdag elméjéből megannyi értékadó dolgot volt képes megalkotni. Ez mind semmiség, hiszen ez mind mulandó, másrészt ez a mostani helyzet nyíltan mutatja meg, hogy milyen törékenyek is vagyunk és milyen elementáris módon függünk a Teremtő Édesapa kegyelmétől. „Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!” – mondta az Úr. Ő, aki fundálta a földnek oszlopait, aki kifeszítette az égnek sátorát, Előtte nincsen lehetetlen, és azt tesz, amit akar. Minden élő Tőle függ, és akiről elfordítja a tekintetét, az elveszik. Az embernek itt az idő megértenie, hogy fűszál, aki ma még hajladozik, holnap talán elszárad. Füst, ami ma gomolyog, a másik pillanatban eloszlik. De még mindig ennyire hosszútűrők, késedelmesek a haragra, az ítéletre, hogy aki csak Hozzájuk kiált gyermeki lelkülettel, az élhessen. Most még tart a kegyelem, és addig tartani is fog, amíg valaki él. De amikor már nem dobog többet a szíve és eltávozik az utolsó ítéletre, és már ott fog szembesülni, akkor már késő lesz, és kárt vall majd a lelke. Azt mondta Krisztus: „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” Pontosan, mint ebben a tikkasztó hévségben. Az erdők, a száraz aljnövényzet spontán kigyullad. Ez csupán az előszobája annak, amit a Biblia a profetikus végítéletben taglal. De aki képes magát megalázni az Igazság előtt, aki teljes lelkéből, szívéből, erejéből és elméjéből kér, az kapni is fog, és az az ember kap majd erőt és védelmet, hogy ami érkezni fog, attól védve lesz, mert már nem maga fogja saját erőből védeni magát, hanem Ők viselnek rá gondot. Kívánom, hogy ha nem értenéd ezen szavakat, barátom, kérdezd Őket személyesen a belső szobádban. Az idő egyre kevesebb, de a szabad akaratodból meghozott döntésed csak a tiéd: dönts bölcsen, amíg még élsz, bármikor megteheted. Közeledj feléjük, hogy Ők is segíthessenek neked.

A drága Teremtő Atyának és a Dicsőséges Krisztusnak lélekelevenítő kegyelme legyen mindannyiunkkal! Üdv. Tamás

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Locoen2022. augusztus 3. 13:42

@Mikijozsa: Köszönöm szépen neked is, Miki bácsi az őszinte, kemény, de igaz és tűzzel égő hozzászólásodat.

Elmondta Krisztus, hogy milyen idők érkeznek el az emberiségre. Ma ezek tartanak, és egyre többen fogják megérteni, megélni, meglátni és tapasztalni, hogy a korábban leírt vészterhes prognózis nem egy kreatív elméből fogant meseszerű végítélet-történet, hanem az Igazság, amiben most élünk. Mindenek oka van az életben, abban semmi sem történik céltalanul. Az embernek megadatott a szabad akarat, amely által döntést képes hozni, és az a döntés, csakis az övé, amiért vagy megjutalmaztatik, vagy meg- és elítéltetik majd. Krisztus figyelmeztettet erre, hogy menyi hamis próféta támad, hogy elhitetik a világot, hogy háborúk, éhínségek, támadnak, de a legtöbb ember annyira testbe süllyedt már, hogy a szemükön lévő hályog okán nem látják az Igazságot. Az, hogy mi történik igazán, magam sem tudom, azt csak az Teremt-Ő Gondviselő tudja. Az Ő irgalma, hogy még élhet az ember, és hogy ez meddig lesz így, az is csakis Rá tartozik. De a szorgos szőlőmunkás feladata nem az, hogy ezeket kielemezze, hogy féljen általuk, lázadjon és rettegjen, hanem az, hogy világoljon, amíg teheti! Az, hogy mi az igazság a háttérben, senki sem fogja teljesen megtudni. De ez így is van rendjén. A fő feladat, hivatás az, hogy aki Bennük jár, az kisded maradjon, és megtörje a kenyeret.

Hitet és kitartást kívánok Bennük!

Üdv.

Tamás

Locoen2022. augusztus 3. 13:30

@Ametisz: Nagyon szépen köszönöm neked, Tímea az emberi, toleráns, kedves és elismerő szavaidat, de a dicsőség az Övék mindörökké!
Viszont van egy fontos dolog, amit szerettem volna leírni neked, de mivel privát levelet nem tudok írni, így ha nem haragszol meg érte, itt tudom ezt csak a számodra közölni.

