Terhes az ég

Folyton esik. Folyton szakad,
Ne is kérdezd, mi lesz holnap,
Ráadásnak széllökés,
Nem fog kiszáradni a vetés
Ha valamennyit meghagy a jég,
Vagy a földben nem rohad szét,
De az víg, a szúnyog-termés,
Hogy a sulykot elvetették.
Vond vissza a dühöd, nagy ég,
Így is lassan elevezünk,
Kit fogsz lesni, ha elveszünk?

Mossa eső csak a kertet,
A kutyagumik penészlenek,
Már csak az, meg köd jár arra,
Kétezerhúsz, elég satnya,
Majd betakarunk vetést és sírt,
Hajt még valamennyit a szíj,
Egyre drágább lesz a tandíj,
Mégis mit, hogyan kellene...
Terhes az ég, dühvel tele.

Tán jön valami nagy ember,
Aki vezet, ahogyan kell,
De az én szívem nem mer
Már remélni hogy az a főfej
Nem Apokalipszis újabb lovasa;
Ezek után nincs rá garancia,
Ilyen időt eső, se más se, soha
Ha akarná, se mosogatja.