Víz, kenyér, bor

Locoen•  2022. augusztus 13. 09:23

Őket láttad vagy azt, amit látni szerettél volna?

Barátom! Egy igazán botrányos, akár indulatokat is szító, erőteljes és a test számára érthetetlen és felfoghatatlan megértéssel kezdeném ezt a bizonyságot, amelyért mint mindig, örök hála és dicsőség a Menny és a Föld Teremtő Gondviselőjének a Dicsőséges Fiúnak mindörökre! Az igazság az, amit megérthettem a kegyelmükből, hogy nem létezik ezen a Földön, nincsen ebben a létsíkban olyan Név, vagy nincsenek olyan Nevek, akiknek a szentségükkel és a mindent átható, glóbusz-szerte ismert népszerűségükkel az egyszerű egyén ennyire takaródzna, azokat felhasználva ilyen álnok, képmutató, számító és manipulatív módon használná azt fel a saját dicsőségére, önnön vágyainak és hatalmi pozícióinak előre mozdítása érdekében. Az Ő Lelkük és Nevük, az Igazság neve, az Életnek Szava az, amelyet mindenki szeretne magának, főleg birtokolni, de egyrészt azt nem lehetséges, másrészt erre a legtöbben úgy vágynak, ahogy azért ne szembesülhessenek azon gyarlóságaikkal, amelyek ott lapulnak a lelkük, szívük mélyén. Nem volt sosem, nincsen és nem is lesz még egy olyan Név, mint az Övék, amely az emberi önzőséggel, egocentrizmussal, önámítással és álnoksággal elfedezné az egyén vétségeit, azt felemelné, a társadalmi hierarchia egy nívó lépcsőfokára mozdítaná el. Az Ő Lelkük és Nevük, amely áthatja már kezdettől fogva az ember életterét, amely erkölcsi normatíva alapja a keresztény fundamentumokra épülő Európának és megannyi társadalomnak;  amely ott rezonál a legtöbb hívőt magába olvasztó megavallásban; feltűnik a tágabb makro környezetben; áthatja a társadalmakat formáló és irányító eszmerendszereket; kihat az egyén privát életére, de főleg legmélyebb intim szférájába is; és ott van akkor is, amikor örömittasan vagy éppen ennek inverzeként, indulattól vezérelve adunk választ egy bizonyos reakcióra, legyen az hálaadás vagy éppen nyomdafestéket nem tűrő gyalázkodás. Nem létezik ezen a mezsgyén olyan híres és emlegetett név, mint az Övék. Vagy a pozitív minőségében, vagy pedig alpári módon, de szinte minden ember kimondja ezen szavakat, nem hiába, hogy a filmiparon belül is ennyiszer halljuk azt viszont az egyes alkotásokban, gondoljunk csak a „Hála Istennek” vagy a „Krisztusom” jeligéjű felkiáltásokra, nyugtázásokra, amely szavakat az egyszerű ember is éppen úgy használja a mindennapi életvitele során. Lehet rajongani érte, lehet megvetni, de egyet nem tud senki sem: közönyösnek maradnia annak, aki azt már hallotta, a Név mögött rejtőző Igazságtartalomnak a lélekelevenítő dicsőségét már tapasztalta. És éppen ezért, mivel szinte mindenütt jelen van, számos ember kovácsol ebből önkényesen státuszt és elismertséget. Nincsen még egy olyan Név, mint az Övék, amellyel ennyiszer tört volna az ember az Élet ellen, amely ennyi kárt és pusztítást okozott volna, amellyel ennyiszer alázta volna meg a Teremtést, és amelyet ennyiszer fordított volna ki a megalomániája és a hataloméhsége okán. Isten, Igazság, Krisztus, Szent Lélek, szinte alig van, aki ne hallotta volna már ezen szavakat, de csak nagyon kevesen azok, akik értik is, élik és lélekből a jelentésüket, akiknek ezek már nem csupán üres szavak, hanem a szabadulást adó igaz Élet. És hogy miért tettem ezt a kitérőt, bevezetőt, de inkább felvezetőt? Azét barátom, mert Krisztus elmondta, hogy számos hamis próféta támad majd az utolsó időkben, akik még ha lehet, a választottakat is eltévelyítik. Antikrisztusok jőnek elő a háborgó tengerből és törnek a veszedelemre. Istentelen tetteket végző emberek, akik becsapják az Ő dicsőségükkel embertársaikat. Olyan, egyének, akik azt mondják kőbe vésve, hogy már látták Őket, találkoztak Velük, és az ebből az állítólagos vízióból, kötelékből származó potenciál okán húznak abból hasznot és nyerészkednek, vezetnek félre és próbálják meg igazolni a testi vágyaik gyarló és hazug kívánalmait. De vajon aki már látta Őket, az tényleg Őket pillanthatta meg, vagy talán csak az elméjének fantazmagórikus játéka csalta kelepcébe? Mi a bizonysága annak, hogy valóban Ők voltak? Mert azt az egyén váltig állítja? Lehetséges-e egyáltalán embernek meglátni az Ő dicsőségüket?


Barátom! Kezdeném pár kijelentéssel, ami teljesen egyértelmű és kikezdhetetlen, és valahol meg is válaszolják az előzőleg feltett kérdéseket: „…a ki engem látott, látta az Atyát…” – mondta Krisztus, de továbbá azt is megfogalmazta, hogy: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.” De az egyik legfontosabb, hogy: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.” Az Örök Megváltó hangsúlyozta, hogy az Isten lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben szükséges őt imádniuk. Az Ószövetség történeteiből, de főleg a mózesi passzusokból tudható, hogy az Úr sosem fedte fel az arcát halandó embernek. Soha senki sem láthatta az Ő igazi arcát, teljeségének ragyogását, még az a Mózes szolgája sem, aki egyedülálló ilyen téren a próféták között, hiszen nem volt rajta kívül és nem is lesz már olyan ember, aki Őt színről-színre láthatta, vele közösséget alkotott volna. Természetesen ő sem az Atya teljességét szemlélte, hiszen azt ember nem élnél túl, de jóval közelebbi volt vele a kapcsolata, mint bárki másnak Krisztuson kívül. Amikor Mózesnek megjelent az Úr csipkebokor formájában, akkor Mózes eltakarta az arcát Előtte félelmében. De később maga mondja el neki az Úr: „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.” Senki soha nem mehetett fel Hozzá a hegyre úgy, ahogyan Mózes. Amikor Mózes beszélt az Úrral, úgy fénylett a bőre, hogy egy kendővel takarta azt le, amikor a néphez beszélt. A Biblia későbbi részeiben olvasható, hogy akár Ezékiel próféta, akár a Jelenések könyvében János apostol is beszámolnak arról, hogy lélekben elragadtattak, és nagyon nehezen értelmezhető, szimbolikával teli jelenést tapasztalhattak. Ők sem az Atya lelki minőségét pillanthatták meg, hanem bizonyságot kaptak Róla úgy, ahogyan az nekik rendelve volt a megértésük gyanánt. Ők mindenkihez úgy szólnak, ahogyan arra az adott egyén a leginkább fogékony. De soha, sehol sem olvasható az, hogy bármelyik próféta is látta volna az Arcukat. Mindegyikük, akiknek volt megélése leírta a saját vízóját, amely telve volt a költői eszköztárak széle spektrumával, de sosem számoltak be arról részletesen, milyen is volt az Arcuk. Az Atya lélek, és mivel az ember gyarló, vétségektől roskadozó, így senki ember sem pillanthatja meg sem az Atya, de Krisztusnak sem a valódi arcát, mert azt senki sem bírná meg fizikális testben! Tegyük fel a kérdést, barátom? Kik is vagyunk mi, hogy szeretnénk látni az Ő teljességüket? Méltóak vagyunk mi rá? És mi lenne, ha netalántán mégis megpillantanánk Őket? mennyivel adna az egy többletet a számunkra? Előnyünkre válna vagy hátrányunkra?  Hiszen visszaélhetnénk vele és felhasználhatnánk azt a saját hatalmi törekvéseink okán. Egyáltalán Nekik szükségük lenne arra, hogy bárki embernek is megmutassák az igaz valójukat? Nem Nekik van szükségük ránk, barátom, hanem nekünk Rájuk! Soha senki sem láthatta Őket. Talán nem követek el azzal vétséget, ha leírom, hogy magam bizony sokszor találkozhattam már lelki elragadtatásban Krisztussal, sőt: nagyon sok alkalommal így is ápolok Vele köteléket. Az egyik ilyen megélésben, jelenésben az Atya lelke is ott volt Velünk, de maga Krisztus mondta nekem, hogy még csak Rá se nézzek! Ez emberi szavakkal megmagyarázhatatlan, de olyan érzés kerített hatalmába és csak egy lelki megélés volt -, hogy szinte letaglózott. Krisztus ezután a lelki ruhájában, hófehér ragyogásában pillanthattam meg, és Ő kérte, hogy Rá viszont bátran nézzek, de képtelen voltam! Mintha összementem volna előtte egy porszemmé lélekben, és képtelen voltam felnézni Rá, és itt érthettem meg, hogy a tiszta, az igaz előtt egy csepp talmiság sem állhat meg! Akkor ki az, aki az Atyát láthatná, barátom? Soha, egyetlen egyszer sem láttam Krisztus arcát, és ez a bizonyságom, hogy amit tapasztalhattam, az igaz, és nem a testem vágyai, az elmém fantáziája játszott velem és csalt kelepcébe, hiszen az is megíratott: „hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” Ebben is volt már részem, több megkísértésben is látásban, és borzasztó volt, tehát megláthattam lélekből a különbséget az igazság és a hamisság között. Ezen rendkívül intim megéléseket nem az önnön dicsőségem okán tettem közzé – ha így volna, kérem, hogy Ők fenyítsenek meg -, hanem az Igazság okán bizonyságul.


