Állati világ

   Szereplők:

https://blog.poet.hu/vilagg/allati-vilag---szereplok

Előszó:

https://blog.poet.hu/vilagg/allati-vilag---eloszo

01. részet:

https://blog.poet.hu/vilagg/allati-vilag---01-a-sors-kezeben

02.részlet:

https://blog.poet.hu/vilagg/allati-vilag---02-armanykodok

03.részlet:

https://blog.poet.hu/vilagg/allati-vilag---03-tisztesseges-tolvajok

MESÉLŐ

Egyik neve Ravi,a másiké Stella,

Igazi, jó testvérek voltak.

Törölték azt a szót, hogy „munka”,

Szorgosan loptak és raboltak.

Patkányként jöttek a világra,

Ígyhát patkányként is éltek,

Már jó korán, az óvodába,

A Becsület ösvényéről letértek.

Volt ott egy kis menyét legény,

Csokit majszolt elég gyakran,

„Jajj, így elhízik majd szegény!”

Hát csentek tőle,persze halkan.

Ezek szerint kezdettől fogva

Csakis jó cél érdekében loptak.

Vagyok én most némi gondba n..

Lehet a patkány mennybe jutnak?

Azt nem tudom van e ilyen,

Csak azt, nem szép dolog lopni.

Tettük ellen ágál szívem,

Mint cérna után a lyukas zokni.

Felcseperedtek lassan,

Mert nem léteznek „lenőttek”?

Fürödhettek tejben-vajban:

Szakmályukhoz jól felnőttek.

A szegényeket békén hagyták,

Tejeljenek a gazdagok,

Magukat elég furán hívták…

„Tisztességes tolvajok.”

Kedvenc vadászterületük,

A gazdag negyed parkja.

Ott találkozhatsz velük,

Az első bokor balra.

RAVI

Nézd! Erre tipeg két cicababa.

Végre fényez a Szerencse.

Ha jönne egy kövér nyanya,

Szívem épp csak hebegne.

STELLA

Két macskahölgy sétál erre,

Cicababákat nem látok.

Az én szívem súgja egyre,

Majd én is így frangálok.

RAVI

Altasd el most az álmokat,

Ébredjenek az ágyban este.

Munka van, vár két áldozat…

Harisnyát láb helyett a fejre!

STELLA

A bokrunk előtt álló padot

Vették egyenest célba,

Lophatjuk még itt a napot,

Hisz helybe jön a préda.

Harisnyámat hagyd a zsebbe,

Kagylózzunk most egy kicsit.

RAVI

Azt hogy milyen szexi lenne,

Készítetni jó nagy cicit?

Vagy kivesézik agyba-főbe

A macska pasik lelkét.

De ez sosem hozza tűzbe

A macsó patkány elmét.

STELLA

Mert van ott bőven némi hiba.

Iq szinted nem tör az égbe fel.

Tévé, kaja, na meg pija.

Mindössze ennyi,ami érdekel.

De a szócséplés lyukas hajó,

Ők meg ideérnek nyomban.

Foltozd be a szádat tesó,

Ne várd meg, hogy befogjam!

MESÉLŐ

Ravi már próbált volna visszavágni,

De odaért a két macska hölgy.

Hát jobbnak látta nem dumálni,

Mint út szélén a néma Tölgy.

A macska dámák nem sejthették,

A két sumák patkány mire készül,

Úri fenekük a padra tették,

Nem vártak, míg a tavasz télbe őszül.

MESÉLŐ

Kislánya fényképe „rá nevetett”,

S ő csak nézte, nézte…

Túltáplált pöffedt arcát a szeretet

Megszépítette szinte.

MACSKOSZ

Én bármit érted megteszek,

És édesanyádért is persze.

Oly sokat kaptam tőletek,

S csak önzőn vágtam zsebre.

Tudom, a játék és a nercbunda

Valójában egy garast sem ér.

A kincs, a lélek boldog sóhaja,

Amit felkap lágyan a szél.

MESÉLŐ

Nyílni kezdett az ajtó lassan,

Pedig nem kopogott senki.

Ha Mr Macskosz ettől bekattan,

A jövevénynek lehet annyi!

MR MACSKOSZ

Akadna a torkodon a tejfel!

MESÉLŐ

Rivallt rá a belépő macskára.

MR MACSKOSZ

Ha így rám törsz még egyszer,

Kikötlek egerek közé pórázra.

Ráadásul a homlokodra írom:

„Mindőtöknek szabad a préda!”

STRÉB

Bűnömet szánom és bánom,

De ugye ez csak egy rossz tréfa?

Mr MACSKOSZ

Á, az egész semmit sem érne,

Nem tudnak olvasni az egerek.

Bár nekünk előny a jövőre nézve,

Ha buták a dolgozó egyedek.

De halljam végre a jó hírt,

Amiért reám törted az ajtót.

STRÉB

Ez a hír haragot gyógyít,

Kitűzheted a győzelmi zászlót.

Tudtomra jutott biztos forrásból,

Bernát megcsalta a nejét.

A kutya lány a Fűzfa presszóból

Teljesen elvette az eszét.

MR MACSKOSZ

Ilyen hírtől szinte repülök!

Megzsarolhatom a koszos ebet.

Úgy táncol,ahogy fütyülök.

Bernát előttem hajt majd fejet.

STRÉB

És, ha bevallva mindent csendesen,

Az Igazak útjára voksol?

MR MACSKOSZ

Szerintem meghülyültél teljesen,

Vagy csak annak látszol?

A család van az első helyen,

Vagy ezentúl átöleli a legelőjét?

Dehogyis, az eladja nekem.

Nagy kutyából csinálunk törpét.

A tehenek tőlem függnek ezentúl,

Kezemben lesz mindnek az élete.

A tejüzemem csillaga aláhull?

Ível szép egyenesen felfele.

Kényszerbe hajtom a csordát,

Fél áron veszem tőlük csak a tejet.

S amelyik szítja a harag lángját,

Fűszálból egyetlen szálat sem ehet.

STRÉB

Főnök, mekkora szerencse,

Hogy nincs a környéken több legelő.

MR MACSKOSZ

Szerencse? Á, fejezd be.

Ha az állat ésszel él,úgy lesz nyerő.

MESÉLŐ

Stréb helyeselt vigyorogva,

Majd megigazította szemüvegét,

De valójában kicsit sajnálta

Azt a sok buta, lúser tehént.

Tán mégsem gonosz oly nagyon,

Mint amennyire hájas főnöke?

Gyakran korántsem oltalom

Az Igazság hófehér köntöse.

Lehetett hunyva kék szeme,

Vagy, akár „a jövőbe nézett”,

  "A Szegénység sovány szelleme,

Mégis nyomban előtte termett".

De ő bizony átnézett rajta,

Csakis a gyermekét látta.

Általa megvalósult álma,

Még szép,hogy szívébe zárta.

A gyermek üldögélve némán

Épp a Semmivel szemezett,

Tisztán látszott unott arcán,

Túl nagy élmény nem lehetett.

Édesanyja példát róla nem vett,

Hanem leült éppen vele szembe,

És a szürke,búfakasztó csendet,

Már mosolyával elsöpörte félre.

ZSANA

Amint lehet túlórát vállalok,

És lesz pénz tandíjra végre.

ZSÖMI

Én itthon is jól elvagyok.

De anya.. lépj már rá a fékre!

A fáradtság estére leránt a porba,

Ráadásul éhbérért dolgozol.

ZSANA

Sajnos ez az egereknek sorsa,

Életünk a túlélésről szól.

MESÉLŐ

Zsömi szemében e szavakra

Életre lobbant a harag lángja.

Öklével súlytott az asztalra..

ZSÖMI

A beletörődés a vesztesek lánca!

Nem adom fel álmom sosem,

Mert nem lenne mért élnem.

ZSANA

Már megvalósult kettő nekem,

Az egyiket most is nézem.

