A hatalom csúf árnyékában

Milyen remek élni itt,
Sok jó ember, csupa sikk!
És mivel nagy béke van,
Az inger meg bizonytalan,
Hát ugye nem evidens,
Miből lesz a dekadens?
Unalma csak furdalja,
Itt a kutya elásva.

Kihantol megszentelt földet,
Gyomlál epret, csalánt ültet,
Magába mar viszketés végett,
Sehogyan sincs neki nyugta,
Üresnek vélt tele gyomra,
Plusz a fajdorong is szorítja.

Ilyenkor kell kussba lenni,
Nincsen védve sehol senki,
Ki kirívó, radar keresi,
Készül már a büntetés,
Oknak elég, nem kérdés,
Túl sokat rozsdállt a kés.

Előkerül a rosszabbik én,
A fölényes, a megnemítélt,
Elpuhult rémkarja be szép,
Tönkrevág ha nem tud nyúlni,
Azután még büszkén kérdi,
Ügyes voltam, ugye, Papi?

Majd végelszámol, számot vet,
Plecsnit oszt, meg hátba ver,
Aludjon jó s rosszgyermek,
Az eredmény nyugtató,
Tányéron, nyilván való,
Meg minek hozzá matek,
Hiszen olyan nem lehet,
Hogy itt emberséget öltek
Szarvas patás ördög helyett...