Ehhez képes érdemes megnézni, hogy ma mennyien számolnak be arról, hogy milyen jelenésekben, mennyei látomásokban volt részük. Szinte kínos mérnöki alapossággal és precizitással, részéletekbe menően taglalják a megéléseiket, de barátom! Nézd meg a fa gyümölcsét. Hiszen a legtöbben, akiknek ilyen állítólagos elragadtatásban volt részük a kapott bizonyságot, ízes mannát vagy a széles publikum elé tárják, vagy pedig elferdítve azt haszonszerzésre használják, eltévelyítve ezzel is a hiszékeny embertársakat, és még csak nem is élik meg annak fontosságát lélekből, hogy amit láttak, az nem az Igazság volt, hanem  a saját testük vágyképzetének kivetülése. De aki így cselekszik, az elvette a jutalmát a világtól! Hiszen számára fontosabb a dicsőég, az emberi visszajelzés, az ebből adódó nyerészkedés és pozíció, hírnév és rang, mint az, hogy Ők jutalmazzák meg érte. Hiszen aki ilyet tapasztalhat, az személyes és senki másra sem tartozó megélés, amit csak az adott egyén kap! Magam is leírtam a megéléseimet, ez igaz, de azokat nagyjából érintettem, nem pedig részeletekbe menően taglaltam és azokért soha semmilyen hasznot nem kovácsoltam, és tettem azért, hogy abban nyilvánvalóvá váljon az Igazság! Mert akiknek Ők megjelennek, akiknek Ők adnak, az nem kivételes státusz, hanem bizonyság a kegyelmükről, és abban mindenki részesülhet, aki azt gyermeki alázattal kéri. Mert kit így, kit meg úgy halmoznak el a telítő kenyérrel. Ki álmokat lát, ki látásokat kap. De hogy ezekben valakinek része lehet, az nem annak bizonyítéka, hogy az adott egyén kivételes, hanem pontosan ennek inverze: hogy még mindig gyarló! Hiszen aki kisded, az folytonosan látja az Ő arcukat, annak nem szükséges ezt bizonygatni. De a megkövült szívű fel-nőtt minduntalan bizonyságra vágyik. Aki újjászületett víztől és Lélektől, aki nem csak hallja az Életnek Szavát, hanem azt meg is cselekszi, akik képes megüresíteni magát az Igazság előtt, az felemeltetik, és az mindig látja az Ő dicsőségüket! Mert Ők Lélek, nem pedig test és vágyak. Az, hogy Istent senki sem láthatta, csak a Fiú, az azt jelenti elsősorban, hogy csakis a krisztusi lélekkel lehet benne lenni és maradni abban az állapotban, amely örök életet ad és szabadulást a világi gyarlóságok rabigája alól. Krisztus az út, az igazság és az élet. Aki Őt látja, az Atyát látja, de nem látomásban, nem jóságos öregemberként, aki a trónján ül és ítéletet hoz, hanem elsősorban cselekedetben, lelki minőségben! Hiszen aki arra az emberre ránéz, aki azzal az egyénnek beszél, az is láthatja Őket, mert arról tesz bizonyságokat, Őket méltatja. Ezt jelenti világolni, ilyen az, amikor a hegyen épített város tündököl. A legtöbb esteben, aki propagálja azt, amit látott, valójában semmit sem látott. „…boldogok, a kik nem látnak és hisznek.” - mondta a Megváltó! A test vágyja szüntelen a bizonyságot, mert önző és, eközben nem veszi észre a hazugságot, de a lélek maga a bizonyság! „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen.”  - olvasható a Korintusiaknak írt levélben. Az emberek becsaphatóak, Ők nem. Gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Aki dicsekszik azzal, hogy ő látott, az vak még, de aki cselekszik lélekből, az lát igazán. Már nem a láthatókat, hanem a láthatatlanokat. Az az ember mindig látja Őket, és akik ránéznek és beszélnek vele, azok is látják benne Őket. A kisded, igaz beszélni sem tud, mégis ott ragyog benne a Mennyek országa, mert nem a szájával szól ő, hanem a tetteivel.

Kívánom, barátom, hogy az Ige Tervezőjének és a Hússá és Vérre lett Tökéletesség Szavának a Lelke legyen mindannyiunkkal! Üdv. Tamás

Locoen•  2022. augusztus 6. 12:27

Külső vagy belső szárazság?

