Letörtek később a fákról az ágak

A fele erre, a többi hátra van,
a valósága vérzik arcomon,
végek közt feküdtem olykor lázasan,
a hiányokhoz mégsem volt jogom.

Szalagok vágtak, míg lelkem a harcban
kék holdvilágfényben végére jár,
könnyem se hullott, de sírhattam halkan,
már magam sem tudtam, hol a határ.

Harminc év eltelt, a távoli múltnak
értelme fakul, a terhe fanyar,
süllyedő hajóm zöld álmokat úsztat,
a vigyorgása torz vigaszt takar.

Letörtek később a fákról az ágak,
a letűnt percnek sem volt már szava,
szállt a sok mosoly, a korábbi vágyak,
álomba merült az ég is, maga.

Megj.
Anima Non Grata: Tükörkép - Életközepi válságok c. írása alapján

2022. január 12.