vírusok

Rövid hajjal pediglen nehéz verset írni, 
Faragatlan egyen-arcot a múzsa szégyelli. 
Gyertyalángban fürdve nem látják a kínom, 
Kávét ivva reszketek, mert jő az ákombákom. 

Felhasználom, mit hagytak az alvó írótársak, 
Én is hagyok morzsákat, talán folytatásnak. 
Mire a nap fölkel, testem félájultan fetreng, 
Mentő visz a zártosztályra, vagy túlélem, vagy sem. 

Épületes vagyok: mivel nehéz ez az élet, 
Megfogom a kezed, hogyha balra téved. 
Bár pirulákat szedek, renyhe segítséggel, 
Ha behalok is leszek, hogy ne essél már széjjel!

Nincs bocsánat

Engem ne veregessen az olyan vállon, 
Ki azért élt eddig, hogy halálba utáljon, 
Ne legyen inkább egyetlen barátom, 
Csak farkas ne uralkodjék a nyájon, 
Nem áll jól a pásztorgúnya az éhes ártányon. 

Amúgy is mindegy. Egy rabot, de 
nem önmagamat ismerted meg, 
És ha bíztatólag rámteszed a kezed, 
Saját munkád gyümölcsét éljenzed te 
bennem, s véled: minden elfelejtetett; 
Ám valójában jogomban áll minden csepp gyűlölet!

Sütöget a nap, de baj van,
Valahogy oly árnyéktalan
ahogyan a betont üti,
Vagy a valóság fagyott ki?

Hiányzik egy jó darab rész,
Onnan pislog rám a nemlét,
Minden tiszta, mégis szemcsés,
Levettek egy látó-lencsét.

Talán dél van, talán este,
Szemem a hibát nem lelte,
Lehet félkész volt a világ
mikor elértem az utcát...

Be szép ez a téli táj,
Hó egyenlített utcák,
Jó neki hogy nem sózzák,
Végre fehér az ország.

Fehér ország, fehér kéz,
Kesztyűn szárad csak a vér,
Lényeg el van kotorva a
csillagösvény, hadak útja.

Kinek csupasz, kinek jég,
Ki otthon, ki kint egyként
várja-lesi szanaszét:
meddig tart az embertél?

Holle anyó dunnát ver,
Érdektelen, ahogy kell,
S befed mindent már a hó,
Valakiknek úgy a jó...

vásárlok egy zabszemet
nekem legyen fel is teszem
nekem legyen neked meg nem

tudom azt hogy letehetem
hozzámnőtt de felébredtem
fűrészt akar kériszépen

túl szépen. tulajdon képpen.
rozsdás fej kéklik az égben,
rőt vagyok én is, kint vérképem

meddig jár az ember inga
sújt kicsitsem ártatlanra
tizenhárom év hiábavalósága

fel is van nagyrészt vagdalva
az utca piszka otthon tart ma
nem mint én, ki van takarva