Virginás András blogja

Vers
virginas_andras•  2022. január 29. 05:40

Az éjszakában csillagokra várva

Ma mentem volna, mégis itt maradtam,
nem döntés volt, csak éppen hadd legyen,
napot kerestem felkelő aranyban,
s e dallamhoz nem is volt hangszerem.

Az árnyéknak holt fénye, nem siettem,
de elkövettem egy-két balfogást,
míg rájöttem, hogy sorsom mily kietlen,
s nem kértem tőle számon, megbocsásd.

Az éjszakában csillagokra várva
hosszúra nyúlt a régi lendület,
hunyorgó szemmel így maradtam árva,
mihez kezdhetnék, élet, nélküled.

Magamra vettem minden elhagyottnak
feledni vélő múltját és jelent,
a feltört sebből sóhajok sajognak,
hogy is játszhatnám én a végtelent.

De semmi baj, nem indultam még útnak,
mi tőled függ, lehessek új gyerek,
ha nem más, ismét méresd rám a múltat,
a ködben is csak téged nézzelek.

Maradtam hát, talán mehettem volna,
örök vándorként sincs mit vesztenem,
nem is tudom ki, hol s kit tart ma fogva,
az út szélén az árok volt velem.

2022. január 28.


virginas_andras•  2022. január 24. 16:01

Jöhetnél most, s maradj velem

Jöhettél volna, vártalak,
csokorba szél fújt szálakat,
szállt tőled hozzám illatuk,
kitártam ott a kertkaput.

Legyint a sorsom messziről,
az élet bennem összedől,
felhőkkel szellők játszanak,
nem voltál ott a fák alatt.

Üresbe hullnak vágyaink,
a mélybe rántva rám kacsint,
szél hordoz így egy porszemet,
ha kedve támad, integet.

A holnap egykor szembejön,
csak résnyi fény a függönyön,
nem lesz már hozzá sok közöm,
leomlott falba ütközöm.

Selyemre hímzett szép szavak
ma ismét hozzánk szóljanak,
időnk így lesz csak végtelen,
jöhetnél most, s maradj velem.

2022. január 22.

virginas_andras•  2022. január 16. 16:12

Legyen szép a napunk

Mert ami bennragadt, kitépni oly nehéz,
szavakat, tetteket, megfáradt lelkeket,
jöjjön egy délután, húzza egy jó zenész,
legyen szép a napunk, habár csak képzelet.

Ha az álmokból is lehet erőt nyerni,
mosolygást rejtsenek az eltöltött percek,
egy-két rég-emléket nem szabad kidobni,
vannak, kik azoknak szentelnek figyelmet.

Vagy a fáradságot dobják a sarokba,
van, aki rossz kedvén penderít még egyet,
szürke délutánok ott gyűlnek halomra,
így a rám szakadtra én hunyok ma szemet.

Nem engedek neki, nem lesz úrrá rajtam,
inkább a kávémban keverem a mézet,
amire szükség volt, tudom, ma is kaptam,
e poros napot most magam látom szépnek.

2022. január 16.

virginas_andras•  2022. január 16. 12:38

Ajtók és szív

Ajtók nyílnak és záródnak,
s akik ki-be járnak rajta,
befogadjuk csak futólag,
vagy ha örök, szívünk lakja.

2022. január 16.

virginas_andras•  2022. január 16. 09:12

Fehért feketébe

A keretbe igazi képet...
fehért feketébe,
volna még munka itt, tömérdek,
mért nem vesszük észre?

2022. január 16.