vírusok

Csak kívülről ember

Talán volt személy, valaha,
Álmok futhatták át a programot,
Kevés az élethez, apja mondhatta,
És biz ehhez az élet igazolt,
Apja már holt - nem látja roskatag fiát,
Fordítva kéne, de hát nem kegyes a világ.

Csak kívülről ember, egy szemeteszsák,
A sav már feloldotta az élet zálogát,
Benső részeit csak valami műanyag tarthatja,
Ha hozzáér akárki, összeroskad alatta,
Ki kell dobni, többé nem jó semmire,
A léte csúfság, és rajta vegyiveszély jele.

Vagy reinkarnáció aljára csúszás -
Vagy szét lesz bontva alkatrészeire,
Lesz majd a dolgaiból valami entitás,
De nem lesz az már Ő ezek után sose;
Egy élet adatott, egy szuverenitás,
Szabályt szegett, és többé már senki más a hibás...

Agyarak

Agyarak szántottak ma
De nem hullott mag oda
Marad árok magába
Míg lepel nem borítja

De nem ma. Éktelenkedik
Hozza vadhajtásait
Mint egy sötét fül, figyel
És a sarat issza fel

Mi nem apad el soha
És csapdában a föld maga
Aki arra jár botor
Főleg mikor beborul

Mert ez kezeletlen seb
Nyilvánvaló kórtünet
Szörnyek bizony tenyésznek
Nyomot mart az enyészet

Ez történt de testközel
Ennek kellett jönni el
És mivel lassan gyógyul
Félelem van piszkosul

A szomszédaink rémek
Ha tehetnék vinnének
Most a húsba beleírt
Bennünk volt, vagy odakint

Milyen remek élni itt,
Sok jó ember, csupa sikk!
És mivel nagy béke van,
Az inger meg bizonytalan,
Hát ugye nem evidens,
Miből lesz a dekadens?
Unalma csak furdalja,
Itt a kutya elásva.

Kihantol megszentelt földet,
Gyomlál epret, csalánt ültet,
Magába mar viszketés végett,
Sehogyan sincs neki nyugta,
Üresnek vélt tele gyomra,
Plusz a fajdorong is szorítja.

Ilyenkor kell kussba lenni,
Nincsen védve sehol senki,
Ki kirívó, radar keresi,
Készül már a büntetés,
Oknak elég, nem kérdés,
Túl sokat rozsdállt a kés.

Előkerül a rosszabbik én,
A fölényes, a megnemítélt,
Elpuhult rémkarja be szép,
Tönkrevág ha nem tud nyúlni,
Azután még büszkén kérdi,
Ügyes voltam, ugye, Papi?

Majd végelszámol, számot vet,
Plecsnit oszt, meg hátba ver,
Aludjon jó s rosszgyermek,
Az eredmény nyugtató,
Tányéron, nyilván való,
Meg minek hozzá matek,
Hiszen olyan nem lehet,
Hogy itt emberséget öltek
Szarvas patás ördög helyett...

vásárlok egy zabszemet
nekem legyen fel is teszem
nekem legyen neked meg nem

tudom azt hogy letehetem
hozzámnőtt de felébredtem
fűrészt akar kériszépen

túl szépen. tulajdon képpen.
rozsdás fej kéklik az égben,
rőt vagyok én is, kint vérképem

meddig jár az ember inga
sújt kicsitsem ártatlanra
tizenhárom év hiábavalósága

fel is van nagyrészt vagdalva
az utca piszka otthon tart ma
nem mint én, ki van takarva