A világ és mi

Ő
1. Minden egyes létezőnek van ún. és úgynevezhető ő-je, ő-sége. De kezdjük ábrával:
Ő-1. természeti ő 2. történeti ő
2. X létező természeti ő-je , ami és amilyen a milyensége, a természete. X létező történeti-je, ami vele / általa történik, az ő történelme, sorsa. Más néven "helyzeti" ő-je.
3. Ő-1. kollektív ő 2. csakő
A közös, kollektív ő, ami és amilyen nemcsak X tud, tudna lenni, hanem pl. Y és / vagy Z és / vagy Q... is. Ami nemcsak-szel tud, tudna történni (vele, illetve általa), hanem pl. Y-nal, Y által, C-vel, C által is.
Az egyéni ő, a csak ő, a csakő, ami, amilyen stb. semmi más nem tud, tudna lenni, csak X, ami semmi más által, semmi mással nem tud, nem tudna lenni, csak X által, csak X-szel.
4.További felosztás: Ő - 1. kialakult 2. eredendő
X kialakult ő-je, ami más is tud(na) lenni, ami mással / más által is tud(na) lenni, történni-de nem teszi, sosem. Ennek oka közömbös.
Eredendő ő-je, ami más nem tud(na) lenni, illetve ami mással, más által nem tud(na) történni, lenni.
5. Ő - 1. természeti - kollektív: kialakult
vagy eredendő
- csakő: kialakult
vagy eredendő

2. történeti - kollektív: kialakult
vagy eredendő
- csakő: kialakult
vagy eredendő
6. X és minden egyéb is nem más mint az eredendő természeti csakő (ő-je).
7. A természeti és a történeti ő kapcsolatáról: előbbi determinálja utóbbit. Adottságaink hajlamosítanak bizonyos történésekre, bizonyos általunktörténésekre , bizonyos tettekre.

"Én és ..."

Az emberi magasrendűség részét képezi az ismeretlen feltételezése.
"Itt vagyok én. És az ismerőseim, barátaim, rokonaim. Itt a település, ahol élek.
No de mindezeken túl? Mi van, mi lehet?... Mekkora a világ? Hány, kiféle, miféle nép, ember és egyéb lakja?... Hány, miféle, kiféle ország, csillag volt / van / lesz / lehet a mindenségben? ...
Ősrobbantunk-ősroppanunk vagy örökké léteztünk-létezünk? ...
Az mondják, volt népvándorlás, harmincéves háború, gyarmatosítás.Tényleg volt?
Hol és milyen értelmes és kevésbé értelmes lények éltek és élnek? Mit esznek? Mit hisznek? Mit építenek?
Én csak töredéke vagyok annak a, ennek a bizonyos világnak. Egy csomó minden van, volt, van, lesz tőlem térben és / vagy időben távol. "
Az ismeretlen feltételezése, az ismeretlen gondolata.
Az ismeretlen, ami talán ismerhető, talán ismerhetetlen. Vagy tudnám ismerni, valahogy, valahonnan vagy nem, sehogy és semmiképp.
"Az én horizontomon túl. Lehet, semmi sincsen. De feltételezni kell, hogy van. Nem tudom, hol, mikor, milyen, miből, miért, mennyi és mennyire. De valahogy foglalkozni kell a mindennek általam nem látott tartományával."
S mit tesz az ezt végiggondoló bölcs? Mit tehet?
"Van a világban (volt, van, lesz): ez, hogy... az, hogy...
Szükséges ezzel kapcsolatban, hogy:... és megtörténik-megtörtént, azzal kapcsolatban, hogy: ... és megtörténik-megtörtént."

A történelem definíciója talán némiképp eltér a köznapi felfogástól. A történelem az összes eseményt tartalmazza. Nemcsak az a történelem, hogy Napóleon 1812. június 22-én megindult Oroszország ellen. Az is, hogy az ükükükanyád egyszer hasra esett és kibicsaklott a bokája. Nemcsak az a történelem, hogy Neil Armstrong kilépett a Nyugalom tengerére, de az is, nem kevésbé, hogy Kovács Mari erről hallva azt mondta: "No, szép."
A nagy (=valamiben első vagy egyedülálló vagy nagy hatású) események a történelem csomópontjai. Hétköznapi értelemben ez és csak ez neveztetik történelemnek. Ezekben a történésekben felgyülemlik és koncentrálódik a történelem.
A továbbiakban az összes eseményt tartalmazó történelem legyen az alaptörténelem, míg az eme csomópontok képezzék a főtörténelmet.

