07. Békére lelsz

Denn•  2019. július 8. 17:41

Már csaknem elpattant a kis lény "erejének túlfeszített húrja" , és akkor menthetetlenül a mélybe zuhan az, akit meg kellett volna mentenie. Akinek haláláért ő lesz a felelős! Aki most a segítségét kéri kétségbeesve, halálra váltan. Mindez csak átnyargalt Tren lelkén egy másodperc alatt, hogy aztán acélos akarattá összegyúródva, önmaga előtt is eddig ismeretlen erőforrást szabadítson fel testében.

Ha lehet még tovább torzult az arca az erőlködéstől, de meg lett az eredménye, mert Steven azt érezhette, hogy,ha centiről-centire is, de kezdi a lény visszahúzni „a Halál torkából”. Élete legszörnyűbb pillanatai voltak ezek, bármikor elszakadhatott volna a láthatatlan erőkötelék, de végül győzelmeskedett a gravitáció, és száz kilónyi súly ellenében, a gyermek méretű furcsa lény.

- Fo..fogyókúrázhatnál egy kicsit. – zuhant térdre lihegve Tren, miután már biztonságba tudta a védencét.

- Pfú, ez kemény volt. – fújtatott Steven jókorát.

- Nekem mondod? Lényegében szó szerint hajszálon függött az életed.

- Igen, azt láttam, hogy ugyancsak a határaidat feszegetted. De elárulhatnád most már, hogy mi a csoda vagy? – lépett a még mindig lihegő lény felé Steven vizsgálódó tekintettel.

- Ez nálatok a köszönöm? – vetette fel a jogos kérdést Tren.

- Köszönöm, bár, ha nem avatkozol közbe, már megoldódott volna minden gondom, s lent feküdnék a betonon élettelenül.

- De az én hibámból, hiszen látványom döbbenetétől vesztetted el az egyensúlyodat.

- Ez igaz, meg bevallom, mikor már ott egyensúlyoztam a Halál párkányán, rádöbbentem, hogy mégsem akarom eldobni az életem. Most pedig mesélj végre magadról. Azt gondolnám törpe-ember vagy manó maskarában, ha nem húztál volna vissza a biztos halálból méterekre állva tőlem.

- Egy másik dimenzióból érkeztem, azért, hogy megmentselek. – felelte Tren, mintha csak egy hétköznapi dologról beszélne.

- Hmmm…A józan ész képembe vágja erre, hogy ez képtelenség, de még érzem derekam körül a láthatatlan erő-kezet, ami visszahúzott.

- Azért ne gondolj csodalénynek, mert ha pár kilóval nehezebb vagy, valószínűleg nem bírlak megmenteni. Komolyan fogynod kéne.

- Egy vicces idegen lény. – mosolyodott el a férfi. – Akit sosem ismerek meg, ha nem próbálom eldobni az életem?

- Így van. De ha már szóba került… Mért akartál leugrani?

- Természetesen egy nő miatt. – tárta szét a karját a Steven, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne.

- Nem is tudom hányadik vagy a sorban, akik azokért a furcsa lényekért dobnák el az életüket.

- Furcsa lények.. – rajzolódott újabb mosoly Steven arcára, de most a fanyar fajtából. - Találó kifejezés a női nemre.

- Azért mondtam ezt, mert nálunk nincsenek nők, aminek már tudom az okát. Rengeteg bonyodalmat okoznának.

- Ebben igazad van, de így kipusztultok. Egyáltalán, hogyan születtetek meg?

- Tudatunkra ébredünk, de ne kérdezd ez miképp lehetséges, mivel én sem tudom. A kipusztulás nem hiszem, hogy fenyegetné a fajunk, ugyanis háromszáz évvel ezelőtt is pontosan így néztem ki. Nem öregszünk, mert a testünk regenerálja magát. De beszéljünk inkább rólad. Gondoltál a választóidra, mikor eltervezted ezt az őrültséget? A jövődre, hogy befolyásos politikusként majd mennyi emberen segíthetnél? Egy ilyen értékes személynek önzőség eldobnia az életét! - rögtönzött vádbeszédet Tren.

- Ezt jól meg kaptam, de be kell látnom igazad van. – bólintott Steven elgondolkodva. - Csak tudod a szerelem képes hatalmas felfordulást okozni az ember lelkében. – tette hozzá szomorkás mosollyal.

- Akkor én nem szeretnék soha szerelmes lenni! – vágta rá a kis lény.

- Na igen, de van egy másik oldala is. Gyönyörű, mennyekbe emelő oldal. Bár ez a lebegésszerű állapot elillanhat gyorsan.

- Hát nem sokkal lettem okosabb az emberi fajt illetően, de nem is ez a dolgom. Azt végrehajtottam. Most fogd meg a kezem búcsúzóul…

- Maradj még…Mesélj a világodról. A te részedről az-az önzőség, ha máris elmész, hiszen tán soha többé nem találkozunk.

- Már így is túlléptem a „mentési időt”. Persze most megtehettem, mert a szabadidőmből jöttem át hozzád.

- Ó ez nagyon kedves tőled! Mivel érdemeltem ki?

- Én jövök, amikor szólít a Hang, ha álmomból riaszt is fel. Ez a dolgom, csakúgy, mint a társaimnak.

- Öngyilkos jelölteket megmenteni?

- Általában igen. De nem mindig várjuk meg a végső stádiumot.

- Előbb említetted a korodat, ami azt jelenti, hogy rengeteg embert ránthattál már vissza a halál torkából. Nem értem miképp maradhatott ez titokban?

- Nem is kell értened. Csak fogd meg a kezem, és békére lelsz.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Denn2019. július 13. 17:41

@Eleonora: Már fel is került :)

Eleonora2019. július 13. 17:04

@Denn: Már du. 5 óra!!!! :))

Denn2019. július 13. 10:00

@Eleonora: A következő részből kiderül néhány kérdésre a válasz.... Ha minden jól megy, holnap már fel is teszem :)

Eleonora2019. július 11. 17:38

Ez egy nagyon nehéz rész volt. Rengeteg kérdést felvet, hordoz, melyek közel azonos súllyal esnek latba. Mégis talán, ez a rész:
"- Nem is kell értened. Csak fogd meg a kezem, és békére lelsz."
gondolkodtatott el leginkább.
Egyértelműen információ visszatartás mellett,miért kér egy szellemi energiával ható lény, fizikai érintést, s igazából ki is lel békére...?

Jó volt itt újra, jönnék gyakrabban is! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom