Istenszag

Halandóság

Észlelted már korai dicsőségét reggel vajon madaraknak?
Dalol, csivitel, ő életben, és ismét felkelt a nap,
Ám végül a génekben az a bizonyos billentyű őt is eléri,
Csak az isten, ő lehet itt a hasznos, időtálló holmi,
Mi pedig a szívünket tesszük ki általában annak,
És közben örülünk, ha odaföntről inkább le se szarnak?

Mi szintén állig felfegyverkezve indulunk útnak,
Mert az utcán azért elég nagy a balsejtelem-adag,
Megölnek: lehet elütnek, vagy ránkeshet bármi,
Életbiztosítás az, ha volt gyerek, a szülők vonásai,
Nem? Ép személyt itt szinte alig találni,
Senki, csak a seregek ura ebben is a jani!

A násztáncunk hatalmas, míg a jutalma alig,
Talán szaporodunk, tán vegetálunk matuzsálem korig,
Lehet mire a fészek elkészül, a cerka fel sem áll,
Hát legyen istenfejűnek ebből hatszintes szakáll!
Mert ki a legjobb pasi? Kié a kockázat?
Istenem, istenem. Szarjál magadnak csapdákat...