Virginás András blogja
VersAz éjszakában csillagokra várva
Ma mentem volna, mégis itt maradtam,
nem döntés volt, csak éppen hadd legyen,
napot kerestem felkelő aranyban,
s e dallamhoz nem is volt hangszerem.
Az árnyéknak holt fénye, nem siettem,
de elkövettem egy-két balfogást,
míg rájöttem, hogy sorsom mily kietlen,
s nem kértem tőle számon, megbocsásd.
Az éjszakában csillagokra várva
hosszúra nyúlt a régi lendület,
hunyorgó szemmel így maradtam árva,
mihez kezdhetnék, élet, nélküled.
Magamra vettem minden elhagyottnak
feledni vélő múltját és jelent,
a feltört sebből sóhajok sajognak,
hogy is játszhatnám én a végtelent.
De semmi baj, nem indultam még útnak,
mi tőled függ, lehessek új gyerek,
ha nem más, ismét méresd rám a múltat,
a ködben is csak téged nézzelek.
Maradtam hát, talán mehettem volna,
örök vándorként sincs mit vesztenem,
nem is tudom ki, hol s kit tart ma fogva,
az út szélén az árok volt velem.
2022. január 28.
Jöhetnél most, s maradj velem
Jöhettél volna, vártalak,
csokorba szél fújt szálakat,
szállt tőled hozzám illatuk,
kitártam ott a kertkaput.
Legyint a sorsom messziről,
az élet bennem összedől,
felhőkkel szellők játszanak,
nem voltál ott a fák alatt.
Üresbe hullnak vágyaink,
a mélybe rántva rám kacsint,
szél hordoz így egy porszemet,
ha kedve támad, integet.
A holnap egykor szembejön,
csak résnyi fény a függönyön,
nem lesz már hozzá sok közöm,
leomlott falba ütközöm.
Selyemre hímzett szép szavak
ma ismét hozzánk szóljanak,
időnk így lesz csak végtelen,
jöhetnél most, s maradj velem.
2022. január 22.
Legyen szép a napunk
Mert ami bennragadt, kitépni oly nehéz,
szavakat, tetteket, megfáradt lelkeket,
jöjjön egy délután, húzza egy jó zenész,
legyen szép a napunk, habár csak képzelet.
Ha az álmokból is lehet erőt nyerni,
mosolygást rejtsenek az eltöltött percek,
egy-két rég-emléket nem szabad kidobni,
vannak, kik azoknak szentelnek figyelmet.
Vagy a fáradságot dobják a sarokba,
van, aki rossz kedvén penderít még egyet,
szürke délutánok ott gyűlnek halomra,
így a rám szakadtra én hunyok ma szemet.
Nem engedek neki, nem lesz úrrá rajtam,
inkább a kávémban keverem a mézet,
amire szükség volt, tudom, ma is kaptam,
e poros napot most magam látom szépnek.
2022. január 16.
Ajtók és szív
Ajtók nyílnak és záródnak,
s akik ki-be járnak rajta,
befogadjuk csak futólag,
vagy ha örök, szívünk lakja.
2022. január 16.
Fehért feketébe
A keretbe igazi képet...
fehért feketébe,
volna még munka itt, tömérdek,
mért nem vesszük észre?
2022. január 16.