vírusok

Szívügy

A tennivaló is elfogy,
Leül a por, alszik a rongy,
Az egyén nem hiszi el, hogy
Nincs többé semmi gond.

És más gondját-baját 
Is magára veszi,
Ne legyen punnyadás,
Lelkét teszi ki.

Mert zörög odabent az a
Ketyegő, hogy még érdemes
Ha más nem is, a munkája;
A naplopó teheti, helyes.

***

Problematika

Nincs borravaló,
Visszajön a gond,
Marad csak gyarló,
És egyre több gyom.

Elfáradnak olyan sokan,
A tennivaló nem kevés,
A pár hű lelke fakul,
Jólesne az az öntözés.

Söprés, te punnyadás,
Ne végy erőt tovább,
Ne egy végezze dolgát,
Mi többszemélyre jár!

Hálásan csillog a munkánk,
Az, hogy nem esik szanaszét,
Bekeríti tett a hiányt,
S nem szúrják az ember szemét.

Megfáradtnak jólesik mind
A kevés kényelem s pompa,
A kérges tenyér ma viszont
Még joggal lehet goromba...

Dideregni jó
Fázzon gaz és minden szent
Elvetélapó

Időnk elcsorog
Akaratlan hömpölyög
Mégkocka nyár volt

Neked minden lett
A sok hulla tiszteleg
Beállsz a sorba

Mi a szégyen mi
Csak önbizalmatlanság
S bűntudat lagzi

Semmiség minden
A mozijegyet tedd el
Vagy mit csempészel

Van mindenre szer
Csupán az élet örök
Akupunktúra

Báj és kellögem
Muzsika éj hülemény
Jobbat keressél

A fény csak felületes képet adhat,
Mi szunnyadozik, még nem mesélte Hold,
Királynő szívemben, túl szép igaznak,
A szeme néha zöld, másutt sárga volt.

Domináns egyedként rögeszméket hord,
Ha mást nem adhatok, ne dohányozzak,
Tudott volna szeretni úgy, amilyen vagyok,
Leborul a hamu vége, a szerelem vak.

Nem változott semmi, dalát szívem hordja,
Megszakadt volna e telér röpke idő múlva,
Nem illettem őhozzá, hiszen még aludtam,
De álmaimban visszatér, mint kísértő múltam.

A gép az olyan módi
Hogy nyersanyag kell neki
Egy működtető erő

A humán ebben hasonlít
Bemegy sok tápanyag is
És némi motiváció

Egy idő után ellenerőt lát
De megéri-e legyőzni a fizikát
Vagy csak késleltett vég

Viszont jólesik csinálni
Szívünk-lelkünk beleölni
És tessék a készített világ
Vagyis így kéne legalább

Szokatlan lehet ez neked.
Más is hord igaz terheket,
Dehogy így hozott a gólya?
Hogy ráért, már az is óda!

Ha azt szűrted le belőle,
Miért kéne más elismerése?
Nincs szükségem alamizsnára,
Terhelt vagyok, nem ostoba.

Legalább sérült önképem -
Remélem hogy segítettem,
Mai hiba jobb, mint holnap púzok,
Hogy szép napod legyen, majd húzok?

Pikk, treff, szív, vagy káró,
Azért hogy te nyerj, konklúzió,
Valaki rövidet kellett, hogy kapjon,
S ha tetszik, röhögj az igásbarmon,
Vagy a betegen, ki erős lehetne,
Míg isztok, egészségetekre!

(Hogy hibás lennék? Azt hiszem.
De isten így döntött, ezért élem
Esélytelen életem, úgy-ahogy,
Bár eléggé fogvacog.)