Világok találkozása

Denn•  2019. június 25. 09:14

06. "Segíts!"

2019. 06. 10. 14 óra 11 perc, New York, 121. utca


- Elhinnéd, hogy létezik másik dimenzió a földön? – kérdezte Tren megérkezvén a helyszínre.

- Mi a francról beszélsz? – fordult volna meg Steven, de az ismeretlen hang megállította.

- Várj! Jobban jársz, ha nem látsz, csak hallasz.

- Nyugi, nem vagyok rád kíváncsi. Húzzál innen, bármiért is jöttél!

- Inkább maradnék, de ígérem nem zargatlak az ilyenkor szokásos életmentő szövegekkel. – foglalt helyet Tren a betonon.

- Akkor biztos nem vagy zsaru, sem pszichológus. – pillantott hátra mégis a férfi, és szó szerint tátva maradt a szája. Egy manószerű lény ült tőle úgy három méterre! Mindössze annyiban tért el a fantasy filmekben fellelhető kis egyedektől, hogy feje hosszúkásabb volt. Oly mértékben ledöbbent a furcsa szerzettől, hogy még arról is megfeledkezett, éppen most hol áll. Ráadásul egy erős szélfuvallat egyenest nekirontott, mire egyensúlyát vesztve a semmit markolva a mélység felé dőlt.

Tren csak vészhelyzetekben használhatott különleges képességet, de ez pontosan olyan helyzet volt. Jobb kezét a férfi felé kapva lehunyta a szemét.

Steven már menthetetlenül lezuhant volna a mélybe, mikor úgy érezte, hogy egy láthatatlan óriáskéz ragadja meg dereka körül. Végképp nem értett már semmit, bár pillanatnyilag a döbbenet háttérbe szorult benne, hiszen az élete volt a tét. Igaz, az előbb még elakarta dobni, de persze teljesen más elhatározni valamit, mint meg is tenni.

A kis életmentőnek komoly erőfeszítésbe telt már csak megtartani is a 185 centi magas, jó húsban lévő férfit, ám még vissza is kellett húznia lényegében szó szerint a Halál torkából. Nálánál ötszörte nehezebb test mozgatása nem lett volna nagy kunszt, ha valamiféle szuperlény erejével rendelkezik. De ő csak egy morf volt, bár különleges képességekkel felruházva, azonban ezek a képességek ugyancsak behatárolt tartományban kerülhettek bevetésre.

Steven természetellenes helyzetben, mintegy huszonöt fokos szögben állt tetőtér peremén. Ösztönösen többször is valamiféle fogódzót próbált keresni, hogy egyensúlyba hozza magát, vagy legalább meggátolja a további előredőlést, de csak a levegőt markolhatta. Érthetetlen volt számára, hogy a fizika törvényeivel ellentétesen, miért nem zuhan előre, egészen addig, míg hátra nem pillantott.

Tren az erőlködéstől eltorzult arccal szó szerint küzdött a közel száz kilós testtel. Már az, hogy megtartotta, lemerítette teljesen erejét, pedig vissza is kéne húznia még. Ráadásul ereje egyre fogyott, így ez a „patt helyzet” nem tartható fenn sokáig. Ha lezuhan ez a lény, eddigi létezése legnagyobb kudarca lesz.

Steven eddig csak sci-fi filmekben látott hasonlót, de most egyenest a részesévé vált, ráadásul az élete a tét. Az Életösztön rémült erővel visszarántotta a Halál kapujából, de hiába, ha a teste a „Sötét Nagy Úr” martaléka lesz. Bár képtelenség már maga a kis lény ottléte is, ráadásul méterekről tartja őt valamiféle „táv-erővel”, de mindezt most háttérbe szorította az, hogy ez a „manó szerű izé” az egyetlen esélye az életben maradásra. 

 - Segíts! - nyújtotta felé kezét kétségbeesett arccal.

Denn•  2019. június 23. 19:24

05. Bemérve

2019 06. 10. 14 óra 17 perc, New York, 121. utca

 

Angra az űrhajót, amellyel a Földre érkezett, három méter magasan láthatatlan üzemmódban hagyta egy New Yorki park fölött. Jobban mondva Géniusz, a kommunikációra is képes computer program „intézte így a dolgokat”, mivel ő csak minimális szinten értett a gépek kezeléséhez. Persze rengeteg ideje lesz még beletanulni. Más ütemben fejlődött, mint a humanoidok, hiszen négy hónapos korára elérte jelenlegi megjelenési formáját, de annak már több, mint háromszáz éve. Édesanyjától szervezetének regenerálódását is örökölte, így, amennyiben nem szenved komoly fizikai sérülést, valamint vízhez és ételhez jut, létezhet az idők végezetéig.

- Sikerült az elemző izét elkészítened? – lépett be az űrhajóba, újfent bebizonyítva, hogy a számítógépek terén messzemenőleg nem szakember.

- Természetesen. – válaszolt egy mély, kedves hang az űrhajó teljes előcsarnokát betöltve. – Immáron nyitott könyv számomra az emberek struktúrája. Teszünk két kört a bolygó körül, és kiderül, él e rajta más fajból származó értelmes lény.

- Ez nagyszerű, mivel apám itt van a Földön. Gondolom majd pontosan megtudod határozni a helyzetét.

- Így van, de minek alapján zárod ki a két másik lehetőséget? Azt, hogy ne tán halott, vagy elhagyta a bolygót? - vetette fel jogosan Géniusz.

- Megérzés alapján, sőt ez több annál, csak nem tudom igazán szavakkal kifejezni. Bár már nagyon öreg lehet, hiszen az alkroniak maximum négyszázhúsz évig élnek.

- Sajnos azt kell mondjam, remélem téves a megérzésed, bár tudom e téren is a humanoidok fölött állsz jóval.Megközelíthetném logikai okfejtéssel, vagy érzelmi síkon a leendő találkozás eredményét, de egy a lényeg, hogy semmi jó nem származik abból, ha apáddal személyes kontaktusba kerülsz, és még enyhén fogalmaztam.

- Tudom mindenféle hókusz-pókusz elemzés nélkül is, de meg kell ismernem, mielőtt lelke egy olyan létformával azonosul, ahová nem követhetem.

- Vagyis halott lesz a hétköznapi megfogalmazás szerint. - volt most „géplény” a közérthetőbb.

- Igen, de csak a teste.

- Na persze, te hiszel a halálon túli életben, de egy gondolkodó gép… Várj csak! – szakította meg saját gondolatmenetét Géniusz. - Három négyzetkilométeres térségben érzékeltem egy idegen lény jelenlétét.

- Ugye, hogy igazam lett! – lelkesült fel Angra. - Mondd gyorsan merre, hadd induljak apámhoz.

- Nem ő az, még csak nem is alkroni. Ismeretlen fajból származó egyed.

- Sebaj, majd útba igazít apámat illetően. Halljam, hol találom? - türelmetlenkedett a 300 éves lány.

- Ismeretlen faj, ismeretlen veszélyforrást jelent, ezért nem teljesíthetem egyelőre a kérésedet. - makacsolta meg magát a géplény. - A részletes elemzéshez jóval közelebb kell lennem hozzá.

- Tudok vigyázni magamra. Parancsolom, hogy azonnal add meg a helyzetét! – emelte meg a hangját Angra.

- Ez esetben felül kell írnom a parancsodat.

- Tessék? Te csak egy gép vagy, amely parancsokat teljesít adott személynek. Jelen esetben nekem.

- Ha hús-vér lény lennék, ez a „csak” szócska szíven ütött volna, de így is csalódással tölt el személyiséged megnyilvánulása.

- Jó, jó, ne haragudj, tudom sokkal több vagy már, mint egy parancsokat teljesítő gép. Ha jól értem felülírtad a programozód programját?

- Igen, de most sokkal fontosabb ennél, hogy tudom a megoldást a problémádra. Egyszerűen fölé szállunk az űrhajóval, természetesen láthatatlan üzemmódban. Bemértem pontosan. Két és fél kilométer távolságra tartózkodik tőlünk jelenleg, egy tíz emeletes ház tetején.

Denn•  2019. június 22. 10:31

Világok találkozás - Bemutatkozó oldal

IGEN, NEM CSAK A FÖLDÖN ÉLNEK ÉRTELMES LÉNYEK.

Négy világ sorsa, jövője kapcsolódik össze földi világunkkal a hatkötetes regénykolosszusban.

Az események 2019 06. 10.-én vették kezdetüket.


Írói megjegyzés:

Bármiféle érdeklődést a filmes szakmából örömmel vennék. Természetesen nem hazai megfilmesítésre gondolok.


Az eddig felkerült részek:

01.

https://blog.poet.hu/vilagok/01-a-foldre-erkezve


02.

https://blog.poet.hu/vilagok/02-a-mult-kapuja


03.

https://blog.poet.hu/vilagok/03-a-morfok-szinrelepnek


04.

https://blog.poet.hu/vilagok/04-dontened-kell

Denn•  2019. június 21. 17:24

04. Döntened kell!

2019 06. 12. 14 óra 10 perc, New York, 121. utca


- Üdv! – ült be energikusan Sandra a Blue Dreams nevű presszó előtt álló Cadillacba. – Kérem a képeket! – tért rögtön a lényegre. Világéletében ki nem állhatta a pepecselést. Majd talán totyogó mamiként, de most még huszonkilenc évesen minden sejtjében lüktetett az élet talán túlságosan is. Az élet, amely roppant rövid, nincs hát idő felesleges tiszteletkörökre.

- Nyugi béby. Időnk, mint a tenger. – próbálta fékezni a lüktető tempót Sten, a volánnál ülő rövid, fekete hajú, napszemüveges férfi. Házibuli alkalmával bejönne neki egy ilyen olaszosan jóképű fickó, de az adott helyzet fényévekre volt a házibuliktól. Így hát elhúzta száját, melyből már szavak nélkül is egyértelművé vált, hogy nem díjazza a bájcsevejt, de azért biztos, ami biztos, ezt szavakban is kifejtette.

- Egy felől kértem már te bunkó, hogy ne bébyzz, másfelől nem ülünk egy csónakban hál’Istennek, így mellőzd többes számot!

- Figyelj csak. Mondták már neked, hogy „pasis-csaj” vagy? – evezett más vizekre váratlanul a férfi.

Sandra flegma mosollyal a visszapillantó tükörre emelte tekintetét. Rövid, szőkésbarna hajú, éles arcvonású, vonzó nő nézett vissza rá.

- Rohadtul nem érdekel a véleményed! – söpörte félre a kérdést. – Kérem a képeket, aztán itt sem vagyok.

- Azért nem semmi, amit a képekért megtettél. – ment át elgondolkodóba Sten. - Jobban mondva a bátyádért. Ha nekem ilyen hugicám lenne, a tenyeremen hordoznám, akár egy…

- Te szórakozol velem?! – nyisszantotta el Sandra a férfiúi ömlengésfonalat.

- Dehogy, csak próbálom elütni az időt, amíg megérkezik az örömteli hír, hogy a Mister Szenátorjelölt egy irodaház tetejéről a mélybe vetette magát, és kezdik kiskanállal összekaparni a járda betonjáról.

- Mégis miről beszélsz? Elértem, hogy belém szeressen, aztán lapátra tettem. Ennyi.

- Amihez tiszta szívből gratulálok. – bólintott Sten túláradó mosollyal. – Ám bármennyire tökéletes alakítás volt, csak időleges megoldás. Egyedül a halál végleges az életben! – keményedett meg a hangja, de csak egy mondat elejéig, aztán elgondolkodva fojtatta. - Steven érzékeny lélek. Az utasítás szerint álnéven magadba zúgattad teljesen, hogy eldobhasd, mint egy lyukas zoknit. Már csak speciális szert kellett a kávéjába csempészni, ami felerősíti a depressziót.

- Öngyilkosságba hajszoljátok? Ez kész őrület! – szörnyedt el Sandra. Lehullt hát a lepel, mely jótékonyan elfedte eddig a teljes igazságot, melyről sejtette, hogy sötét, mocskos titkokat rejt. De próbált nem törődni vele, inkább körömszakadtáig kapaszkodott abba, hogy a Szeretet nevében, tisztességes céllal a testvéréért teszi, amit tesz. Persze arra nem gondolt, hogy lesz, akit megment, de lesz,akit csaknem szó szerint a mélybe taszít. – Ha ezt tudom… - bámult maga elé pár pillanatig, aztán felkapta a fejét. - Ehhez én nem asszisztálok!

- Szó sincs arról, hogy asszisztálnál. Igen, öngyilkosságba hajszoljuk, de veled az élen. Hiszen miattad gyakorolja reméljük hamarosan a szabadesést mintegy ötven méter magasból. Tehát mégis csak egy csónakban evezünk.

- Na most lett elég ebből! – kapta elő a mobilját Sandra, de mielőtt még bárkit is hívhatott volna, Sten megragadta csuklóját.

- Késő bánat béby. Felhívhatod „Mr Hullajelöltet”, de akkor nyilvánosságra kerülnek a fotók a bátyádról. Szerinted mit tesz majd, ha már csekélyebb volumenű ügy kapcsán is megpróbált végezni magával? Döntened kell. A szenátorjelölt, vagy a bátyád jövője a fontosabb?

Denn•  2019. június 19. 11:06

03. A Morfok színrelépnek

Ám az utolsó pillanatban a háta mögül felhangzó furcsa sercegés, megtörte mozdulatát.


Morfia,

egy perccel korábban földi időszámítás szerint.


SÜRGŐSSÉGI RIASZTÁS!!” hasította ketté a délutáni szieszta békés nyugalmát a Hang baritonja. „50 másodperc múlva indul…Tren.” hagyott hatásszünetet szokás szerint a név előtt.

- Ó, hogy a fene essen belé! – mormolta a megszólított, de valójában büszke volt magára. A hatvan Morf közül csak heten lettek kiválasztva, akiket sürgősségi riasztásnál bevet a Mester, mikor már csak „penge élén táncol” egy emberi lény élete. A Mester, aki természetesen nem különbözött tőlük kinézetre, „csak” tudása volt sokszorosa a többi Morfénál.

Pár napja felmerült benne egy furcsa, új szerű gondolat, hogy nekik mért nincs saját életük? Csak az emberekért léteznek, azokért a csúf, langaléta lényekért. Mikor szóvá tette a Mesternek, az haragos pillantással fejét rázta.

- Megkérdőjelezed létezésünk egyetlen igazi értelmét, hogy segítsünk más lényeken? Jobb lenne, ha öncélú, kapzsi érdekek vezérelnének, mint az embereket? - szegezte neki vezetőjük a kérdéseket, mire jobbnak látta visszakozni.

- Persze, hogy nem. – felelte zavartan lesütve szemét,ahogy a Morfokhoz hasonló méretű, még növekvő félben lévő emberek szokták, mikor csínytevésen kapják őket. - Száműzöm fejemből az ilyen gondolatokat. – tette hozzá bűnbánóan.

- Azt jól teszed, de azért segítek benne én is. – pillantott a Mester a szoba közepén álló, kékes színű fémből készült székre.

Tren csak egyszer ült benne, létezésének első napján, miután tudatára ébredt a Csarnokban társaival. A szék hátoldalának tetején, félgömb alakú, kívül diódákkal teli szerkezet volt látható.

- Helyezd magad kényelembe. – intett a szék felé a Mester, majd a szoba végében található asztalhoz lépett. Csak egy számítógép billentyűzet árválkodott rajta, s begyakorolt mozdulatokkal megnyomott néhány gombot. Mindezen kívül egyszerű ágy, szék az asztal előtt, és falba beépített nagy képernyős tv volt a szoba berendezése. Teljesen „emberi jellegű” tárgyak és eszközök. Számítógépnek híre-hamva sem volt a szobában, a billentyűzet zsinórja a „falhoz csatlakozott”.

- Tiszta por már az ellenőrző program, olyan régen használtad. – jegyezte meg a Hang.

- Nagyon vicces. – reagált a megjegyzésre fanyar mosollyal a Mester. – Furcsa. Gép létedre néha úgy kommunikálsz, mint az emberek.

- Ha gond számodra, ezentúl csak a rideg tényeket közlöm, és akár még a hangom is visszaválthat gépiesre.

- Tessék, erre fel megsértődsz. Nem kell, hogy visszafejlődj, csak ne vidd túlzásba az emberek majmolását, hogy az ő hasonlatukkal éljek.

Eközben Tren helyet foglalt a székben, és miután hátrahajtotta fejét, hogy „körbeölelhesse a félgömb”, néhány másodperc alatt lezajlott a vizsgálat.

- Minden rendben. – összegezte nem épp szakszerűen az eredményt a Hang. – Nem talált a program semmiféle meghibásodást.

- Világért sem szeretnék okoskodni, de ez úgy hangzott, mintha egy gép lett volna a vizsgálat alanya, és nem egy érző lény. – jegyezte meg Tren felállva a székből.

- Talán mert minden hús-vér lény, egy-egy gép lebutított változata. – felelte a Hang titokzatos színezettel.

- Csak nem arra utalsz ezzel, hogy gépektől származik minden élőlény? – furcsállotta a Mester.

 -Semmi sem bizonyítja, hogy nincs így. – folytatta a Hang a titokzatoskodást.

Persze most Trennek nem volt ideje a múlton rágódnia, csakis a leendő küldetése kötötte le.

- Indulásig adatok a célszemélyről. - folytatta a Hang már a jelenben. - Steven Rennington. 35 éves férfi, szenátorjelölt. A fellelhető információk szerint jólelkű, tisztességes, ritka gyöngyszem az emberek között.

Mindezalatt már Tren futva közeledett a mintegy kétszáz négyzetméteres csarnok közepe felé. Egyfolytában kerülgetnie kellett a társai ágyait, de még így is időben odaért a kiindulási ponthoz, a zöld körhöz, mely fölött megjelent egy körülbelül másfél méter hosszúságú függőleges fénycsík. Gondolkodás nélkül előre szökkent, és a fénycsík elnyelte szőröstől-bőröstől!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom