vírusok

Láthatólag hajnalodik,
A pipacs száz határt átölel,
Az emberi természet épp burjánzik,
Nem ismerve önnön korlátait.
Mennyivel jobb lenne, ha a korhely
Csak egy levesnév lenne,
De ez a világ kitermeli,
Hogy ma minden látszat benne,
Csak tudatmódosítással lehet bírni;
Korhely lesz aki szeresse...

Hagyjátok a virágokat szerte,
Nem letépve, de ültetve,
Mintha olyan nehéz volna,
Nem mint egy testrész hiányozna,
Megmaradni a viharban fent, s nem alja,
Közösséget felvállalva,
Nem karám, nem hárem, utópia!
A pipacs sírkorunkban is kihajt,
A földnek van jövője másnap,
Részvétlen a csontokon -
Minek minket sajnáljon?

A büntetést elviselni kell:
Nem megúszni mindenáron,
Így kéne, hogy javára váljon;
- Erre a korra ráébresszen -
Minek is lepcseskedem?
A jövőnk most úszik le a garaton,
Dühből, dacból többet ivva...

kitörlik az agyát utána ne kelljen
se ne sajnálkozzon se ne szégyenkezzen
az ossza ki a maximális büntetést
ki idegen zsebben kutat pótalkatrészt
ha csak azért Jakab hogy legyen kit verni
jobb ha te szülted vagy nincsen jogod semmi
nem érdemled meg és ne kövesd az ágyba
ha tényleg olyan tré meghal szörnymagába

te aki a pénzt és hatalmat választod
újabb tíz évre nem látva szégyenfoltot
lehet kéne most de kifogásod sincsen
napi váltásod mért szakítod le ingyen
míg vihart ki állja holtáig kell legyen
nincs vesztenivalód így persze aláírod 
szegénységi bizonyítvány máséval kufárkodsz

verés a gyógyszer és te nem vetted be
addig folyik míg nincsen következménye
ő bezzeg szenvedjen ha lehet töressen ketté
így lesz szülők munkájából neked zsíros lóvé
sötét szívszakadás minek ily entitás
hiába is várják a világ foga nem vás
jóra is használhattad volna minden hatalmadat
egy fűszál életét nem bíznám rád soha jövő holnap

Úgy történt, mindent nehezemre esik
Megtennem élőben - értsed, ahogy tetszik -,
Eljárni, hol betevőt polcon adják-veszik,
Hejj, otthon rendeltem, akárcsak sok elit,
Netről, házhoz, mi szükség, de nem mirelit,
Bevált egy módszer volt, mindenkinek profit,
Túl szép is. S mint kényelmesnek bakik,
Behajtják adósságuk, ha nem is mindegyik!

Az egyik cég, mint olyan, igen vastag marka,
Sejtvén, senki vagyok, tán vágnivaló marha,
Gondolta, mit kifizettem, tíz napig megtartja,
Annyi alatt éhenhal az is, ki nem akarja,
- Ha van, az ritka, éhezőművész fajta -
Vagy kinek az volt épp utolsó tartaléka,
Főkolompost lel, özvegye gazdagodhat rajta,
Ha mer s perel; ám a konklúzió biz ez,
A méreg, nem én, most már egyfolytában esz:

Az áru késve jött, nézem, hiányzik negyede,
Kis részét visszautalták, de hol a lényege,
- Négyezer forint sokszor fél menzánknak jegye -
Ha sütnék, olaj híján teflonízűt egyek-e,
És mit, ha rizs nincs, pusztán körítése?
Árának(plusz áfa) se nyoma, hűlt helye!

Ismét született pár sor reklamáció,
Kaptam is választ, nem kért borravaló:
Mintha bosszúnak volna eleven istennyila,
Úgy bevágták a pótárut a fuvar dobozba!
Szétszóródott, nem szállítás közt, ahogy vagyon írva,
De jaj, a futár a ludas. A cég megint sajnálja,
A kórság is megszánja, akkora a kínja,
Az idegtől alig látok, s a szekrény mögötte-alja
Új adag egértáppal van általuk megáldva!
Tégy vele, amit akarsz, a vigaszdíj: karma...

(Home&Wash)

Ez az év kínai volt

Több okból kifolyólag,

A fent említett ábra

Szerint az emberanyag

Vélem - megpróbáltatott,

Bármennyire nagyra volt, 

Kevésnek találtatott:

Ha az orr kilátszik a

Jótékony maszk alól,

Egyest kap a tolerancia

Pusztán szívjóságból;

Azt már tudtuk eddig, hogy

Mellékormányzás folyik,

De az Átlag, kényelméért

Veszélyezteti társait,

Most mondd meg nekem azt,

Milyenek, ha enni nincs mit?

Válogatott szavakkal dobálhatok
Falra hányt borsóra fojtódob
Ha nem vagyok korcsoportod
***
Meg se tapasztalta a létet
De már szeánszokat lép meg
Aztán sírás miért a bélyeg
***
Kistestű nőstény vagy
Bokorból bokorba rángatnak
Megélted mit mások akartak
Mindenki szörnyet kap
Épp nem tiltakozna csak
***
Megváltozni á nem
Ha kell adj nagy Isten
Addig alukálj a zsebben
Mindörökké Ámen
***
Komiszkenyér az ami jár
Ha vesszük az átlagpéldát
Sírsz hogy csak magyar vagy
Kukádból családok jóllaknak
A zabkását már nem eszed
Ezeréves eledeled
***
Minden város temetőre épül
A halott alant élő felül
Nem tiszta így elvegyesül
Szentségtelen közvetlenül
***
Ezek sem igazi dolgok
Téphetem a számat
Olyan könnyű lenni
Bíró a világnak
Van benne elég úr
Csak az szól kit kizártak
Kellemes is lehetett volna
Mint csók a halottnak.