Kedves barátom! Mikor ezen sorokat írom, nem sokkal előtte még 40 fokos szaharai forróságtól perzselődött át az atmoszféra. Ilyen tartós és egyre intenzívebb tikkasztó meleg és hőhullám nem sűrűn fordult elő eddig az emberiség történelmében. És az emberi szervezetet, valamint a minket körbevevő, velünk mondhatni szimbiózisban élő állat- és növényvilágot, a kollektív természeti ökoszisztémát is alaposan próbára tevő hőség csak az érem egyik fele, hiszen másrészről a csapadék formájában érkező, telítő és életadó mennyei manna sem érkezik az égi csatornákból, így a rekkenő meleggel az eddig tartós vízhiány már egy olyan elegyet alkot, amely beláthatatlan következményekhez vezethet. Az emberiség gyarlósága valóban elért már egy olyan szintet, amely nem maradhat büntetlen, megtorlatlan. Szomorú a lelkem, hiszen valójában magam vagyok ennek az egész felbolydult időjárási anomáliának az okozója. A természetben történő változások folytonosan leképezik és visszatükrözik az ember tetteinek a minőségét. Ezeknek szükséges meglenniük, mert még ezek is értünk vannak kegyelmi ajándékként, hogy ezekben megpillantva a tékozló magatartásunkat élhessünk lélekben. De pontosan ez a mostani helyzet, vészterhes szituáció az, amelyben Általuk megérthettem azt, hogy nem azzal szükséges elsősorban foglalkozni, ami van, ami elközelít, mert azok ellen már nem lehet mit tenni. Amire fókuszálni szükséges az a kenyér megtörése, hogy azok, akik hallják az Életnek Szavát, azok ne bujkáljanak, ne üljenek a bizonyságaikon, hanem mivel az idő szorít és a kegyelem időszaka egyre inkább fogyatkozik, így lépjenek elő és hallassák a hangjukat, világoljanak, legyenek ők a hegyen épített város dicsőítői, bizonyságtevői. Amilyen óriási a hév az időjárásban, úgy az Igazságban járó egyén lelkében is olyan legyen. Áldott legyen az Ő Lelkük és Nevük mindörökké, Mennyen és Földön is, hogy hozzásegítenek ahhoz, hogy a minket körbevevő, olykor tragikus és fenyegető történésekben is megláthassuk Lélek által az igazságot, és azzal szembesülve munkálkodhassunk, mint a sziklaszilárd hitű és állhatatos szőlőmunkás. Hiszen aki cselekszik, annak adatik eső folytonosan a termőföldjére. Kapja a tiszta adományt, amit, ha befektet, nem marad éltető nedű nélkül. Ahogy a természet agonizál az ember gyarló tetteti miatt, úgy a keskeny ösvényen járó mindig buzgó vizek kútfeje lesz. Mert egyetlen rosszabb van annál, amikor nem érkezik az eső, amikor nincsen tápláló csapadék: ha az nem külsőleg, hanem belsőleg következik be, és a lélek termőföldje meddővé válik!

Barátom! Az Egyetlen Pásztor azt mondta: „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.” Az Atya akarata tökéletes és abba kivetnivaló nem található, Minden úgy történik, ahogyan annak történnie szükséges, de az ember nem képes a teljes képet látni, csakis a szemelvényeket szemlélni. Az embernek nem az az elsődleges feladata, hogy az idők jeleit kutassa, mert azok elrendeltettek, és bármi is történjék, azok mindenképpen bekövetkeznek majd amikor annak ideje van. Persze dicsőéges dolog, ha valaki felismeri az Ő irgalmukból a jeleket, de a keskeny úton munkálkodó szorgos szőlőmunkásnak egy feladata van: hinni az Életnek Szavában, és azt nem csak hallani, hanem tűzzel és állhatatossággal, hatalommal és erővel megcselekedni, megtörni a kenyeret. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.” – figyelmeztetett Krisztus az eljövendőkre. Az Atya akarata elélen senki sem képes tenni, így ha globális szárazság és csapadékhiány sújtja a világot, annak egyrészt mindig oka van, és ez nem más, mint az ember gyarlósága, aki immáron lélekfájdító módon került messzire a Teremtője kegyelmétől. De még ez a testből szemlélve főleg tragikus és keserves időszak is egy szembesítő tükör, egy léleknek örök esély arra, hogy élhessen, ha letette az Atya hívására a földi porhüvelyt. Ami érkezni fog, az elől senki sem tud elmenekülni, mert képtelenség. De botrányosak lesznek ezen szavak, hogy inkább legyen a világban kevesebb eső, mintsem az ember lelkületében üsse fel a fejét a szárazság és esőzés nélküli állapot. Az előbbi elrendelt, szükséges meglennie, de akinek a lelki termőföldje nem kap éltető csapadékot, az el fog veszni; annak a lelke kárt vall! Azt mondta Krisztus Pál apostolnak: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” De Salamon király is úgy fogalmazta, hogy: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.” A Biblia megannyi történeténben olvasható, a 10 csapástól kezdve a Jelenések könyvének záró passzusáig, hogy aki valóban cselekszik az Igazságban, aki elengedte Értük a testi vágyait, aki letette az életét a Kezükbe, az élni fog, könnyű, szinte légies lesz neki a teher, és édes az iga, akárcsak a méz, mert már nem ő fogja saját magát oltalmazni, nem a maga akarásából lesz védve az élete, hanem Nekik gondjuk lesz rá. „Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.” – mondta Krisztus. Aki Bennük, abban Ők is ott lakoznak és munkálkodnak szüntelen. Az az ember már védve van mindenkitől és mindentől. Buzgó vizek kútfeje ő, aki kapja a friss és mindent átmosó kristálytiszta forrásvizet. Ha a világ szaharai kopár síksággá is változik, őbenne Élet van! Mert a víz elfogyhat a világban, de a lelki csapadék soha el nem apadhat. És akiben ott buzog az Élet Vize, az világolni fog, és az ő bizonyságtételében nyilvánvalóvá lesz az Igazság, amire ha valaki rápillant, akkor annak a lelke szintén hallhatja a holtakat feltámasztó örök és egész-séggel teli Ige hangját úgy, ahogyan Mózes felmutatta a nép előtt a botot, amelyen ott volt a felfűzött rézkígyó. Aki kér Tőlük személyesen, az kapni is fog, és ha cselekszik, akkor bőségesen, hogy adjon abból, hiszen csak abból tudunk adni, amiből feleslegünk van. „Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.” – mondta Krisztus. Nem az a fő, hogy mi érkezik el, mert azt nem lehet elkerülni. Hanem az, hogy ha a külső föld alig kap csapadékot, mibennünk folytonosan robajlón buzogjon az Élet Vize. Mert aki abból iszik, többet meg nem szomjazik, és élni fog. Ha el is pusztul a teste, ha akkor is élni fog a lelke örökké. Pontosan ezt kívánja sugallni ez a tükör, hogy a világban szárazság van, te benned víz fakadjon. Ha odakint perszelő a forróság, te is legyél hév lélekben.

