Világ-nyelv 2

VILÁG-NYELV, folytatás

8.
Azt írtuk: az egyes emberek második nyelve. Pontosítsuk ezt.
Háromféle Világnyelvűség különböztethető meg. A Világnyelv mint idegen nyelv és mint anyanyelv, utóbbi további két verzióban.
A "Világ-idegennyelv" az a nyelvi világállapot, amelyet a különféle mesterséges nyelv-mozgalmak célul tűzhetnek ki és tűznek ki. Egy semleges és egyszerűen elsajátítható nyelv mint a globális kommunikáció eszköze.
A "Világanyanyelvvel" óvatosan kell bánni. Az uralkodó felfogás szerint csupán elméletben létezhet. Egy globálisan használt és embermilliárdok által használt nyelv nem maradhatna egységes. A Világ-idegennyelv esetében a felbomlás talán elkerülhető-mérsékelhető, hiszen mint második nyelv, csak második nyelv, korlátozottabb használatú.
Van olyan vélemény is persze, miszerint napjainkban a világérintkezés megélénkülésével elképzelhető a Világanyanyelv spontán létrejötte, fennmaradása, a Világanyanyanyelvűsödés szükségszerű történelmi folyamat.
Gyakorlati lehetőségeitől függetlenül megvizsgálandó egy Világanyanyelv szüksége. S mindenképp igennel kell felelnünk rá. Mindennemű kommunikációs probléma megoldása-eltűnése a maga javára billenti a mérleget a nyelvi elszegényedéssel szemben-ennek az elszegényedésnek nem kell nyelvi sokszínűségünk teljes eltűnését jelentenie. Az arab, a hindi, a szlovén, a francia nyelv megmarad(hat) könyvekben, adatbázisokban és használtathatik, használtatik a művelt elit, a tudósközösség által.
Megvizsgálandó a Világanyanyelv milyensége is. Eltérően a Világ-idegennyelvtől, nem kell,hogy tulajdonsága legyen a könnyen megtanulhatóság.(Kivéve a helyesírás fonetikusságát.)
A Világanyanyelvben jobban érvényesíthető a kifejezési képesség maximuma. Értem ezalatt azt: nem szükséges a nyelvi gazdagságot a megtanulhatóság érdekében korlátozni. Nem kell, hogy sok jelentésárnyalatot csak körülírással lehessen kifejezni.
A nyelv minél kevesebbet tudjon csak körülírással kifejezni (mondhatjuk: csak közvetve) kifejezni és minél többet közvetlenül is. Pl.: nemcsak nőnemű ő, hímnemű ő van, hanem létezik külön ilyen és külön olyan nemű névmás is.(S persze létezik egy semleges forma, egy nemre nem utaló névmás is). Nemcsak azt tudjuk mondani: ház, tárgyesetben, de azt is: házat. Nemcsak úgy tudjuk mondani: a városban, irány, hanem úgy is: a városba. Nemcsak én beszélni a múltban, hanem én beszéltem is.
Ezen kívül: X dolog kifejezésére létezik egy általános forma, ami pusztán X. AX vagy BX? nem árulja el. Továbbá létezik külön, speciálisan AX és BX alak is.
A Világanyanyelv, a fentieken túl, rendelkezzék izoláló, agglutináló és flektáló vonásokkal is, találtathassék benne mindenféle típusú toldalék: prefixumok, circumfixumok, infixumok, szuffixumok. Egyalakú és többalakú tövek, toldalékok, többalakúság fonetikai és szemantikai szempontok szerint, egymástól részben és teljesen különböző alakváltozatok. Pre- és poszpozíciók. Egyszerű és összetett formák, igeidők.
Szabálytalanságokkal tarkítva. A kivételek a nyelvet változatossá teszik, "megízesítik".

Az imént felvázolt nyelvtípust, amelyet tehát Világanyanyelvünknek képviselnie kellene, nevezzük teljes nyelvnek.
Ennek kialakulása minden bizonnyal tudatos beavatkozást igényel. Vagyis a Világanyanyelv, legalább részben mesterséges kell, hogy legyen, legalábbis, ha érvényesíteni akarjuk a teljes nyelv kritériumait.

