vírusok

A virágnak cserép kell
Nem pediglen váza
Ha nem jut tápanyaghoz
Másnap go kukába
Kivétel a hidropónikus
De ugye te se hiszed mára
Ilyen körülmények közt
Telik egy srácnak rája
A Virág a patkány martaléka
Kölközik majd hétvilágra
És gaz lepi a pitvart
Vigyázva járj arra
Jobb lenne ha klónoznák
Ami szép és bírja
Hogy legyen virág még tovább
És ne oly végtelenül ritka.

Skynet


Leltem egy darab törmelék műanyagot,
Bowie késemmel fülnek agydugót faragok,
Egy időre megteszi, mert a szükség adott,
Érzékszerven át kapjuk az agymosó programot.
Utánpótlás a szemét, mire útközben találok,
Nem számít a technika, hiába csábítóbb;
Tudom hogy lassan majd én is elbukok,
Ez a dolog biztos, de most csak farigcsálok.

Tovább, egyre tovább, rohanás a pusztán,
Ha nem is üldöznek, meghal aki megáll,
Be van zárva minden panel, örökös a rács,
Jó ha nincsen mozgás itt a periférián,
Mert embernek maradni húzós egy mutatvány.

Állandóan mozogni, ez a titok nyitja,
És a szem meg fül legyen résnyire nyitva,
Képppel, hanggal megétetnek, méreg ételekkel,
Ösztön és tapasztalat, okos aki nem mer,
Kerülni kell, ami gyanús, zsigerből tudva,
Hol lakik a gép, és hol a puszta dudva.

Azért hogy egy kicsit tovább maradj ember,
Ne programozzanak át statikus ingerekkel,
Minden kontakt hamis lett, módosított anyag,
De cél túlélni egyedül az egész fajunkat;
Néha szólnak hozzám, ámde fontosabb a tudat,
Ezek csupán droidok, és riasztják urukat,
Nem kap esélyt a gépelme, magam leszek, s szabad.

Városokon kívül, egykor gyéren lakott helyen,
Magam lehetek, mert nincsenek már népek,
Felszívta őket az egyetemes érdek,
Nem is volt ellenállás valami temérdek.
Söpri az utcákat a részvétlen szellő,
Ilyennek álmodtalak, te kies jövő idő.

Kell ez is, az is, kellögem,
Mindent amit szem lát, viszem,
Semmit a kéznek? Nem hat meg!
Korszaka a vízöntőnek
szükség szent malmát hajtja meg.
Fekete péntek de nem nekem,
Ha a nap lopható, megteszem,
A téren zászlót ki égetek,
Holnap ölel szép özvegyed -
Itt mindig lesznek slágerek.

ha ügyesek voltunk
tettük amit kéne
áll a felhalmozott
körbecsavart kéve
túl a horizonton
jön a patkány éve

íme a startvonal
a cél meg nem látszik
ki-ki tudása szerint
végezze dolgait
a jövő futamát úgyis
a volt nyertesek nyerik

kétezerhúsz érv
tetterőre sarkall
legyünk jóba azzal is
aki seggbe farkal
valami majd elnyomja
és nem cincog a jaj-dal

mire mindent lefed
az új évnek hava
új szemszögből látszik
a verseny látszatja
a múlt az embert általában
kiszállni nem hagyja

kapott vállvonogatás
se szépség se jóság
ma mindenki ráránt
úgy virítsál hogy
valami médiában
már mindent megmondtak
míg ki voltunk kapcsolva.

lukon ömlik az élet
kérsz még rímbetétet?
hiányzik a nagy szó?
itt van, nesze: légy jó!

mit nekem a politika
el kéne azt ásni
mint a macskapiszka
csak ne keljen ki!