Aki Igazságban jár, az igaz Isten Igazságában, és ezt nem győzöm hangsúlyozni, az az egyén arra kapta meg az elhívást, hogy azt hittel, állhatatossággal, szelídséggel tűzzel, hatalommal, erővel és alázattal kimondja az embertársainak, még ha ennek az is az ára, hogy magára marad. A világon óriási az elhitetés, főleg az önámítás, a képmutatás, a hárítás, a félelemmel és hazugsággal teliség. Annyi inger stimulálja szüntelen az egyént, annyi, olykor felesleges információ és leterhelő ingerület jut be az érzékszerveken keresztül az ember elméjébe, majd onnan a szívébe, lelkébe, hogy ezeket szelektálni csak az képes, aki már nem a maga erejére, akarására, testi vágyainak megelégítésére törekszik, hanem hagyja, hogy az Ő akaratuk valósuljon meg benne. A világban temérdek lehetőség van, a kínálat messze több, mint a kereslet, pontosan azért, hogy mindenki bőven megtalálja azt, amivel szimpatizál é serre költsön. De Krisztus is elmondta, hogy minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismerszik meg, és Pál apostol pedig úgy fogalmazta, hogy mindent szabad, de nem minden használ, épít. Hogy mit szabad, azt csak az az ember képes lélekből megélni, aki lélekben jár. Nem a spiritualitás, a különböző transzcendentális eszmék, profán rítusok, misztikus megtapasztalások által sugalltakban, nem egy univerzális lélekben, hanem a Lélekben, ami Tőlük való, és nincsen más! Amiket írtál, azok mögött érzem belőled az alázatot, a segítő szándékot, hogy tenni szeretnél és érzékeny a lelkületed, ami értékelendő és nemes, de az igaz Isten és Krisztus nem ezekben a dogmákban és spirituális eszmékben él, ahogyan azt magam megérthettem. Magam is benne voltam ezekben, megértelek és átérzem, amiket most írsz, de amióta Őket megismertem, megértettem és megéltem, mi az Igazság. Nem univerzumról beszélünk, hanem Róluk, akiknek van Neve. A helyes cselekvés pontosan, hogy nem rajtunk áll, nem az önmagunkban van a kulcs, hiszen az önmagam az, ami a test gócpontja! A lélek elevenít meg, a test semmit sem használ, mondta az Örök Megváltó. Az önmagam az test még, az az identitás, ami a világ ingerületeinek összességéből épül fel az egyénben. Az valóság a test számára, de a léleknek Igazsága van. Az egyik anyag még, a másik már lélek. A másik szegmens pedig az összefogás. Ha az emberek úgy teszik ezt, hogy nincsen bennük az Ő irgalmuk, akkor olyanok, mint amit Krisztus mondott: vak vezet vakot és mindketten a szakadékba esnek. Ők nem arra hívnak el, hogy másokkal szövetkezzünk, hanem arra, hogy velük legyen az egyén kötelékben, személyesen! Azt írja a Biblia, hogy átkozott az, aki emberekben bízik (érti úgy, hogy elsődlegesen), és az Atya is elmondta, hogy az Ő szerelmetes Fiát kövessük, csakis Őt hallgassuk, ne mást.

Ezt vagy megéli valaki, vagy nem. De aki Hozzájuk fordul, annak Ők kijelentik magukat, és elvezetik mindazon megértésekre, amit megélnie szükséges. Megértem, hogy ezen szavakat feldolgozni nagyon nehéz. Nekem sem volt egyszerű, mivel gyarló vagyok, és bizony a mai napig botránkozok az Igazságban. Kipróbáltam magam is számos dolgot, meditációt és egyéb tecnikákat, de egyik sem adta meg azt, amit Ők igen. De aki nem szembesül általa, az el fog veszni. Sok ma az igazság, az álnok hazugság, ami tekerve van és csűrve, de ezt mindenkinek magának szükséges megélnie Általuk. Mindenki hisz valamiben, hiszen nem létezik hitetlen ember. De sokan akkor fognak meglepődni, hogy milyen hamisságban hittek, amikor majd Előttük fognak állni. És magam azért teszek ezekről ennyire hittel telin bizonyságot, mert ezeket megéltem! Nagyon sok dolgot láthattam Általuk, kaptam álmokat, kijelentéseket, sugallatokat, hangokat, és kapom ezeket ma is, és bizonyságot teszek arról, hogy az Ő Igazságuk igaz! Nem csak az, ami le van írva, hiszen az csak egy kis szelet. Számomra csak ez az egy Igazság létezik, nem a könyvé elsősorban, mert az egy könyv, még h számomra az emberiség legfontosabb könyve is, hanem az, amit Ők adnak személyesen mindazoknak, akik kisdedi lelkülettel arra vágynak. Írhatnék még oldalakat, de ez mit sem ér, ha ezeket nem maga éli meg valaki az Ő vezetésükkel.

Hitet és kitartást kívánok Bennük!

Üdv.

Tamás

Mikijozsa2022. augusztus 3. 09:52

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mikijozsa2022. augusztus 3. 09:45

igy van és a gonosz munkásai a kufárok - óvakodj tőlük - akiknek az a céljuk, hogy a népnek ne legyen termése, s akkor ők eladhatják silány, fóliában nevelt vitaminhiányos, táplálékszegény terményeiket. Ezeknek nem számít az sem, ha kipusztul a fold minden zöldje csak az övék maradjon meg több kilométer hosszú üvegházakat építettek ez is bizonyítja - előre felkészültek a mesterséges aszály létrehozására http://magazin.fruitveb.hu/wp-content/uploads/2018/12/2-9.jpg

Ametisz2022. augusztus 2. 20:52

Szépen összefűzted az égi isteni útmutatással. Ha tudatosan tovább lépünk önmagunk egy mélyebb nézőpontú megtapasztalási szintjére, láthatjuk-érezhetjük az Univerzum- a természet végtelenbe nyúló tanításait, üzeneteit. A helyes cselekvés rajtunk áll, embereken összefogva, közösen egy szebb, a természettel összhangban megélt világot kialakítva. Köszönöm.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom