vírusok

A fény csak felületes képet adhat,
Mi szunnyadozik, még nem mesélte Hold,
Királynő szívemben, túl szép igaznak,
A szeme néha zöld, másutt sárga volt.

Domináns egyedként rögeszméket hord,
Ha mást nem adhatok, ne dohányozzak,
Tudott volna szeretni úgy, amilyen vagyok,
Leborul a hamu vége, a szerelem vak.

Nem változott semmi, dalát szívem hordja,
Megszakadt volna e telér röpke idő múlva,
Nem illettem őhozzá, hiszen még aludtam,
De álmaimban visszatér, mint kísértő múltam.

A gép az olyan módi
Hogy nyersanyag kell neki
Egy működtető erő

A humán ebben hasonlít
Bemegy sok tápanyag is
És némi motiváció

Egy idő után ellenerőt lát
De megéri-e legyőzni a fizikát
Vagy csak késleltett vég

Viszont jólesik csinálni
Szívünk-lelkünk beleölni
És tessék a készített világ
Vagyis így kéne legalább

Szokatlan lehet ez neked.
Más is hord igaz terheket,
Dehogy így hozott a gólya?
Hogy ráért, már az is óda!

Ha azt szűrted le belőle,
Miért kéne más elismerése?
Nincs szükségem alamizsnára,
Terhelt vagyok, nem ostoba.

Legalább sérült önképem -
Remélem hogy segítettem,
Mai hiba jobb, mint holnap púzok,
Hogy szép napod legyen, majd húzok?

Pikk, treff, szív, vagy káró,
Azért hogy te nyerj, konklúzió,
Valaki rövidet kellett, hogy kapjon,
S ha tetszik, röhögj az igásbarmon,
Vagy a betegen, ki erős lehetne,
Míg isztok, egészségetekre!

(Hogy hibás lennék? Azt hiszem.
De isten így döntött, ezért élem
Esélytelen életem, úgy-ahogy,
Bár eléggé fogvacog.)

A csonthegyen és hamuvölgyeken túl,
A könnyóceán közepén valahol,
Nyúl egy konkurens nélküli kormányzat,
Messziről szép, élve picit más mesét ad:

Merthogy szükség törvényt bont,
Sikerrel telis teljhatalmú volt,
Megszavazták, papír van róla:
Hogy itt minden klappol vala.

Az hibás, kinek szemében szálka,
Életrevalók nem pusmognak róla -
Esetleg máshogy is mehetne,
A vulkán lásd, csak félig tele...

Mit fejez ki a szó: korrupció?
Tán csak van, akinek semmi se jó,
Megyeget a nagy egyetértés,
És elfoglal kenyérkeresés.

Nagy emberek, vörös posztó,
Minden szép, és minden jó,
Elhullik a férgese,
Ki marad, mi mást tehetne...

Szörnynek látni

Nem a zsánered valami,
- Vagy csak nem tudod elfogadni
Hogy mindennap szembejön -
Frásztörés a köbgyökön,
Van úgy, hogy egy egész faj
Hogy marad s nem elköszön?
Hogy tud valaki lélegezni,
Hiába a gyűlöletözön?
Csak azért szörnynek látni,
Mert kóros vagy és dölyfös,
A fenevad mez függést okoz,
De neked sem lesz előnyös;
Értsd meg kérlek hát minket,
Te faragtad e világképet,
Nem is hiszed mennyire...
Sanyarog a lelkibéke,
S drog lett a más megvetése,
Akár férfi - akár szomszéd,
Beborított már az árnyék,
Most már az is csak szemét,
Ki nem eteti e vak pitét,
Nézd: mást csak úgy elfogadsz,
(Mint kutyán a lógó f*szt)
De ha az egyén meztelen -
Az ego megterít, szívem.
***

Súrlódás

Súlyos konfrontáció érhetett
Tudom nehéz fát lelt a fejszéd
De hogyha innen most lelépsz
Ki érti meg a pillanat hevét
Ez a te egyedi mérőórád
Csak ha igyekszünk a világ úgy ád
Ne vond meg magadtól ceremóniád
Az ember nem kopik mint a tárgy
***

Ars

Nézz már végig magadon, Ádámbaszki,
Rég meg kellett volna dögölnöd,
Siralmas, ahogyan te vergődsz,
S soha le nem telő börtönöd!
Visszhangzik ez éterben, hogy fáj,
Kinek jó zörgető halálimád?
Az istennek kizárt, takarmánynak lát,
És mit vársz - talán valami medált?
Vesztesnek kuss van, betegnek ágy,
Te szerencsétlen, nyúlnál ki már...!

1-2hónapos vers, közben én is Rhinovírusos lettem, ennek aktualitására :D