Kívánom, hogy ebben segéljen meg minket a Legbölcsebb Fazekas és a Hússá és Vérré lett Tökéletesség Szava! Üdv. Tamás

Locoen•  2022. augusztus 2. 12:59

Miért sújtja a világot a globális szárazság?

Ismeretlen, mégis oly közeli utazótestvérem! Hihetetlen mértékű a szárazság. Olyan szaharai, szinte perzselő forróság uralkodik az idei nyáron főleg Európában, hogy az szinte minden képzeletet felülmúl. A főleg mérsékelt éghajlatú öreg kontinens lassan már az erősen szubtrópusi variánsba esik. Az eső hosszú napok, egyes területeken már hetek óta nem esett. Az európai városokban, de globálisan is sorra dőlnek az abszolút melegrekordok. A nap tikkasztó heve nem kíméli a veteményeseket, a mezőgazdasági termelő növényeket, így már most elképesztő károkat szenved el az agrárpiac, és még hol van a nyár vége. A nem csak lokális, de globális szinten is megfigyelhető szárazság és csapadékhiány nem csak az emberi közösségek destabilizációjához vezet, nem csupán a növények mezsgyéjén okoz felmérhetetlen károkat, hanem ezzel összefüggően az állatvilágot is sújtja. Az élete adó és tápláló eső hiányában egyre több tó szárad ki, a nagyobb tavak és folyamok is erősen apadnak, és ez a folyamat magával vonja az egyes állatfajok saját környezetükből való kiszakadását, sőt, elpusztulását is. A szárazság a természetet sújtja legelőször, de mivel az ember az eddigi élet során szoros kapcsolatot épített ki a minket körbe ölelő ökoszisztémával, így a flórát és a faunát ért heves és szinte megfizethetetlen természeti károk az emberi életteret is közvetlenül veszélyeztetik. Arról nem is beszélve, hogy a felfokozott klíma, a rekkenő aszály következtében az egyes országokban a learatott és betakarított haszonnövények exportja és importja is megcsappan, ami pedig magával von egy szinte beláthatatlan következményű árrobbanást és egyben óriási léptékű gazdasági recessziót is. Kevesebb étel jut az asztalra, és szinte általánossá válik a vízhiány is. Mint olvasható, ez egy olyan körforgás, amelyben minden egyes fél komoly és komplex, mondhatni szimbiotikus viszonyban van a másikkal. Csakhogy jelen esetben ez a kölcsönös és egymást segítő, erősítő rendszer felborulni látszik, ami évről-évre csak egyre rosszabb és súlyosabb tragédiák megjelenéséhez vezet. A szárazság, az esőhiányos intervallum pedig az egyre erősödő hőhullámok okán kitolódik, és alig látszik a vége. Mintha a Biblia lapjain olvasható kataklizmikus állapotok elevenednének meg a szemeink előtt, és amely akkor még szinte megmosolyogtató és elérhetetlennek tűnő vészjelzés volt, az mára már fenyegető realitássá vált. De vajon mi okozhatja ezt a globális időjárási változást? Vajon az Igazság színterére vetítve minek a szimbólum ez a szárazság? Ekkora károkat okozva miért szükséges ezt az emberiségnek megtapasztalnia? Miért alakult ez így? Ki a felelős, ha van egyáltalán ennek felelőse? Mikor lesz vége? Rengeteg kérdés, ami az egyszerű, laikus ember és a szakosodott bennfentes szakember fejében is megfordul. A legfontosabb talán a második, hiszen leírtam már többször is, hogy magam már mindent csakis az Igazság szűrőjén át szemlélek Általuk, mert az az Igazság. Nem lesz egykönnyen emészthető a válasz, sőt: aki testből szeretné ezt megérteni, elmével és indulattal, az nem lesz rá képes. De aki hajlandó Hozzájuk kiáltani kisdedi lelkületből, személyesen a belső szobájukban, az válaszokat fog kapni Lélekből. Megfog ütközni, de szembesülni fog, és ezáltal élhet is majd a lelke.

