vírusok

Sütöget a nap, de baj van,
Valahogy oly árnyéktalan
ahogyan a betont üti,
Vagy a valóság fagyott ki?

Hiányzik egy jó darab rész,
Onnan pislog rám a nemlét,
Minden tiszta, mégis szemcsés,
Levettek egy látó-lencsét.

Talán dél van, talán este,
Szemem a hibát nem lelte,
Lehet félkész volt a világ
mikor elértem az utcát...

Be szép ez a téli táj,
Hó egyenlített utcák,
Jó neki hogy nem sózzák,
Végre fehér az ország.

Fehér ország, fehér kéz,
Kesztyűn szárad csak a vér,
Lényeg el van kotorva a
csillagösvény, hadak útja.

Kinek csupasz, kinek jég,
Ki otthon, ki kint egyként
várja-lesi szanaszét:
meddig tart az embertél?

Holle anyó dunnát ver,
Érdektelen, ahogy kell,
S befed mindent már a hó,
Valakiknek úgy a jó...

vásárlok egy zabszemet
nekem legyen fel is teszem
nekem legyen neked meg nem

tudom azt hogy letehetem
hozzámnőtt de felébredtem
fűrészt akar kériszépen

túl szépen. tulajdon képpen.
rozsdás fej kéklik az égben,
rőt vagyok én is, kint vérképem

meddig jár az ember inga
sújt kicsitsem ártatlanra
tizenhárom év hiábavalósága

fel is van nagyrészt vagdalva
az utca piszka otthon tart ma
nem mint én, ki van takarva