Virginás András blogja

virginas_andras•  2022. június 5. 15:00

Nem egy tükör kell

Félig lerágott almacsutka,
alig beslukkolt bőrszivar,
szívjuk őrülten önmagunkba:
éltünk átkötve masnival.

Akár az árva lélek szenved,
órákig csendben üldögél,
földön kuporgó múló percek
örökbe ígért kölcsönér.

De kell e kínnak véres ára,
a sors hagy rajtunk mély sebet,
hitnek nyers, elkopott hiánya:
keresztre feszített szegek.

Nem egy tükör kell, inkább kettő,
egyikben lennék önmagam,
másikban inkább csak szereplő:
léteznék benne hasztalan.

2022. június 4.

virginas_andras•  2022. június 4. 20:21

Belépő

Ágnes és Endre eljegyzésére.

Úgy fogok beszélni, mintha ti szólnátok,
mély levegőt veszek, s hozzá bátorságot,
ez az első lépés, kövesse a többi,
mi egy ifjú párnak életét betölti.

Vannak pillanatok, múló percek, órák,
hogy intenzívebben virulnak a rózsák,
kellemes bizsergés járja át szívünket,
s mindkettőnk lábnyoma szerelembe süpped.

Egyikünk balról jön, a másik meg jobbról,
együtt kanyarítunk szeletet a sorsból,
legyen az út poros, vagy ha épp elhordták,
továbbmegyünk rajta, nem számít a korlát.

Több lesz a kávéban elkevert izgalom,
mikor már szürcsölnénk, érezzük, visszanyom,
egymás mosolyában bölcs vigaszt találunk,
szeretnénk, a világ legyen a sajátunk.

Lesznek pillanatok, órák, múló percek,
látjuk őket már most, felettünk lebegnek,
szedjünk egy csokorral, kössünk szalagot rá,
kérjük meg a Holdat, ha bearanyozná.

Azt, ami körülvesz, lássuk rózsaszínben,
s hogy még mit szeretnénk, hadd ne is említsem,
repüljünk, rohanjunk, s ha a sors úgy hozza,
menjünk csak lépésben egymást kézen fogva.

De az idő eltelt, fáradt már a tollam,
nem is fűzöm tovább, de mint azt már mondtam,
mély levegőt veszek, s most csak azt kívánom:
adjon az Úr nektek örök boldogságot!

2022. május 26.

virginas_andras•  2022. június 4. 20:03

Na nem azért mondom

Most a mulatságra kellene belépő,
legyen csak kevés szó, de az szívet tépő,
hogy aki hallgatja, kicsordul a könnye,
mert ma lesz eljegyzés, nem pedig jövőre.

Na nem azért mondom, ne sírjon a lányka,
mert most Nagy Vármezőn nincs szebb virág nála,
akik erre járnak, emelik kalapjuk,
nosza, kezdődjön hát, ne soká halasszuk.

Itt van egy pár vándor, aki messziről jött,
lemondhatta volna, de végül jól döntött,
lesz itt minden, testvér, muri a javából,
remélem, mindenki részt kíván a táncból.

Mert mint értesültünk, esemény ez, mondom,
kilencven pár fokot fordít most a sorson,
mert ami volt eddig, ezután lesz másképp,
ha már így alakult, s közbeszólt a szándék.

S az esküvő után megegyeznek szépen,
ki lesz, ki mosogat immár jövő héten,
nem lehet kifogás, prüszkölés vagy nátha,
szemetet levinni, ezt meg ki csinálja?

Na de nem úgy van ám, ez itt csak a kezdet,
szétdobált ruhák közt ki rak nagyobb rendet,
leszek én, leszek én, mondja egy vagy másik,
és a pihenésre vajon ki pályázik?

Én sem szaporítom, sok beszéd szegénység,
hosszú volt az útja, megehült a vendég,
sürögjön a pincér, égjen a kemence,
nem is fűzőm tovább, ennyi fért a versbe.

Ha majd az alkohol megteszi hatását,
keresd a tükörben saját magad mását,
íme, itt egy pohár, nézzünk az aljára,
mulassunk reggelig, csípje meg a kánya.

Na de még egy percre álljon meg a mámor,
amíg el nem mondom, hogy mit üzent Sándor,
üdvözletét küldi a kedves vendégnek,
az Úr vezéreljen, Áginak s Endrének.

2022. május 25.

virginas_andras•  2022. április 18. 17:50

Most így jártál, Jómadár!

Rekedt hangú locsolónak
fogytán most az ereje,
úgy ébredt, s ezt ne vedd bóknak,
hogy recseg a lemeze.

Feje fáj s a torka helyén
két megduzzadt, bősz mirigy,
szemében lázláng ég enyhén:
sajnos, nem lesz locs-vizit.

Délutánra jobb a kedve,
az éterbe verset ír,
hogyha eljut a címzetthez,
lesz belőle szuvenír.

Megtűzdeli friss záporral
felhők közt a vízsugár.
Jövőre majd vigyázz jobban,
most így jártál, Jómadár!

2022. április 18.

virginas_andras•  2022. március 29. 18:24

Összhang

Ki gyertyát gyújtasz, felsír a lángja,
fényében ezer meg ezer remény,
eljön, hogy álmod valóra váltsa,
szívedbe zárhatod oly könnyedén.

2021. november 14.