Barátom! Mi okozza ezt a globális forróságot? Röviden és egyértelműen rá a válasz: maga az ember! És minek a szimbólum ez a perszelő hőség, a csapadékhiány? Annak, hogy az ember ne csak azt értse meg, ne csak azon ténnyel szembesüljön, hogy ő gyarló és vétségekkel teli, hanem azzal is, hogy semmire sem képes a Teremt-Ő-je kegyelme nélkül! Azt írja a Zsoltárok könyve, hogy: „Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.” Az Atya az embert saját képmására teremtette, szeretetből és örömből, és látta, hogy az, amit alkot jó, így azt megáldotta. Az embernek adatott már kezdettől fogva a Dicsőségnek Koronája, tehát mint fiú, örökösévé vált az Életnek. És mindent megkapott ajándékba, hiszen semmit sem birtokolhatunk, semmi sem a miénk. Csupán egyetlen dolga lett volna az első emberpárnak, hogy kisdedi lelkülettel dicsőíti szüntelen a Teremtőjét. De ők ezt elvetették maguktól abban a pillanatban, amikor szakítottak a jó és a rossz tudásának fájáról önzőségük és hataloméhségük okán. Onnantól kezdve az ember megörökölte a negatív gondolatokat, életellenes érzelmeket, istentelen cselekedeteket, a hazugságot, a félelemet, a hárítást, a képmutatást. Mivel az Atya látta az ember romlottságát, ezért nem sokkal a kiűzetés után úgy határozott, hogy: „Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” Az örök igaz életre teremtett ember kiesett az isteni kegyelem állapotából, és saját magát taszította a külső sötétségre, a víz nélküli sivatag lélekvesztő pusztájába. Olyannyira az égig hatott az ember vétsége, hogy mára már az bőven túlszárnyalja a korabeli Bábel tornyát. De a Noé idejében történt globális kataklizmát előidéző, mondhatni tisztító özönvíz után az Atya fogadalmat tett, hogy sosem törli el a teljes emberiséget. De azóta is érte büntetés az emberiséget, gondoljunk csak a tékozló és parázna városokra, Szodomára és Gomorára, ahol az erkölcstelenséget és hedonizmust már nem tűrhette az Ige Tervezője. De hiába a megannyi figyelmeztetés, a próféták intése, a számos betegség és csapás, az emberiség egyszerűen képtelen hátra hagyni a test oltárán való adózását, az önnön erőből és akaratból vágyott örömszerzést és ön-kielégítést. Egyre mélyebbre süllyed a saját maga által elidézett probléma-folyamban, míg a végén már nem lesz képes a felszínre úszni és az örök mélység sötétjébe süllyed. Ezt fogalmazta úgy a Biblia, hogy a kezdeti kígyóból baziliszkusz lett, majd abból az óriási fenevad. A világ negatív ingerületeinek a stimulálása, az érzékszervek megelégítése, a test akaratának való engedelmeskedés mára már szinte teljesen elválasztotta az egykori teremtésbéli örököst az Életnek Szavától. és ahogyan mindig is, a mostani helyzet is is egy óriási szembesítő tükör az egyén, az emberiség számára, hogy vegye már észre tékozlását és hazugsággal vegyített istentelen lelkületét.

Szükséges megértenünk, hogy hiába, hogy örökül kaptuk a földet, de azt nem azért, hogy azt feléljük és saját élvhajhász céljainkra használjuk. Az Atya szimbolikusan a termőföldet adta nekünk, amit Ő maga öntöz, hogy a bennünk elplántált kis csíra gyümölcs termő sudár fává növekedjen. „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.” – mondja az Úr. Ez a kurrens, jelenlegi egyre tragikusabbá váló helyzet pontosan annak a szimbolikája, hogy milyen az, amikor a megfogyatkozik a kegyelem. A víz Isten Igéje, a föld, a bennünk található föld pedig a termőtalaj. Ilyen az, amikor nem kap a szomjazó föld az égi áldásból, amikor elvétetik az is, ami van. Ahogyan József korában is megtapasztalták az emberek a hét bőséggel teli esztendőt, úgy szükségszerűen érkezik el a próbára tevő 7 szűk is, hogy annak tükrében nyilvánvalóvá váljon az ember gyarlósága és az Atyának hatalma és dicsősége. Hiába, hogy az ember ennyire elhatalmasodott a Földön; hogy ilyen innovatív technológiát fedezett fel; hogy a pénz, a tőke globális elburjánzása okán kiépítette hatalmi hierarchiáját; hogy úttörő, leleményességben gazdag elméjéből megannyi értékadó dolgot volt képes megalkotni. Ez mind semmiség, hiszen ez mind mulandó, másrészt ez a mostani helyzet nyíltan mutatja meg, hogy milyen törékenyek is vagyunk és milyen elementáris módon függünk a Teremtő Édesapa kegyelmétől. „Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!” – mondta az Úr. Ő, aki fundálta a földnek oszlopait, aki kifeszítette az égnek sátorát, Előtte nincsen lehetetlen, és azt tesz, amit akar. Minden élő Tőle függ, és akiről elfordítja a tekintetét, az elveszik. Az embernek itt az idő megértenie, hogy fűszál, aki ma még hajladozik, holnap talán elszárad. Füst, ami ma gomolyog, a másik pillanatban eloszlik. De még mindig ennyire hosszútűrők, késedelmesek a haragra, az ítéletre, hogy aki csak Hozzájuk kiált gyermeki lelkülettel, az élhessen. Most még tart a kegyelem, és addig tartani is fog, amíg valaki él. De amikor már nem dobog többet a szíve és eltávozik az utolsó ítéletre, és már ott fog szembesülni, akkor már késő lesz, és kárt vall majd a lelke. Azt mondta Krisztus: „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” Pontosan, mint ebben a tikkasztó hévségben. Az erdők, a száraz aljnövényzet spontán kigyullad. Ez csupán az előszobája annak, amit a Biblia a profetikus végítéletben taglal. De aki képes magát megalázni az Igazság előtt, aki teljes lelkéből, szívéből, erejéből és elméjéből kér, az kapni is fog, és az az ember kap majd erőt és védelmet, hogy ami érkezni fog, attól védve lesz, mert már nem maga fogja saját erőből védeni magát, hanem Ők viselnek rá gondot. Kívánom, hogy ha nem értenéd ezen szavakat, barátom, kérdezd Őket személyesen a belső szobádban. Az idő egyre kevesebb, de a szabad akaratodból meghozott döntésed csak a tiéd: dönts bölcsen, amíg még élsz, bármikor megteheted. Közeledj feléjük, hogy Ők is segíthessenek neked.

