vírusok

Mint hogy álmunkból felriadunk
- Ahogy kritikus ponthoz érve
Épp meghalnánk vagy rosszabb érne -
Ébrenlétbe lökik tudatunk,

Úgy vigyázzák titkon világunk,
Mielőtt rossz kézbe kerülne,
Vagy végleg kifordul tengelye,
Sok rejtett támogatást kapunk,

Átlendítve minden holtponton.
Csak arról nem mesél a fáma, 
Hány bárányt áldoznak taglóra,
Gonosz éh mégis letudódjon?

Győz a jó, de megalkuvással,
Hogy alhassék emberi tudat,
Ez az őrző védő szolgálat
Keserűn bár, de annyit benyal...

Ugye nem gondolod azt rólam,
Magasra török, mélyre ások majd
És valahová végül eljutok
Ily félbehagyott programmal?

Bugzok. A rendszerhibáim
Késztetése talán a vers itt,
Itt van nesze, gondolj vele,
S ne várj tőle semmit.

Önbizalom nincsen, vagy csak
Szeretem tudni hol a helyem,
Ahogy tetszik, egy a biztos
Most már beérem a semmivel.

Moshatom, vasalhatom, marad a
Hátulgombolós kényszer-ing,
Már nem küzdök, visszadobna e
Önkezemmel készített lepkefing...

Tán, mert nekem így jó,
Azért vagyok kóros,
Rokkantott hanghalló.
Szeretek lustulni,
Ha számban megannyi
Tej indul alvadni,
A segély nem elég
Éhhalálhoz se még,
Csekély ellenérték;
Nyilván kérvényeztem,
A bíró előtt fent,
Unva józan eszem.



Elnézést, ha megbántottam valakit,
Hogy megnemértés indulatát szültem,
A világban oly sok a keserű, hogy itt
Nehéz jószándékot látni bárkiben.
A sötét kor építi korlátait,
Siket a fül, csak hogy érvényt szerezzen -
A mai világban a sérelmek segítik
Hogy majd letudják az embert odabenn,
Ez nem döntés csak szükségszerű, egy hit,
Hit, hogy nem jár több itt neked meg nekem.



Tükörtojás egy univerzum közepén,
Lakmároz csillagrendszernyi egysejtűként,
A matek szerint fizikai képtelenség,
Térugró embert, tudós kudarcot emészt:
Remeg a hártya, nyálka, behálóz a nyákja,
Hogyha végzett, a lélek se menekül, hiába,
Messze az isten, hova reinkarnálódna -
Fehér, sárga lesz abszolút igazsága.

Szívügy

A tennivaló is elfogy,
Leül a por, alszik a rongy,
Az egyén nem hiszi el, hogy
Nincs többé semmi gond.

És más gondját-baját 
Is magára veszi,
Ne legyen punnyadás,
Lelkét teszi ki.

Mert zörög odabent az a
Ketyegő, hogy még érdemes
Ha más nem is, a munkája;
A naplopó teheti, helyes.

***

Problematika

Nincs borravaló,
Visszajön a gond,
Marad csak gyarló,
És egyre több gyom.

Elfáradnak olyan sokan,
A tennivaló nem kevés,
A pár hű lelke fakul,
Jólesne az az öntözés.

Söprés, te punnyadás,
Ne végy erőt tovább,
Ne egy végezze dolgát,
Mi többszemélyre jár!

Hálásan csillog a munkánk,
Az, hogy nem esik szanaszét,
Bekeríti tett a hiányt,
S nem szúrják az ember szemét.

Megfáradtnak jólesik mind
A kevés kényelem s pompa,
A kérges tenyér ma viszont
Még joggal lehet goromba...

Dideregni jó
Fázzon gaz és minden szent
Elvetélapó

Időnk elcsorog
Akaratlan hömpölyög
Mégkocka nyár volt

Neked minden lett
A sok hulla tiszteleg
Beállsz a sorba

Mi a szégyen mi
Csak önbizalmatlanság
S bűntudat lagzi

Semmiség minden
A mozijegyet tedd el
Vagy mit csempészel

Van mindenre szer
Csupán az élet örök
Akupunktúra

Báj és kellögem
Muzsika éj hülemény
Jobbat keressél