Esemény:-tényleges esemény=valamikor megtörténő, -lehetséges esemény=sosem történik meg (ennek oka szempontunkból közömbös), de tudna, -lehetetlen esemény=sosem történik meg és nem is tudna (ennek oka szempontunkból közömbös). Felfogásom szerint a soha meg nem történő események is részesei a történelemnek.

A történelem nem pusztán az összes esemény együttese. Hanem ezek kapcsolatrendszere. Talán hasonlítható a nyelvhez: nyelvi jelek, amelyeket szabályok összefűznek, történések, amelyek között kapcsolatok vannak. Okok és okozatok.
A történelem mindenképpen feltételez és tartalmaz valami időrendet, egymás előtti- és mögöttiséget.

-A regény kész. Mehet a nyomdába. Megy. A színmű kész. Kereshetjük a szereplőket. Keressük.A festmény kész. Kiállítható. Az ebéd kész, ha kellően átsült, megfőtt, nem túl hideg, nem túl meleg. Ehető. A fotel kész, ha alkatrészei összeillesztve, szilárd és stabil, ha kívánunk ráülni, nem landolunk a földön.
Mit jelent a kész a művészet világában?Kezdjük általánosabban. Mikor van kész a létező, bármilyen és bármelyik?
A létező mint elvont entitás:készen, ha megtörténhetősége, pontosabban: az ún. "megtörténhetsége" ( ez a megtörténés és a lehetségesség összevonása) és megtörténtsége egybeesik. Azaz realizálódott mindaz, aminek lehetősége esszenciájában adott.
A létező mint adottságegyüttes:
-ha tárgy, az összes eleme helyén van, egymással megfelelő összeillesztésben
-ha esemény, végbement, lezárult, múlttá vált (itt és most ne térjünk ki arra, hogy az események bizonyos megtörténendőségei csak az esemény közben, mások akár csak azt megelőzően lehetségesek.)
Itt a műalkotás ebben a második értelemben szerepel. Az első értelembeli kész-ségéről A művészet beteljesülésében esik szó.

"A mű akkor kész, ha művészi értéke maximális. Bármi módosítás, a legártalmatlanabbnak látszó is, csak ronthatna rajta és csak rontana rajta." Hajlamosak lehetünk így gondolni.
De úgy is, hogy: "A mű kész, ha az alkotója annak nyilvánította."
(Ha mindkettő igaz: az alkotó mindenható, döntése megfellebbezhetetlen, ha másért nem, azért, mert ő az alkotó. Ő teremtette, nemzette-szülte, ő nevelte és kovácsolta, képezte ki.
Homérosz sem bírálhatja felül a legborzalmasabb fűzfapoétát sem.)

A kész, befejezett, befejeződött műalkotás kapcsán eljutunk a műalkotás önazonosságának kérdéséhez.
A és B-A az alkotó által késznek nyilvánított verzió, B egy korábbi, előzetes próbaverzió, pl. vázlat. Ugyanazon mű két variánsa, csakugyan-vagy két különböző, rokon, de mégis két különálló mű?
Mona Lisán átfestem az arcát: teszek rá pár szeplőt. Az már egy másik kép lesz, nem maga Mona Lisa.
Ha az: Éltem,
féltem
versikéből elhagyjuk a vesszőt, bizony észrevehetően más szöveget kapunk.
Ha a Háború és békéből kiveszünk vala- és akárhonnan egy ugyanilyen vesszőt-vajon ami ezután marad belőle, az az eredeti, "igazi", tolsztoji regény?
Én azt mondom, nem.
A műalkotás (esetleges) változatai tekinthetőek önálló műalkotásoknak is.
Minden mű: átalakítható, kibővíthető ezzel-azzal, megkisebbíthető ezzel-azzal, módosítható benne ez-az. S így belőle új művek hozhatóak létre.