A drága Teremtő Atyának és a Dicsőséges Krisztusnak lélekelevenítő kegyelme legyen mindannyiunkkal! Üdv. Tamás

 

 

Locoen•  2022. július 30. 09:46

Békesség neked!

Ismeretlen, mégis oly közeli utazótestvérem! Ha most olvasod ezen sorokat, akkor engedd meg, hogy megosszam veled azon szándékomat, törekvésemet, hogy a jelen oldalon, a Poet site-ján is (a honlapom elérhetőségét, amely ugyan erre a tematikára épül, csak színesebb és sokrétűbb, mondhatni a nagyobb testvér, megtalálhatjátok az Adatlapomon) megtörhessem a kenyeret, azt a lélekelevenítő mennyei mannát, amelyet a Tökéletes Gondviselő Édesapának és a Dicsőséges Krisztusnak kegyelméből nap mint nap megkaphatok. De minden egyes ember, aki már találkozott az Ő Lelkükkel, akiknek valaki már hallotta a Hangjukat, az egyszersmind arra is megkapja az elhívást Tőlük, hogy amit megkapott és kap is megértést, azt ossza meg örömittasan, ingyen, állhatatosan és szorgosan azon embertársaival, akik még éheznek és szomjaznak lélekben. Hiszen az Igazság nem préda, az mindenkié, aki arra kíváncsi, aki azt kisdedi lelkülettel Tőlük kéri személyesen a belső szobájában. Krisztus elmondta, hogy mindenki, aki kér, az kapni is fog, és aki nem csak hallgatja az Ő Szavukat, hanem azt tettekre is váltja, az bőségesen lesz ellátva az életet adó táplálékkal. Jut is neki és marad is, hiszen csak abból tud az ember adni, amiből feleslege van.

Azt is elmondta az Örök Megváltó, hogy elérkezik majd az az időszak, amikor számos hamis próféta támad, akik kihasználva az emberi hiszékenységet, naivitást és tisztább, ártatlanabb lelkületet számító és hataloméhséggel teli nívóval viszik majd az embereket a víz nélküli sivatagba, a lélek vesztőhelyére. Egy olyan mindenkit megpróbáló életszakaszt prognosztizált, arra figyelmeztetett, amikor az emberi vétség már az égig hat el; amikor a hataloméhség már olyan bábeli magaslatra tör, amely nem csak kizsákmányolja a testet, hanem kárhozatba is taszítja a lelket. Amikor az érdekek, a felgyülemlett stressz és a meg nem értettség anarchiába torkollik, és az erőszak a háborús torzsalkodások véráztatta mezején csúcsosodik ki. Amikor a földi ásványkincsek eltűnnek, az életadó víz hiánya egyre erőteljesebb elapadása miatt mindennapivá válik a szomjúhozás, amikor a felborult időjárási helyzet miatt kezdetét veszi a tömeges éhezés. Amikor mindezek mellett még az életre billogot nyomó retorziók és globális pandémiák is árnyékot vetnek a szeretet és a hit szentségére. Igazi apokaliptikus vízió, de ahogyan elmondta Krisztus, ezeknek szükséges meglenniük, mert az emberi gyarlóság már egy olyan szintre ért el, olyannyira eltávolodott az ember az Életnek Szavától, hogy ez nem mehet tovább következmények nélkül. Mindenki meg lesz próbálva, lelkében és hitében egyaránt, az álarc lehullik, de aki mindvégig állva marad, aki kitart a nehézségekben, az üdvözülni fog. Amíg valaki él, addig még kegyelem alatt is áll. A Bibliában sokszor megfigyelhető az a tendencia, hogy amikor egy nemzet, egy közösség nem hallgatott az Igazság hívásra, szavára, akkor a Teremtő Apuka a keskeny ösvényen szorgosan munkálkodó személyeket felhasználva igyekezett megdorgálni, szembesíteni a gyarló embert istentelen és tékozló tetteivel. Ebben az érában olvasható, hogy az emberek magukat szeretői lesznek, álnokok képmutatók és erkölcstelenek, és ha lehet, még a választottak is letévelyednek az igaz útról. A legtöbben isznak, dorbézolnak, nevetnek és tékozolnak, akár Noé idejében. De Krisztus elmondta, hogy aki hallja Őt, aki munkálkodik Benne, az a világ világossága, és a gyertyát is azért gyújtják, hogy fényeséggel szolgáljon. Magam is megkaptam az elhívást, elküldtek, de nem arra, hogy hallgassak, hanem hogy amit este a fülembe súgtak, azt a háztetőkről kiáltsam dicsőségesen, hogy mások is elteljenek az ízes mannával és élhessenek általa. A kegyelem egyre fogy, a világra árnyékot vető elemek egyre vészterhesebben közelítenek, és akinek nincsen kapcsolata Velük, az sötétségben botorkál.