MESÉLŐ

Feleli halkan édesanyja

Arcán békés, kedves mosoly.

De Zsömi fejét rázza.

ZSÖMI

Ez így nagyon nincsen jól!

Apa csak a börtön falát nézi,

Mert nekünk lopott kenyeret.

Ó mért kell olyan világban élni,

Ahol büntetendő a szeretet?

 

A gazdag rideg szívében

Nem sarjad csak gonoszság.

Közöny lakozik szemében,

Hidegen hagyja az igazság.

ZSANA

Kicsim szavaid meglepnek,

Néha úgy beszélsz,mint a nagyok.

ZSÖMI

Hála a sanyarú életnek,

Lehet már én is felnőtt vagyok.

Anya..legyél egy titok tudója,

Bár biztos mosolyogsz rajta.

Országunknak kormányzója

Én leszek pár év múlva.

MESÉLŐ

Az ajtó nyikordul jó nagyot…

Zsömi bátyja viharzik be rajta.

RAFI

Hallottam az utolsó mondatot.

Szavaid simán utalnak elmebajra!

ZSANA

Ne gúnyold a testvéred,

Ez az ő dédelgetett álma.

RAFI

És mikor majd felébred,

A Valóság jól képen vágja!

Álmát a klotyón lehúzni kéne.

Vegyen példát rólam!

Az egerek szemszögéből nézve

Ma is király voltam.

MESÉLŐ

A valótlant fényezni nem szokta,

Hát kiborította hátizsákját.

A fényűző lakomát számukra,

Pár szem tökmagot és fél almát.

ZSANA

Szememnek alig merek hinni,

Mert hiszen ez rengeteg!

A napi fizetséged ennyi,

Biztosra veszem, nem lehet.

RAFI

Megfeledkeztél egy tényről,

Mr Leópold alkalmazott.

Van neki bőven a pénzből,

Mégis érző szívet kapott.

ZSÖMI

Ne lúgozd a szürke fényt,

Sőt fogd vissza magad.

Kormányzóként egerekért

Nem tett igazán sokat.

RAFI

Ennél többet nem tehetett,

Mert ütközött fejesek érdekével.

ZSANA

Elég a politikából gyerekek.

Foglalkozzunk a finom ebéddel.

MESÉLŐ

Vetett a vitának így véget,

És ellenvetés nem volt hallható,

Mert mikor szűkmarkú az élet,

Enni bizony nagyon-nagyon jó.

Lehet még nem hallottál róla,

A térképen hiába keresed.

A való világtól találod jobbra,

Léte sok-sok kérdésre felelet.

Ám, hogyha nyitott szemmel,

És kitárt szívvel jársz,

Keresned, akkor nem kell,

Mert bárhol rátalálsz.

Talán most egy cseppet meglep,

De bizony országról van szó,

Ahol, ha tündér csinálna rendet,

Mert harcol a Gonosz és a Jó,

Állíthatom teljesen biztosan,

Ez a történet csak mese lenne,

Amit az édesanyák álmosan

Gyermeküknek olvasnak este.

De ahol a Pénz került a trónra,

S az Élet csak alattvaló,

Ahol aranyat ér egy szem morzsa,

A Becsület haldokló szó,

Ahol lehajtott fejjel oly sokan,

Csak tűrik, tűrik sorsukat,

Falatnyi kenyérérért boldogan

Eladják összes álmukat,

Hol maga a színtiszta Igazság

Dohos börtön mélyén senyved,

Nem leled az angyalok mosolyát,

Mert lassan bűnözőkké lesznek....

… Ott leled ezt az országot,

Bár benne állatok élnek,

De tán már nem is csodálod,

Hogy nyelvünkön beszélnek.

Ha magadra ismersz egyikben

Nincs azzal gond egy szál se.

Egy érzés megsúgja szívedben,

Hogy a jó úton jársz e.

 

Bár a történet komornak látszik

Az előszó szemszögéből nézve,

Ám a humor is benne „szerepet játszik”,

S így már nem vezetlek félre.