A műalkotás nincs kész, soha, semmiképp. Nem tud készen lenni.

-A művész. Az, aki művészet szándékával cselekszik, létrehoz valamit. Bármit, bármilyet, bármennyit. Élete folyamán legalább egyet, legalább egyszer. A művészi érték. nem követelmény a művésszé válásban. Itt persze sokan a művészet lealacsonyítására gondolnak.De legyen, hogy a művész nem azért művész, mert tud, hanem mert akar művészetet csinálni. A művészet vágya, akarása teszi a művészt, nem a hozzáértés.
Kis Juliska egész életében egyszer hall vagy olvas ilyesmiről, hogy: haiku."Nahát. Érdekes. Szép, ügyes ez a haiku is, az is. S úgy határoz: "bár nem értek hozzá, de egyet megpróbálok." És összerakja pl., hogy:
Ülök a széken,
és főzök, levest főzök,
aztán meg is eszem.
Aztán elfelejti az egészet, amit írt, az elveszik, elkallódik.Rajta kívül senki nem ismeri soha. Kis Juliska akkor is, így is művész, a szó bizonyos értelmében. Író, a szó bizonyos értelmében. Címtelen és, ugye, a végén a szótagszámot is túllépő alkotmánya nem igazán hordoz irodalmi értéket. Kis Juliska mégis, ezáltal a pár összetákolt sorocska által egy csoportba, egy csapatba tartozik, sorolható és sorolandó Dantéval, Goethével. Az Ülök kezdetű "mű" az Iliásszal, Odüsszeiával.
Egyébként miért ne lehetne ennek művészi értéke?... Az élet(ünk)et a tápanyag biztosítja, amit mi magunk készítünk el magunknak. Egy szép hétköznapi képben a lét, amiért és ahogy megdolgozunk.
Mindez egy széken ülve. Nem lótva-futva a főzőkanállal, nem kapkodva a só és a fűszerek után. Ennek is szép művészi magyarázatát adhatjuk.

-Nagy átok, ha valakinek a tehetsége és az érdeklődése nem esik egybe. Szeret(ne) lovagolni, ám megülni sem tud a nyeregben, beleülni sem tud segítség nélkül. Rendkívüli módon tud nyelvtanulni, a nyelvtani szabályokat első olvasásra megérti, a szavakat első olvasásra megjegyzi úgy, sőt jobban az agyába vésődnek mint pecsétnyom a viaszba, mint a lábnyom a frissen megázott homokba. Azonban csöppet sem érdeklődik a nyelvek világa iránt. Inkább horgászik, vadászik, esetleg lovagol.
Mit kel javasolnunk lelkes, ám a verslábakkal elbotló, az ecsethez túl gyenge kezű, azt megtartani nem tudó vagy éppen botfülű embertársainknak?
- A legsilányabb műalkotás is létezik és művészibb mint a semmi.
- Alkoss úgy, arról, ahogy, amiről tudsz-és nincs okod szégyenkezni a legeslegpocsékabb mázolmányod, firkálmányod miatt sem. Az is többet ér, mint egy Adolf Hitlert dicsőítő ének vagy mint Az erőszak himnusza.

Az országból való elvándorlás okairól

1.
A médiában lépten-nyomon elhangzik: a mai Magyarország egyik fő problémája az kivándorlás, a fiatal és képzett munkaerő eltávozása.
Ami az okokat illeti, az első helyen áll a jobb kereseti lehetőség (gazdasági elvándorlás).
2.
Létezik talán, létezhet talán az elvándorlásnak, az elvándorlásunknak, az elvándorlásotoknak egy olyan indítóoka is, amelyet nem szokás említeni, mivel-talán nem szokás ismerni sem.
Ezt az indítóokot egy közismert mondással így foglalhatjuk össze: a szomszéd kertje mindig szebb. Indítóok: indítóokunk, indítóokotok. Indítóokod?...
A megélhetéstől, a bevételi lehetőségektől legalábbis többé-kevésbé függetlenül: külföldön minden szép és jó, következően abból, hogy külföld.
Ami van, a saját az itt, a most stb. a rossz, a legrosszabb, a legeslegrosszabb, a leg- és legeslegrosszabb, az annál is rosszabb, a végtelenül rossz, a rossz, az egyedüli rossz stb.
Ami nincs, a más, a másé, a másutt, a máskor stb. a tökéletes, a csúcs, a paradicsomi.
Az ember bizony hajlamos így érezni.
Te bizony hajlamos vagy így érezni.
3.
Lakóhelyünk, pontosabban az első lakóhelyünk, szülőhelyünk azon dolgok közé tartozik, amelyeket nem választunk, hanem készen kapunk.
Eleve adva van számunkra. Oda születünk, ahová. A véletlen dönti el, a sors dönti el, az istenek döntik el. Nincsen beleszólásunk nekünk. Mi csak szembesülünk azzal: ide és ide, erre és erre világra, földrészre, ebbe és ebbe az országba, városba, ebbe és ebbe az utcába stb. születtünk, itt és itt, csak itt és itt vagyunk, létezünk, élünk. És szembesülünk azzal: ettől teljesen elszakadni nem tudunk, bizony nem, ha elköltözünk, akkor is ez marad, akkor is ez lesz a szülőföldünk. Igaz?
Ugyanúgy és ugyanilyen eleve adott a nyelv, a nyelvünk, egy bizonyos társadalmi rend, egy bizonyos társadalmi rendünk, amelybe beleszületünk és amelyben felnövünk, belenövünk, igen, te is, egy bizonyos világlátás, vallási-etikai felfogás, elveink, amelyet kisgyerekkorunktól, újszülötti korunktól fogva látunk maguk körül, bizonyos világlátásunk és eleve adott persze mindenekelőtt mi magunk is, saját lelki, testi, szellemi adottságaink, ezeket sem mi határozzuk meg.
Az általános tapasztalat szerint az ember nemigen teszi vizsgálat tárgyává, ami születésétől eleve adva van a számára.
Helyette inkább igazodunk hozzá és ami eltér tőle, attól, úgy van, idegenkedsz.
A tiedtől eltérő társadalmi rend, szokások, hagyomány?-furcsának, érthetetlennek látod. A tiedtől eltérő életforma, vallás? Rendellenesnek, rendellenesnek, sőt akár kifejezetten károsnak ítéled.
Furcsának, érthetetlennek? Persze, ha abban a más társadalmi rendben nőttél volna fel, azt látnád, pontosan azt látnád ugyanígy és ugyanennyire, ugyanezért és ugyanilyen helyénvalónak-és ezt érthetetlennek, furcsának.
Rendellenesnek, károsnak... persze, ha annak a más vallásnak a szellemében nőttél volna fel, azt, pontosan azt látnád, ítélnéd ugyanígy és ugyanennyire, ugyanilyen ugyanezért helyénvalónak-ezt pedig károsnak és rendellenesnek.
4.
A lakóhely talán az egyetlen az efféle eleve adottak közül, amely nem felel meg pusztán azért, mert csecsemőkorodtól ezt szoktad meg.
5.
Mindenki, mindannyian éljünk ott, ahol: a legjobb.
Ahol nekünk a legjobb.
Ahol inkább, a leginkább, a legesleginkább, a leg- és legesleginkább tudunk, sőt annál is jobban tudunk a hivatásunknak élni.
Ahol jól, a leg-, a legesleg-,a leg- és legeslegjobban érezzük magunkat. Még annál is jobban.
Stb.
Ha tengerész típusú vagy, menj, költözz tengerparti országba. Ha nem oda (ide) születtél. Ha hegymászó vagy, menj, költözz például valamely dél-ázsiai országba.
Ha nem oda (ide) születtél.
Ha a hideget szeretjük, menjünk, költözzük a sarkvidékre, ha nem oda (ide) születtünk, ha a meleget, akkor a trópusokra, szintén ha nem oda (ide) születtünk.
Aki jóban van Allahhal, az menjen és költözzék iszlám országba (ha nem oda vagy ide? született). Aki rokonszenvezik a tündérekkel, az Tündérországba (ha nem oda-ha nem ide született).
Ha rajongok az antik kultúráért, az az ókori Rómába és Hellászba (kivéve, ha oda-vagy ide-születtem). Ha a bűnösöket meg akarom téríteni, akkor a pokolba , ha nem oda...
És így tovább.
Ha nem oda, ide születtem, igen.
Ha történetesen neked éppen ideális helye születtél, szerencsés vagy, maradj ott, Maradj, MARADJ... stb. Ott vagy itt vagy amott vagy
Ha nem, menj át a megfelelő környezetbe, Menj, MENJ stb. oda vagy ide vagy
6.
Gondolkozzunk el: nekünk, hol az ideális.
Hogy kik vagyunk és mik vagyunk. Hogy kik legyünk és mik legyünk.
És mindez hol lehetséges, hol szükséges?
7.
Sajnos nem kizárt, hogy (a te esetedben) a tipikus KIVÁNDOROLNI VÁGYÓ, tipikus KIVÁNDORLÓ? tipikus KIVÁNDOROLT esetében:
nem történik meg ez, mint a KIVÁNDORLÁS előzménye. (Nem kizárt... )

A szomszéd kertje mindig szebb.
Így van.
Megismételjük: ami van, a saját, az itt, a most stb. a rossz, a
leg-, a legesleg-, a leg- és legeslegrosszabb, az annál is rosszabb, a végtelenül rossz. A rossz, az egyetlenegy rossz. Szánalmas, borzalmas, őskori.
A más, a másé, a máshol, a máskor, a más a lenyűgözően,
káprázatosan, bámulatosan gazdag, változatos, ingyenes, jóllakató és simogató.
Igen, hajlamosak vagyunk így érezni és hogyan fest ez a kivándorlásra alkalmazva?

Mindenki a saját szülőországát érzi a legeslegpocsékabbnak?-nem, hanem az egyedüli pocséknak. De minden szempontból és teljes mértékben. Mindenhol máshol minden csodálatos. De szó szerint.
"AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt), az én szülőországomban a legalacsonyabbak a bérek. BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN mindenki agyonkeresi magát, fizikailag sem tudja hová tenni azt rengeteg, azt a rengetegnél is rengetegebb pénzét. AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt), az én szülőországomban a legmagasabbak az árak. Minden megfizethetetlen. BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN minden ingyen van. Napi rendszerességgel osztogatják a luxusautókat, a számítógépeket, a nyaralókat. AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt), az én szülőországomban a legmagasabb a tandíj. BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN nem elég, hogy nincs tandíj, az állam fizet a diákoknak, hogy tanulmányokat folytassanak. AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt) , az én szülőországomban a legsilányabb az oktatás. Lényegében mindenki analfabéta. Én is. BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN mindenki valóságos és igazi, élő lexikonként jön a világra. AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt), az én szülőországomban a legpesszimistábbak az emberek, a legagresszívabbak, a legiszákosabbak, a legkulturálatlanabbak stb. BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN, íme, mindenki elképesztően és csodálatra méltóan és még annál is jobban derűlátó és udvarias, jólnevelt. AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt) az én szülőországomban a leglégszennyezettebbek és a legszemétteljesebbek a városok. Világos, hiszen AZ EGÉSZ VILÁGON csak, csakis egyedül és kizárólagosan ott (itt), az én szülőországomban légszennyeznek és szemetelnek. BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN mindenki rendíthetetlen környezetvédő- és mintaállampolgár is. A bűnözés AZ EGÉSZ VILÁGON csakis és csupán, sőt kizárólag ott (itt), az én szülőországomban létezik .
AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt), az én szülőországomban van
szegénység. Mindenki naponta éhen és szomjan hal és halálra fagy még nyáron is. BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN mindenki többszörös multimillárdos. Lásd: mindenki magánrepülővel és magánpilótával közlekedik még a mellékhelyiségbe is.
S persze AZ EGÉSZ VILÁGON ott (itt) mindenki fajgyűlöl mindenkit, tombol a váltóláz, az ebola, a világháború, egyszerre az aszály és az árvíz stb.
BEZZEG A VILÁG ÖSSZES TÖBBI ORSZÁGÁBAN mindenki kicsattan az egészségtől, az átlagéletkor 500-600 év körül mozog.
Mindenki rajong mindenkiért, örökké kellemesen meleg van, stb."
Stb. Stb.

Ott, az ő szülőországában. Ott. Vagy (még) itt?

"Hogy születhettem én, pont én a mindenség leg-, legesleg-, leg- és legeslegprimitívebb, -élhetetlenebb, -mocskosabb pontjára?!"
Költői kérdés?

Nem mondom, hogy a te (szülö)országod egy kicsit is kifogástalan. Nem ismerem a te (szülö)országodat. Mindenesetre feltételezem, hogy te inkább élsz bevándoroltként a pokolban mint őshonosként a mennyországban.
8.
Kétségtelenül akad másfajta kivándorlás is. Ami nem A KÜLFÖLD, a KÜLFÖLD, nem is a Külföld, sőt, nem is a külföld igézetében történik. Nem is a kivándorlási divat ösztönös követése.
Hiányzik belőle az elhagyott területnek szülőföld mivoltából fakadó elutasítása, hiányzik belőle a szomszéd kertje mindig szebb és zöldebb és illatosabb szabály alkalmazása.
Hanem mindezek helyett vezérli pl. más kultúrák megismerésének igénye, a tudás, a képzettség másutt (is) történő hasznosításának szándéka-másutt, ahol (nagyobb) szükség van rá.
Kérdés: ez vagy az előbb felvázoltak-e az elvándorlás,
elvándorlásod, elvándorlásotok általános indítóoka.
9.
Sohasem gondolni arra: hol éljünk, csupán gépiesen elfogadni szülőhelyünket, ott leélni az életünket, ahol születtünk, ott leélni az egész és teljes életünket, ahol születtünk, azért, mert ott születtünk-ez helyteleníthető és helytelenítendő.
Automatikusan költözni az egyik országból a másikba, a külföldön pezsgő folyik a vízcsapból-elv alapján vagy egyszerűen csak azért, mert ez a szokás, mindenki ezt csinálja, ezt utánozni kell-ez helyteleníthető és helytelenítendő. Akár komikus is lehet.
10.
A KÜLFÖLDET valami misztikus varázs lengi körül, a KÜLFÖLDet is, a Külföldet is, de a külföldet is.
KÜLFÖLDRE KÖLTÖZNI nagy dolog, különleges dolog. EZZEL az ember elért VALAMIT.
Aki soha nem VÁNDOROL EL, annak az élete nem lehet teljes. NEM KIVÁNDOROLNI SÚLYOS HIÁNYOSSÁG, HIBA,
FOGYATÉKOSSÁG. NEMKIVÁNDOROLNI MÉG INKÁBB.
Igaz?
11.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a fizikai hollétnek, hollétünknek és holléteteknek, enyémnek, tiédnek, övének, övének nincs különösebb jelentősége. Csináljuk, éljük, amit kell. Északon vagy Délen? Hegycsúcson vagy völgymélyben? szárazon vagy még szárazabbon? elöl vagy hátul... ? az utcán? a börtönben? a zsinagógában vagy a mecsetben? a karosszékben vagy a kerekesszékben? a pokolban vagy a paradicsomban, lovaskocsin vagy űrhajón, kórteremben, koporsóban?
közel, közelebb, benne, nála, rajta??... stb.
Valahol vagyunk és akárhol is, nem az a lényeg, hanem, hogy mit és hogyan és miért akarunk és gondolunk és teszünk és mondunk és hiszünk akárhol és mindenhol és sehol.
Akarni, gondolni, tenni, hinni, mondani is akármit és mindent és semmit lehetséges akárhol és mindenhol és sehol-és mindent vagy akárhol, mindenhol (és sehol is) kötelező vagy akárhol és mindenhol (és sehol is) tilos.
A hegycsúcson is felfelé kell törni, törnünk, törnöd. A gyóntatószékben is szkeptikusnak kell lennem, lennem, lenni. A kórteremben is egészségesnek. És a koporsóban is élni kell, élnem kell és élned kell.
Lehetnek olyan cselekedetek, amelyek holsága releváns
tulajdonság. Speciális helyet igényelnek. Lehetnek ilyen cselekedeteim neked is, neki is.
Ám alapesetben nincs ilyen ottandóság, nincs ittendőség, nincs ittnemhetőség és nincs ottnemhatóság-a fizikai hollét tekintetében igen.
A fizikai-hiszen lenni lehetséges valahol, akárhol, mindenhol, nálam is, nálad is, nálunk is, szimbolikusan, illetve gondolatban- képzeletben is.
A jelképes jelenlét is jelenlét, a jelképes világmindenség is (a) világmindenség. Sőt, ha jelképesen vagyunk a világmindenségen kívül akár, akkor ott, jelképesen ott, a világmindenségen kívül vagyunk-nem függően
attól, fizikailag van-e, lehet-e a világmindenségen kívüliség.
Én ezeket a sorokat mindenhol írom. Szimbolikusan,
képzeletben, gondolatban, igen, így nyilván az Ősi Zöld Hópalotában is.
12.
Valaki, nevezzük Anikónak, Ausztriában telepszik le jobb megélhetés végett.
És valóban, ott jóval többet keres, mint a határ innenső oldalán.

