Egyebek 3.

Tán, mert nekem így jó,
Azért vagyok kóros,
Rokkantott hanghalló.
Szeretek lustulni,
Ha számban megannyi
Tej indul alvadni,
A segély nem elég
Éhhalálhoz se még,
Csekély ellenérték;
Nyilván kérvényeztem,
A bíró előtt fent,
Unva józan eszem.



Elnézést, ha megbántottam valakit,
Hogy megnemértés indulatát szültem,
A világban oly sok a keserű, hogy itt
Nehéz jószándékot látni bárkiben.
A sötét kor építi korlátait,
Siket a fül, csak hogy érvényt szerezzen -
A mai világban a sérelmek segítik
Hogy majd letudják az embert odabenn,
Ez nem döntés csak szükségszerű, egy hit,
Hit, hogy nem jár több itt neked meg nekem.



Tükörtojás egy univerzum közepén,
Lakmároz csillagrendszernyi egysejtűként,
A matek szerint fizikai képtelenség,
Térugró embert, tudós kudarcot emészt:
Remeg a hártya, nyálka, behálóz a nyákja,
Hogyha végzett, a lélek se menekül, hiába,
Messze az isten, hova reinkarnálódna -
Fehér, sárga lesz abszolút igazsága.