Engedd meg, barátom, hogy amit kaptam az Ő irgalmukból, azt átnyújthassam neked. Botrányos kijelentéseket fogok megtörni, de aki testből próbálja ezen szavakat megérteni, az nem fogja tudni., mert a szelídséget és az alázatot átveszi a harag és az indulat. De aki hajlandó Hozzájuk fordulni, megalázni magát Előttük azt a Lélek vezeti majd, és megkap Tőle mindent, amire csak a lelkének szüksége van: oltalmat, megértést, szabadulást és örök életet. Amiket adok, azt nem bántásból teszem, hanem azért, mert magam így, ebben a formában kaptam, így is igyekszem továbbadni. Krisztus azt mondta, hogy boldog, aki nem ütközik meg Benne. Magam is gyarló ember vagyok, egy porszem, aki bizony olykor fájdalmak és kín közepette fogadja el az Igazságot. Egy fűszál vagyok, aki ma még lengedez, holnap talán el is szárad. Füst, amely most még gomolyog, de a következő pillanatban el is illan. Nélkülük semmi és senki vagyok, mert minden dicsőség és hatalom az Övék mindörökké Mennyen és Földön is! Boldoggá tesz már csak az is, hogy ezt megvallhatom internet-szerte is, mert Ők az Élet, ők számomra minden, és annyira örülnék és örömmel töltene el, ha egyre többen ébrednének fel a mély katatóniás álomból, és látnák meg immáron lelki szemeikkel az Igazságot, amely élete ad és felszabadít. Gyarló vagyok magam is, nem tökéletes, csupán fél-elem, rész, aki szüntelen rászorul az ő kegyelmükre, így amiket itt leírok, azokat magam így értettem meg, de biztosan van, amit még magam sem látok tisztán vagy nem megfelelően szemlélek. Ha mérges is leszel rám a szavaimért, nem baj, sőt! Ha ezen bizonyságokat Eléjük viszed, és ha azok ott megállnak, akkor úgyis megerősíttettnek, ha nem, akkor kivágattatnak. Az Igazság fáj és indulatokat szít, de aki nem hajlandó azzal még életében szembesülni, annak Előttük állva talán már késő lesz.

Annyi kérésem lenne csupán, hogy amit itt olvashattok azon kijelentéseket nyugodtan magatokkal vihetitek, megoszthatjátok, csak a nevemet és a forrást ne tüntessétek fel, mert nem ez a fontos, hanem az, hogy kik adták ezeket. A magam személye semmi, az Övék minden! Ha szeretnél együtt vacsorázni velem, akkor kérlek térj beljebb, baráti szeretettel várlak. De a legboldogabb akkor lennék, ha ízlett, amit nálam fogyasztottál, akkor már csakis Hozzájuk mennél étkezni, hiszen amit magam adhatok az csupán egy kis morzsa, amely ideig-óráig telít, amit viszont Ők, az örök élet és attól többet meg nem éhezel! Ha kérdésed lenne, írj bátran, bármikor, de mivel egy egyszerű ember vagyok, így Őket kérdezd, Velük beszélgess elsődlegesen, és minden megértésre elvezetnek majd téged, amit a lelkednek megélnie szükséges. Minden, amit látsz, hallasz, vidd Eléjük, hogy memutathassák neked, milyen gyümölcsei is vannak a fának. És ahogyan az Atya is mondta, hogy az Ő szerelmes Fiát hallgassuk. Csakis Őt szüntelen. Minden kis eltévelyedett báránykát vár, aki még nem talált vissza az akolhoz. Egyetlen Pásztor létezik, és ha szomorú vagy, eltévedt vagy félsz, akkor tudd: Ő vár rád. Csak egy döntés, és hazatérhetsz Hozzájuk. Az Ő Lelkük és Nevük legyen mindannyiunkkal!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom