Letörtek később a fákról az ágak

virginas_andras•  2022. január 13. 00:10  •  olvasva: 33

A fele erre, a többi hátra van,
a valósága vérzik arcomon,
végek közt feküdtem olykor lázasan,
a hiányokhoz mégsem volt jogom.

Szalagok vágtak, míg lelkem a harcban
kék holdvilágfényben végére jár,
könnyem se hullott, de sírhattam halkan,
már magam sem tudtam, hol a határ.

Harminc év eltelt, a távoli múltnak
értelme fakul, a terhe fanyar,
süllyedő hajóm zöld álmokat úsztat,
a vigyorgása torz vigaszt takar.

Letörtek később a fákról az ágak,
a letűnt percnek sem volt már szava,
szállt a sok mosoly, a korábbi vágyak,
álomba merült az ég is, maga.

Megj.
Anima Non Grata: Tükörkép - Életközepi válságok c. írása alapján

2022. január 12.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata2022. január 13. 07:12

Igen pontosan, nem tudom, hogy lehet ennyire kifejezően írni, mestere vagy a szavaknak érzésekkel gurigázol..érted, csak remélem, hogy jós az nem vagy. Köszönöm megtisztelsz és megzokogtatsz szeretettel Anima.

kevelin2022. január 13. 06:44

Igen sok fa tönkrement az elmúlt 30 év alatt, a vers viszont jó lett

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom