Utolsó darabig

liketorn•  2019. március 11. 12:50

Rövid hajjal pediglen nehéz verset írni, 
Faragatlan egyen-arcot a múzsa szégyelli. 
Gyertyalángban fürdve nem látják a kínom, 
Kávét ivva reszketek, mert jő az ákombákom. 

Felhasználom, mit hagytak az alvó írótársak, 
Én is hagyok morzsákat, talán folytatásnak. 
Mire a nap fölkel, testem félájultan fetreng, 
Mentő visz a zártosztályra, vagy túlélem, vagy sem. 

Épületes vagyok: mivel nehéz ez az élet, 
Megfogom a kezed, hogyha balra téved. 
Bár pirulákat szedek, renyhe segítséggel, 
Ha behalok is leszek, hogy ne essél már széjjel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2019. március 14. 12:31

@Lovagszeretet: örülök hogy így látod, ez a költő 1ik feladata ;)

Lovagszeretet2019. március 13. 05:51

Nagyon szép

liketorn2019. március 12. 13:03

@Mikijozsa: fő a változatosság :) köszi az olvasást

Mikijozsa2019. március 12. 12:14

jók a morzsák is , tetszett

kicsisara2019. március 12. 09:51

@liketorn: :)

liketorn2019. március 12. 09:41

@kicsisara: köszi :)

kicsisara2019. március 12. 06:04

Szia. Nagyon tetszik, attól függetlenül, hogy nem könnyű eset... én mindig azt vallom, hogy attól jó egy írás, ha megtalálom benne magam az érzéseimet. Hát itt megtaláltam!
Gratulálok! :)