vírusok

A seregek ura egy nagyobb demokrata, báránydobáló, farkassal vacsorázó, embert élő banknak használó bűnöst sirató,
aki olyan ritkán tesz hogy az csodaszámba megy. Ha jót akar akkor egyetemesen úgy, hogy az elvont legyen. Rájössz és vége.
Amikor 3 ember összegyűl 1 ellen automatikusan a 3 mellé áll, ezért nevezhető demokratának. Egyébként a túszejtő helyzetek a kedvencei, ahol mindenki együtt pizzázik. Kifizeti a váltságdíjat, megölik a túszt, erre beküldi az övéit cserébe áldozatnak.
Amikor valaki nem tetszőt elszédítenek a JÓSÁGGAL azt Jónásnak használja ha tudja, ahol éri, és nem kegyelmez.
Bár a végén mindenkinek jó lesz, de a Jónásnak még kampósorra is, hogy rá tudjanak nézni valahogy(demokrata megoldás).
Mindig összefog egy marok embert és abból egy szenved, dolgozik, a többi tanul belőle. Vagy nem. Aki dolgozott, az még több munkát kap.
De olyat, ami már nem megy, hogy végül úgyis mind egy helyre kerüljön. Ha minden készen van, ki tudja mi lesz, csak az biztos
hogy sajnos tékozló és hű egy közös polcot kap...
Nem pihent meg valamint a hetedik napon, hanem a Biblia szerint itt is, ott is lecsípett abból, amit alkotott.
Amikor az ember maga fölé helyezte a JÓT azt ugyanúgy nem szerette, legalábbis az én esetemben, ahogy az önzést. Arrogancia. Arcra osztályzik,
a kedvenceiben folyton csalódik, és a golyófogói szívják meg. Ezenkívül mindig késik, mivel foghúzás neki megtartani azt, amit a
fizika is előírt. Vannak romboló hatású emberek, szúnyogok, kullancsok, ezek az ő Omega részei, az ő részük elkészült, 100%-os evolúciós
csodák. Az Alfa részegységei annyira le vannak maradva, hogy mikor megnőnek, úgy néznek ki mint egy japán Bonsai-fa...

A legtöbben a bennük lakó jót tartják istennek, míg megerősödnek, hogy éljenek vele. Utána kint.
De ez az önmámor egy formája csak. Élj, az profitál az anyagnak, és vele az Úrnak, ahogy te is azt szereted, mikor valami működik... Ha a Biblia elszédített, a legjobb esetben egy megvajazott, megbundázott mérkőzést szolgálhatunk csak ki, egy fölösleges újabb tizedet, aminek a teljhatalma a sötét középkor volt.

Még megjegyezném hogy nem tartozik senki senkinek. Megszülettünk, erre lehetőséget adott, de ki kérte ezt a világot?! Öröm ha valami működik, ha meg nem működik, van azon kívül ezer a talonban. Aki nemhogy nem törődik velünk, hanem plusz munkát ad, ha alázatot vár, teremtsen DROIDOKAT. 

Ez a bejegyzés az utolsó a poetes pályafutásomban, remélem jó volt az a kis együtt, de nem hiszek ebben. Azt az Istent, akit leírtak, nem találtam meg...

Sosem merül le

Elég egyszer megrakták a máglyát,
Dolgozik az örök gép, így sírja a párát:
Karbantartó szünet kéne, kikapcsolódás,
Most hosszú ideig működnie muszáj,
Egy rém hosszú műszak várható,
Sokáig kell húznia, ki valamiben jó,
Gályára fogható, és ez érdem,
Kit érdekel, kérte-e, legyen minden terítéken éppen?

Nem számít, még akkor se, ha fáj,
Itt megnyomják, ott dobja ki a csinos munkát,
Sose volt ilyen, csak most, csak neki,
És eltitkolt lesz az összes érdemi.
Még el is hitetik, jól van az úgy,
Irgalmatlan szeneslapát úr
És félreálló társai,
Mert az, hogy kedvenc erőgép
Igen mostoha egy jövőkép.

Az istenek áldozatot várnak, csak
A szentek nem keresztekre valóak,
Amíg van tartaléknak egy kis szufla,
Ami kell hogy valaki magát kifújja,
Mindig igényt tart a világ is rá ma,
És ő a gonosz nyerőgép,
Nem csörren meg, csak ha lebben
Pofon, mi az öröm ebben,
Miért kell az iga, s a hám egyre -
Míg tékozol, az ki nem jó semmire se...?

Insomnia

Betorzul a valóság fala
Véres szemmel számontartva
Pókhálók a plafonon
Várják velem elalszom
Jólesne de nem lesz meg
Szép színes foltos látlelet
Az élet túl helyes lenne
Ám ébrenlét kávésbögre


Elalvás előtt

Nyomja fekvő lényedet
Pozíciót válthatsz
De csak ott marad veled
Idegentest ballaszt
Párnán puha lélegzet
Álom karja bársonykarom
A napnak szent vége
Nem hajtás nyugodalom
Szükséges hát vedd be
A világ bajára alszunk


A politikushoz

Ennek képzelted magad
A paplan alá bújva,
Baltásgyilkos nagynak,
Gyerekként is ezt álmodtad?


Alvásmegvonás

Kínzás, méghozzá kínai,
Selymes sötét csönd helyett,
Zajra, fényre, rémálomra hagyni
Egy amúgy is szűk menüettet.
Ha már az alvás alkalmi,
Az ébren legyen édesebb,
Nem lehet többet kiszorítani,
Ha ez alapprogram sem megy...

Lizzie Borden fejszét fogott,
Négybe vágta anyját legott.
Lendült kezében a balta,
Apját is feldarabolta.
(Lovecraft, 1892-es megtörtént eset)

- Ez a ballada egy régi történet, egy nyájas tipikus jókislány vélhetően napszúrástól öntudatlan állapotban,
de halálos pontossággal felaprította a szüleit, utána pedig semmire nem emlékezett, megmaradt ebben
a boldog öntudatlanságban. Az hogy megszállott volt, pszichó, egy másik feltételezés. Emberes adag szarfát
csinálni a hústömbünkből egy kislánynak favágófejszével, ez is a megmagyarázhatatlan misztériumok egyike.
Lehet hogyha kihasználnánk a teljes kapacitásunkat, azok lennénk amiknek elrendeltek... És ez egy büntető
bolygó, csak le kell tudni. A művészek is emlékeznek még egy szebbre és ez berezonál annyira minden határon
át, hogy továbbadják. Én szánnámbánnám, ha csak ennyi lenne a világ. Megszületünk, kergetjük egyre újabb álmaink,
elmúlunk és nem viszünk semmit se magunkkal. Ugyanakkor megfontolandó, hogy csak azért, mert lehetne jobb is,
még semmi sem jár belőle.

A húsos vastag csont az sose volt tüzifa,
S ne rakjál a tűzre, inkább szednél le róla,
Mondd, miért minden Lizziborden ördögi,
Az angyalok meg sehol, úgy kell szimulálni?
(/me)

Anya kérlek figyelj rám,
Készíts fel a jóra,
Én vagyok a legidősebb,
Az öcséimnek minta,
Ne csak őket tanítgasd,
Még nem vagyok elrontva!

Apa, engem csúfolnak,
Hogy zápos a lábam,
Zoknit vegyél, ne burgert,
Főleg ne titokban!
A tehetségem azért ütöd,
Mert nincs a nyomdokodban?

Gyerekpszichológus mondta,
Mégis tovább vertetek,
Nem is volt az aztán csoda,
Mi más lehettem: rossz gyerek,
A talentum majd` mind oda,
És rossz volt hazamennem.

Apu, anyu, hol lehettek,
Talán odafent egy felhőn?
Hogy mi lett a legidősebb,
Vajon fáj-e nagy kesergőn?
Ha igen, az átkot kérlek,
Már vegyétek le fentről!