A Világanyanyelvűség egy formája: kétnyelvűség, miszerint mindenki saját szűkebb hazájának nyelvét és a Világanyanyelvet beszéli, utóbbit is anyanyelvként, születésétől kezdve tanulva. Ez egyfajta egyensúlyi helyzet az emberiség nyelvi sokszínűsége-gazdagsága és a totális egynyelvűség mint a kommunikációs nehézségek megoldása közt.
9.
Az emberiség ideális nyelvi állapota, a szó szoros értelmében vett Világnyelvűség-talán lehető, talán lehetetlen. Mind a Világanyanyelvűség, mind a Világidegennyelvűség.
Megtalálni, kitalálni a tökéletes nyelvet, a Tökéletes Nyelvet, a TÖKÉLETES NYELVET, amit aztán mindenki elismer-elfogad, világszerte bevezettetik, mindenki, de mindenki ismeri, beszéli, használja, minden két különböző nyelvű ember e nyelven érintkezik... és mindez tart, amíg ember él a földön.

Legyen egy (esetleg több) ilyen és/vagy olyan kommunikációs módunk, amelyek, azon túl, hogy teljes értékűen ki lehet velük fejezni ezt is, azt is, nem eredményeznek sem államközi, sem interperszonális nyelvi egyenlőtlenségeket. S ez a kommunikációs forma legyen használható-használandó-használt minél többek által, minden több helyütt, minél több téren. Mindez, lehetségesség szerint, a mindenkori és az abszolút lehetségesség szerint.Természetesen lehet célul kitűzni a teljes Világnyelvűséget, a 7. pontban leírt utópiát.
10.
Az emberiség nyelvi helyzetével kapcsolatban három hozzáállás létezik:
Az első a nyelvi világközöny. A leggyakoribb típus.
A világ nyelvi állapota iránt nem érdeklődni.
A másik a Világnyelviség.
Világnyelvi az, aki az előzőekben leírt Világnyelvűség híve.
Egy vagy több független (és felépítése alapján is megfelelő) nyelv és/vagy egyéb kommunikációs móddal látja megoldhatónak és megoldandónak az emberiség nyelvi problémáit. Sajnálatos módon ez a tábor a legnéptelenebb.
Végül a Világnyelviség ellentéte, amit nyelvi imperializmusnak hívunk.
Nyelvi imperialista az, aki mindenféle független, közös nyelv helyett valamely , alapfunkcióját tekintve helyi nyelvet (nyilván a saját nyelvét) akar nemzetközileg használni, használtatni. Az ezen nyelv egyeduralmának kiépítésére, fenntartására, kiterjesztésére törekszik.
A nyelvi imperializmus többnyire más imperialista törekvésekkel társul: politikai, szellemi hegemónia, amelynek megteremtésében, fennmaradásában a nyelv döntő szerepet játszik. Ez az állami nyelvi imperializmus.
Az egyén, az egyes ember nyelvi imperializmusát magyarázhatja egészen egyszerűen az: örömmel tölti el, hogy a világ az ő nyelvét beszéli. Ez is lehet elégséges magyarázat, nemcsak nyelvtanulási kötelezettsége megkerülésének szándéka.

A nyelvi imperialistához szorosan kapcsolódik a nyelvi quisling.
A megszálló nácikat kiszolgáló norvég miniszterelnök nevének köznevesült formája a Világnyelviségben azokat jelöli, aki a Világnyelv, az Emberiségnyelv helyett használt nyelv(ek)et-mint az Emberiségnyelv helyett használt nyelv(ek)et mértéktelenül terjesztik, oktatják, egyeduralkodásukat és így értelemszerűen a más nyelvűség hátrányos helyzetét elősegítik.
A nyelvi imperialista-többnyire-a saját nyelvét akarja a világgal megtanultatni mint második nyelvet, ezzel szemben a nyelvi qiuslingnek az általa "quislingelt" nyelv nem sajátja-akár idegen nyelvként sem kell beszélnie, ez nem feltétele a nyelvi quislingségnek.

Előfordul, hogy a nyelvi imperializmus (és a nyelvi quislingeskedés is) nyelvi rasszizmussal, más néven nyelvi sovinizmussal párosul. Azaz a nyelvi imperialista (vagy quisling) szerint az ő nyelve (vagy az általa "quislingelt" nyelv) értékesebb, kifejezőbb, gazdagabb, fejlettebb stb. mint mások, ezért kell terjednie, ezért kell mindenkinek megtanulnia, illetve ezért terjedt el, ez nem is tudott volnamásképpen történni.

ITT, INNEN FOLYTATJUK