A világ és mi

Tudás, ismeret=a világ valamely részének mibenlétére vonatkozó és a valósággal megegyező tudati képződmény

Hit=olyan tudati képződmény, amelyet tudásnak tartanak, de nem az

Minden ismeretben két elem különíthető el: a megismertből való és a mgegismerőből va!ó. Azért ismerjük meg X létezőt ilyenként, mert egyrészt X megismerhető ilyenként másrészt, mert tudunk-tudjuk megismerni ilyenként. 

Mindennek van ún. megismerendősége. Az, amiként, aminek, amilyennek meg kell ismerni ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk vele vagy mással szemben. Ez függ a megismertő szubjektumtól is. Minden megismerőnél más és más ugyanannak az objektumnak a megismerendősége.

Vallás=a világ mi vanjànak és mi kelljének hite

Jog=megtörténhetőség

Kötelesség=X létező aktív vagy passzív megtörténendőségének és Y létező megtörténhetségének (lehetséges megtörténésének) találkozása Y kötelessége X-szel szemben.

Bűnösség=a helytelen akarásából vagy a helyes akarásából, de a helyes önhibából fakadóan téves megítéléséből származó etkölcsi állapoit, milyenség.

Erényesség=a helyes akarásából és a helyes megfelelő vagy önhibán kívül téves megítéléséből eredő erkölcsi állapot, milyenség. 

  Az egyetemes erkölcstörvény: tedd a legjobbat, követése nem várható el senkitől, léven, hogy a jó es a rossz nincsen pontosan definiálva, sok esetben nehéz eldönteni, hogy mi a legjobb. Ami elvárható mindenkitől: tedd a szerinted legjobbat. Kapcsolódik hozzá egy másik erkölcstörvény: keresd a jót. Gondokodj el ajón és rosszon, határozd meg őket, aztán cselekedj azok szerint.

   Erkölcsiségünk részét képezze:

"Minden nevében:

Mi a jó? A megfelelő válasz(ok): ezek és azok

Mi a rossz? A megfelelő válasz(ok): ezek és azok

A jót választom, akarom, hirdetem, képviselem, érvényesítem, terjesztem, kérem és követelem. Mindig, mindenben.

A rosszat elutasítom és elítélem.

minden jó megvan

ez a jó is megvan, az a jó is megvan

semmi rossz nincs

ez a rossz sincs, az a rossz sincs"

Ezt elmondjuk.

Ez része a másutt leírt ún. bonizmusnak is. 

Miért van egyáltalán a létező, nem pedig inkább a semmi?-kérdezi Haidegger.

1. Mi okból?

A fizikai valóság legelemibb építőköveinek léte az oka és azon képességük, hogy képesek egymással össtzekapcsolódva egyre összetettebb és egyre magasabb rendű létezőket létrehozni. Nem tufdjuk, hogy a létük és ezen képességük szükségszerű-e. Nem tudjuk, hogyy lehetett volna-e, lehetne-e, hogy nem hoznak létre önmagukból semmit, sőt, hogy nem is léteznek. Ezt a kérdést a fizikának kell megválaszolnia.

2. Mi cêlból?

Azért van a létező, a lét, hogy minél több és minél többféle létező jöjjön létre és létezzék. Minél magasabb rendű létezők. A végállomás a csúcslétező, amiről másutt írtunk. 

   A csúcslétezőnél magasabb rendű Isten, ámde ő kezdete a történelemnek.

   Ha Isten létezik, és ő teremtette a világot, okát es célját nem ismerhetjük 

Az emberi alsóbbrendűség megnyilvánulásai

1. Az ember, az átlag(ember) mondjuk így: világnélküli. Saját szűkebb környezetében él, ami azon túl van, a világ egésze, azt nem látja. Nem foglalkozik a világgal. Csak saját szűk világát látja, a hozzá közeli szemêlyeket, dolgokat, eseményeket. A Mi világæban él, az Ők-et, ami a Mi-n túl helyetkedik el, nem veszi észre. Azzal es csak azzal foglalkozik, ami őt személyesen érinti. Ha foglalkozna a világgal, többet és többféleképp létesíthetne, létesítene, magadabb rendű lehetne.

2. Az ember az Eleve Adottban él. Az Eleve Afott=a világ, ahogy az ember számára megjelenik. Az ember felnő és szembesül a világgal mint számára eleve adottal. Nem ő teremtette, teremti, ez neki eleve adva van. 

  Az Eleve Adottat felül kellene vizsgálni, helyességére-helytelenségére rákérdezni. Az ember azonban nem ezt teszi. Elfogadja az Eleve Adottat és utánozza. Követi a számára eleve adott szokásokat, hagyományt, gondolkodásmódot.

3. Az ember felnövekedve szembesül önnön létével. Eléje láll az íme élsz, íme vagy. De az ember nem teszi fel a kérdést: ez helyes-e, ez kell-e? Élni vagy nem élni kell? Márpedig ez (is) megvizsgálandó. El kell gondolkodnunk ezen: éljünk vagy válasszuk a halált? Az élet, az élni akarás tudatos döntés eredménye legyen. Az ember élek, mert élek-felfogású. Magasabb rendű az élek, mert átgondoltam és úgy találtam, hogy élni kell. 

4. A hit. A hit: elfogadni valamit, ami nincs igazolva. Sőt akár épp az ellenkezője bizonyított. Az ember azonban hisz. Ki ebben, ki abban.(Hit helyett tudás legyen. Amit lehet tudni, azt tudjuk, amit nem, azt kutatjuk ésfeltételkezzük a legvalószínűbbet.)

A halál az ember által különös jelentőséggel feltuházott biológiai szükségszerűség.

Kétféle megsemmisülés és kétféle lét van.

Az abbamadt lét-a létezôvel és/vagy a létező által nem történt meg minden szükséges, még kellene léteznie, de megsemmisül. Ez a létet félbeszakító megsemmisülés.

  A begejeződött lét-a létezővel/a létező által már minden szükséges megtörtént. Tudna folytatódni a megtörténése, ám a lényeg megvan. Így semmisül meg, ez a létet lezáró megsemmisülés.