Rendetlen

liketorn•  2019. április 14. 10:47

Nem a bűn rossz, hanem a
túl nyilvánvaló ember,
Egyetlen vétek az,
Hogy jót tenni már közhely.

A világ tégelyében
a füstös szín a nyerő,
Jó ha meg van mételyezve,
Vér is kell, meg velő.

Kővel hajigáltak rég,
Ma megkövetnek szóval,
Istennek meg dicsőség,
Amért nem ver bottal!

Kollektív büntetés.
Hol a világ vége?
Hátakon mászkálunk,
Nem pedig az égre.

Mit ér a papír, a toll,
Mely hiába szónokol,
Vágnivaló szavainkból
tele van az akol.

Végül úgyis minden
a nihilbe fárad,
Hadd éljen még egyszer
a szentséges útálat!

Napfényben is rémként vacog,
Mert odáig lett verve,
A múzsa vérzik, meg a létjog,
Mikor lesz már vége?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502019. május 10. 09:04

Kedves Ádám!
Elárulom, hogy ennek a versednek nyomán írtam az Örökség c versem... Úgy gondolom, hogy a gondolatvilága illeszkedik ehhez az alkotáshoz... talán, egyezik a meglátásunk, talán, nem, de biztosan értjük a lényeges pontokat és szavakat !

kicsisara2019. április 23. 15:03

@liketorn: :)

liketorn2019. április 23. 12:45

@pfbea: Erőspistát reggeliztem :D
Köszönöm.

pfbea2019. április 23. 12:20

Nagyon erős alkotás!

liketorn2019. április 23. 11:15

@kicsisara: Köszönöm a hozzászólásodat! Értékes!

kicsisara2019. április 22. 19:18

Hűha! Ez nagyon tetszik! :)