vírusok

Tudom: így van kitalálva,
Vak tyúk is talál szemet,
A selejtet bennem
Nem is kell keresned.

Nincsen rajta lepel,
Ott van azt` jónapot,
Folytassad csak, hogyha
Ettől jobb a napod!

Meg van ásva sírom,
Asszed tényleg érdekel?
Ha eljön a halálom,
Majd az lesz, mi felemel.

Éhezik a bántó szándék,
- Miért vagyok köztetek? -
Gondozzátok egyedül
Ez untig vásott kölketek.

Nekem is lenne kérdésem,
Vendégségbe így mész -
Megkeresed mi gonosz, rossz,
És már tartásod kötelesség?

Nincsen isten többé
Hogyha hiba akad,
Belakmározol is,
Kiszolgálod magad...
(Csak a kivagyiság ellenére
Az egész környék rohad!)

Jönnek a megszorítások
E kalandtól már félek
Túl sok lesz a számla
Nem mint a bevételek

Vár rám a mobil csak
Húsz wattot fogyaszt
A tükör részvétlen
Sejteti a kopaszt

Bordáink bevallják
Kurta kis adóink
Hiába is fejnének
Rángathatják a kínt

Egy szobányi fűtés
Kész is az egyenleg
Az egész család is majd
Egyetlen sírba tér meg

Most osztják a lapom
Ezt még megnézem
Soha-de-soha többé
Elúszott a pénzem
Csupa hatost húztak
Talán a ruletten
Mért nem tetszett szólni
Önvágóhídra leltem

Nincs nő nincs sírás
Hosszabbak a napok
A tárca teli hassal
Nem kritizál ragyog
Szánombánom ám nagyon
Szoknyás lidérc alakok
Toxikológiailag én
Menthetetlen vagyok

Itt ülök és írok
Sok sületlenséget
Kihűlt kávé a jutalmam
Neked pedig rímek
Remélem a demencia
Távoli vendég lesz
Hogyha majd bekopog már
Megörökített a poet

Gold Brasero Classic
Börtönben a rangsor
Hogyha rezsót szerzel
A finánc is hajbókol
Egészen addig míg
Valaki bekóstol

Van mit elnyomnia
Mindenféle kényszernek
A tükör csak hazudik
Egyre jobb de tényleg
Mielőtt végleg kialszik
Egyet szikráznak a fények

Van hogy egyest dobunk
Életünk legfontosabb percén,
Utána már tökmindegy, sőt
Bármit teszünk, örök pechkerék.
Lehetnek siker, vagyon, erő,
És minden lenne nyerő,
Ha egészségünk nincsen meg,
A mi napunk már el nem jő,
Fekszünk csak a földön,
Belénkrúg az élet:
- Ím ember voltál,
Lásd, mi maradt belőled!

Nem is látsz a kíntól,
Minden visszájára fordul,
A gyötrelem jelentkezik,
És többé meg nem gyógyul.
Nem akarod, de látható
Családodnak arcán,
Ahogy fájva emlegeti
Mindennapod harcát,
Elfelejtik lassacskán,
Hogy te ki is voltál.

Nem valami demokratikus
Az Istennek szent keze,
Akkor tud csak koncot dobni,
Amikor már nem kellene;
Minek nekünk áldás,
Szigszalag a létre,
Amikor már az is fáj, hogy
Kimenjek a térre?
Behallik a gyerekzsivaj,
A meghittség ásít,
Csak egyedül én érzem úgy,
Itt már semmi nem segít.

Egyszer voltak kicsik mind,
Elfújhatta szél, eleshettek, bármi
Ami akart, sebet ejthetett,
És lám hogy végül mennyivé lett:
A keltetőkamra puhasága,
Inkubátor, vagy szülő karja
Felnevelt annyi veterán elitet,
Kiknek még a lehetetlen is lehet...

Az alkotás ím csúcsra járatva,
A minőségteszt kipipálva,
Jő is transzcendensek sora;
Alul leledzik, ki legalja,
Variációképp szolga,
Az ügyesek nevetik,
Nem is zavar senkit,
Elrántják a létrát,
Megeszik a próbák.

Örök nulladik emelet,
Hiányos egy darab élet,
A reggelből esthajnal lett,
Még mindig ugyanaz a készlet,
Nem lehetne összerakni?
Kell maradjon, ahogy volt: pici...