Külső vagy belső szárazság?

Kedves barátom! Mikor ezen sorokat írom, nem sokkal előtte még 40 fokos szaharai forróságtól perzselődött át az atmoszféra. Ilyen tartós és egyre intenzívebb tikkasztó meleg és hőhullám nem sűrűn fordult elő eddig az emberiség történelmében. És az emberi szervezetet, valamint a minket körbevevő, velünk mondhatni szimbiózisban élő állat- és növényvilágot, a kollektív természeti ökoszisztémát is alaposan próbára tevő hőség csak az érem egyik fele, hiszen másrészről a csapadék formájában érkező, telítő és életadó mennyei manna sem érkezik az égi csatornákból, így a rekkenő meleggel az eddig tartós vízhiány már egy olyan elegyet alkot, amely beláthatatlan következményekhez vezethet. Az emberiség gyarlósága valóban elért már egy olyan szintet, amely nem maradhat büntetlen, megtorlatlan. Szomorú a lelkem, hiszen valójában magam vagyok ennek az egész felbolydult időjárási anomáliának az okozója. A természetben történő változások folytonosan leképezik és visszatükrözik az ember tetteinek a minőségét. Ezeknek szükséges meglenniük, mert még ezek is értünk vannak kegyelmi ajándékként, hogy ezekben megpillantva a tékozló magatartásunkat élhessünk lélekben. De pontosan ez a mostani helyzet, vészterhes szituáció az, amelyben Általuk megérthettem azt, hogy nem azzal szükséges elsősorban foglalkozni, ami van, ami elközelít, mert azok ellen már nem lehet mit tenni. Amire fókuszálni szükséges az a kenyér megtörése, hogy azok, akik hallják az Életnek Szavát, azok ne bujkáljanak, ne üljenek a bizonyságaikon, hanem mivel az idő szorít és a kegyelem időszaka egyre inkább fogyatkozik, így lépjenek elő és hallassák a hangjukat, világoljanak, legyenek ők a hegyen épített város dicsőítői, bizonyságtevői. Amilyen óriási a hév az időjárásban, úgy az Igazságban járó egyén lelkében is olyan legyen. Áldott legyen az Ő Lelkük és Nevük mindörökké, Mennyen és Földön is, hogy hozzásegítenek ahhoz, hogy a minket körbevevő, olykor tragikus és fenyegető történésekben is megláthassuk Lélek által az igazságot, és azzal szembesülve munkálkodhassunk, mint a sziklaszilárd hitű és állhatatos szőlőmunkás. Hiszen aki cselekszik, annak adatik eső folytonosan a termőföldjére. Kapja a tiszta adományt, amit, ha befektet, nem marad éltető nedű nélkül. Ahogy a természet agonizál az ember gyarló tetteti miatt, úgy a keskeny ösvényen járó mindig buzgó vizek kútfeje lesz. Mert egyetlen rosszabb van annál, amikor nem érkezik az eső, amikor nincsen tápláló csapadék: ha az nem külsőleg, hanem belsőleg következik be, és a lélek termőföldje meddővé válik!

Barátom! Az Egyetlen Pásztor azt mondta: „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.” Az Atya akarata tökéletes és abba kivetnivaló nem található, Minden úgy történik, ahogyan annak történnie szükséges, de az ember nem képes a teljes képet látni, csakis a szemelvényeket szemlélni. Az embernek nem az az elsődleges feladata, hogy az idők jeleit kutassa, mert azok elrendeltettek, és bármi is történjék, azok mindenképpen bekövetkeznek majd amikor annak ideje van. Persze dicsőéges dolog, ha valaki felismeri az Ő irgalmukból a jeleket, de a keskeny úton munkálkodó szorgos szőlőmunkásnak egy feladata van: hinni az Életnek Szavában, és azt nem csak hallani, hanem tűzzel és állhatatossággal, hatalommal és erővel megcselekedni, megtörni a kenyeret. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.” – figyelmeztetett Krisztus az eljövendőkre. Az Atya akarata elélen senki sem képes tenni, így ha globális szárazság és csapadékhiány sújtja a világot, annak egyrészt mindig oka van, és ez nem más, mint az ember gyarlósága, aki immáron lélekfájdító módon került messzire a Teremtője kegyelmétől. De még ez a testből szemlélve főleg tragikus és keserves időszak is egy szembesítő tükör, egy léleknek örök esély arra, hogy élhessen, ha letette az Atya hívására a földi porhüvelyt. Ami érkezni fog, az elől senki sem tud elmenekülni, mert képtelenség. De botrányosak lesznek ezen szavak, hogy inkább legyen a világban kevesebb eső, mintsem az ember lelkületében üsse fel a fejét a szárazság és esőzés nélküli állapot. Az előbbi elrendelt, szükséges meglennie, de akinek a lelki termőföldje nem kap éltető csapadékot, az el fog veszni; annak a lelke kárt vall! Azt mondta Krisztus Pál apostolnak: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” De Salamon király is úgy fogalmazta, hogy: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.” A Biblia megannyi történeténben olvasható, a 10 csapástól kezdve a Jelenések könyvének záró passzusáig, hogy aki valóban cselekszik az Igazságban, aki elengedte Értük a testi vágyait, aki letette az életét a Kezükbe, az élni fog, könnyű, szinte légies lesz neki a teher, és édes az iga, akárcsak a méz, mert már nem ő fogja saját magát oltalmazni, nem a maga akarásából lesz védve az élete, hanem Nekik gondjuk lesz rá. „Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.” – mondta Krisztus. Aki Bennük, abban Ők is ott lakoznak és munkálkodnak szüntelen. Az az ember már védve van mindenkitől és mindentől. Buzgó vizek kútfeje ő, aki kapja a friss és mindent átmosó kristálytiszta forrásvizet. Ha a világ szaharai kopár síksággá is változik, őbenne Élet van! Mert a víz elfogyhat a világban, de a lelki csapadék soha el nem apadhat. És akiben ott buzog az Élet Vize, az világolni fog, és az ő bizonyságtételében nyilvánvalóvá lesz az Igazság, amire ha valaki rápillant, akkor annak a lelke szintén hallhatja a holtakat feltámasztó örök és egész-séggel teli Ige hangját úgy, ahogyan Mózes felmutatta a nép előtt a botot, amelyen ott volt a felfűzött rézkígyó. Aki kér Tőlük személyesen, az kapni is fog, és ha cselekszik, akkor bőségesen, hogy adjon abból, hiszen csak abból tudunk adni, amiből feleslegünk van. „Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.” – mondta Krisztus. Nem az a fő, hogy mi érkezik el, mert azt nem lehet elkerülni. Hanem az, hogy ha a külső föld alig kap csapadékot, mibennünk folytonosan robajlón buzogjon az Élet Vize. Mert aki abból iszik, többet meg nem szomjazik, és élni fog. Ha el is pusztul a teste, ha akkor is élni fog a lelke örökké. Pontosan ezt kívánja sugallni ez a tükör, hogy a világban szárazság van, te benned víz fakadjon. Ha odakint perszelő a forróság, te is legyél hév lélekben.

Kívánom, hogy ebben segéljen meg minket a Legbölcsebb Fazekas és a Hússá és Vérré lett Tökéletesség Szava! Üdv. Tamás