Nulladik emelet

Egyszer voltak kicsik mind,
Elfújhatta szél, eleshettek, bármi
Ami akart, sebet ejthetett,
És lám hogy végül mennyivé lett:
A keltetőkamra puhasága,
Inkubátor, vagy szülő karja
Felnevelt annyi veterán elitet,
Kiknek még a lehetetlen is lehet...

Az alkotás ím csúcsra járatva,
A minőségteszt kipipálva,
Jő is transzcendensek sora;
Alul leledzik, ki legalja,
Variációképp szolga,
Az ügyesek nevetik,
Nem is zavar senkit,
Elrántják a létrát,
Megeszik a próbák.

Örök nulladik emelet,
Hiányos egy darab élet,
A reggelből esthajnal lett,
Még mindig ugyanaz a készlet,
Nem lehetne összerakni?
Kell maradjon, ahogy volt: pici...