Nem elképzelhetetlen, hogy Anikó számára ausztriai jövedelmének nem elhanyagolható vonása az, hogy: ausztriai. Ebben áll a vonzereje.
Vagyis az Ausztriában (=külföld, Külföld, KÜLFÖLD, ...stb.!) keresett X eurót (számoljuk ebben a valutában) többnek érzi, mint a Magyarországon, magyarországon (=belföld!) keresett X eurót . Igen, többnek,Többnek és TÖBBNEK és... stb. is. Különlegesebbnek, jelentősebbnek, számszerűleg is többnek... (tételezzük fel-bármilyen abszurd is-hogy az ottani és az itteni bérek összevethetőek és egy csoportba sorolhatóak, tételezzük fel, a példa kedvéért!)
Az sem lehetetlen, hogy Anikó többnek,Többnek, TÖBBNEK ... stb. érzi az ausztriai (=kül-és Kül-és KÜL-...stb.FÖLDI) X eurót , mint a magyarországi (nem nyelvtanilag kis m, kis, Kis, KIS ... stb.), mint a magyarországi (=belföldi) 3X, 8X,105X eurót. (OTT, Ott, ott X, itt 3X euró?... az előbbinél is képtelenebb és kacagtatóbb és felháborítóbb feltevés, igen de ezt is tételezzük fel, a példa kedvéért!)

Ha Anikó Ausztriában született volna, vagyis az volna a
szülőországa, megeshetne, már meg is eshetett volna, hogy onnan is elköltözik, már el is költözött volna, ezen okból, ugyanezen okból, pontosan ezen okból és pontosan ugyanezen okból, mint Magyarországról, mint magyarországról.
13.
Valaki, legyen Sándor, egyetemi képzés céljából Japánba utazik.
Vajon miért éppen Japánba?
Bizonyára nem azért, hogy egyetemen tanuljon.
Sokkal inkább, hogy Japánban egyetemen tanuljon.
Az oktatási intézmény földrajzi holléte döntő szerepet játszhatott Sándor választásában.

Feltehető és felteszem: hogy amennyiben az az egyetem nem Japánban (kül-, Kül-, KÜL..., stb. FÖLDÖN) lenne, hanem a közvetlen közelben, belföldön, ugyanilyen lenne minden tekintetben, a képzése milyenségét illetően is-csupán annyi volna a különbség, hogy nem OTT, nem OTT és nem is OTT, hanem itt: Sándor TALÁN észre sem vette volna, soha. Ugyanígy akkor sem, ha Sándor Japánba születik és ott nő fel .
14.
Mindezt talán hasonlíthatjuk ahhoz, hogy valaki (ki?) a szomszédos kicsi élelmiszerbolt helyett a nagyvárosba, az ottani, Ottani, OTTANI... stb. bevásárlóközpontba jár tejért, kenyérért, abban az sziklaszilárd és megingathatatlan és őszinte meggyőződésében: a TÁVOLI, a városi, a hatalmas bevásárlóközpontból származó áru egészségesebb és ízletesebb.
Nem lehetetlen, hogy az a bizonyos TÁVOLI semmivel sem jobb azért, mert TÁVOLI-csak azért tűnik olyan vonzónak, mert távoli. Azazhogy Távoli, TÁVOLI... stb.
15.
És itt lényegében megismételhető az 5. és a 6. pont.