Világ-nyelv 1

Az itt következő írás, a Világ-nyelv, terjedelmi okból több különböző bejegyzésben lesz közzétéve. Ezek a bejegyzések egyetlen összefüggő művet, írást képeznek, nem több különállót.
VILÁG-NYELV

A világnak világul kell beszélnie
1.
A fenti címmel összhangban: tulajdonképpen nem is tudom, hogyan kellene írnom, hogyan, hogy mindenki a legkönnyebben és legpontosabban és legjobban és legbiztosabban megértsen a félreértés legkisebb veszélye nélkül. Valami embernyelven-ám ennek rengeteg formája, sajnos vagy szerencsére?szerencsére, hiszen a változatosság gazdagít. Például azt,hogy én vagyok, te talán úgy mondod: es esmu, te úgy, hogy mina olen, ő úgy: ich bin. Valaki: je suis. Vagy ego sum?... De mégis, sajnos is: es nem tudja, ki az, mi az a mina, ki az, mi az az ich. Ego nem ismeri je-t. Márpedig ismernie kellene, hiszen globalizálódván, mind gyakrabban találkozunk.
2.
Az emberiség sok-soknyelvűsége, az emberi világunk ezen gazdagsága, ez a változatossága nagyon-nagyon nagy érték, ugyanazt így is, úgy is lehet mondani és kell mondani és mondjuk és mondom és mondod.

Valamifajta közös nyelv igényét mind a mindennapokban mind a tudományos-kulturális életben jól láthatjuk, a globalizálódott-globalizálódó ember nem érti meg magát a sokezer nyelv bármelyikén, a soksokezer nyelve bármelyikén.
1. Fejlesszük a fordítási-tolmácsolási technikákat?
2. Tegyünk általános második nyelvvé egy természetes nyelvet, valamelyikünk nyelvét?
3. Tegyünk általános második nyelvvé egy speciálisan erre a célra kidolgozott mesterséges nyelvet?
Van, aki szerint végleges és igazi megoldást csak a 2. vagy a 3. jelenthet .

A természetes nyelv kipróbált,vitán felül alkalmas a nemzetközi kommunikációra. A legelterjedtebb nyelvekről szólva: sok embernek tanulnia sem+nagy területeken beszélik őket.
Ugyanakkor vitán felül áll-álljon az is: a nemzetközi életben nemzeti nyelv(ek)et használni nem szerencsés, mivel magával hozza az adott nyelvű államok, népek, kultúrák, egyes emberek fölényét, mások hátérbe szorítottságát.

Természetes nyelv esetében válasszunk egy mára kihaltat? Eléggé kipróbált, valaha beszélték-és azzal a bizonyos nyelvi egyenrangúsággal nem ellenkezik. Kihalt nyelv esetleg némileg megújítva, a a kor követelményeihez igazítva.(Persze, megújításával már tettünk egy lépést a mesterséges nyelv felé). Más alternatíva: csak egy maroknyi ember csak kis hatókörű nyelvére essék a választás-eszerint az még nem sérti, nem sértené komolyan az egyenrangúság elvét. Mint például a baszk, a , esetleg a .Talán beleférne a norvég és az örmény is. Jespersen szerint ezeket is javasolták.
A kitalált nyelvek életképességét talán lehetne vitatni. Egy nyelvet nem lehet csinálni, a nyelvnek spontán kell kifejlődnie,hosszú idő alatt. Ugyanakkor tudjuk-tudhatjuk, hogy a természetes és a mesterséges nyelv közti különbség csupán fokozati, nem lényegi. A természetes nyelvekben is akadnak mesterséges csinálmányok (gondoljunk pl. a magyar nyelvújításra) és a feltalált nyelvben is beindul a nyelvi fejlődés, ha huzamosabb időn át sokan és sokszor használják.
Mesterséges nyelv esetén az egyetlen szóba jöhető jelölt nyilvánvalóan az eszperantó. Vagy ki akarná, ki tudná feltámasztani az occidentált, az idót, a volapüköt...? Tény, hogy az eszperantó alkalmas, ezt több mint egy és egy negyed évszázad bebizonyította.
3.
Itt és most nem cél, nem feladat a világnyelv nyelvi milyenendőségének leírása, részletezése (csak a legáltalánosabb hangokból építkezzék és építkezik, írása fonetikus (legyen), kerülje és kerüli a rendhagyóságokat, nemzetközi (legyen) a szókészlete, gazdag a szóképzési rendszere). Egyet tegyünk hozzá: létezzék és létezik benne minél több egyfajta úgynevezett és úgynevezhető "szabad többféleség", azaz valamely jelentés többféleképp kifejezhetése egymással teljesen egyenértékűen. Mint például a holland nyelvben a jövő idő segédigéje, zullen, egyes szám második személyében tetszőlegesen zult vagy zal: jij zult komen vagy jij zal komen=jönni fogsz. A németben az egyes szám második személyű felszólító mód: igető+e vagy csak az igető, a +e elmaradhat. Schreib(e)-írj!
4.
Otto Jespersen szerint a nyelvi ideál: emberi gondolatok kifejezése a lehető legegyszerűbb eszközökkel a legteljesebb módon, továbbá, hogy a befogadó számára is a legkönnyebb legyen. Más a gondolatok átadásáról, maximális pontosságról és a beszélő-hallgató minimális erőfeszítéséről beszél.
A kifejezési képesség maximuma és az elsajátítás könnyűsége persze, ellentétes irányúak, meg kell találni köztük az ideális egyensúlyt. A hímnem és a nőnem jelölése vagy például a kettős szám pontosít, gazdagít,de bonyolít is. Az irányhármasság pontosabb és árnyaltabb mint az iránykettősség, ámde nehezebb is, különösen akinek nyelvében iránykettősség van.
5.
A Világnyelv semlegessége, szupranacionalitása mint Világnyelvhetőségének alapja, feltétele és lehetősége. Meglepő, de az emberek nem jutnak el a felismerésig: a Második Nyelv nem lehet és ne legyen Első Nyelv, igen a dicsőséges nyelvi egyenlőség végett, az emberek, népek egyenjogú együttműködése, együttműködhetése végett. Nemzeti nyelv nem lehet nemzetközi nyelv, ez fából vaskarika.
6.
A világnyelv a köznapi szóhasználatban: széles körben,világszerte ismert, beszélt nyelv.
A továbbiakban azonban valami olyasmit értsünk ezt a szót használva, ami eleve arra van hivatva, hogy mindenki és akárki közös kommunikációs eszköze legyen. Minden feltételnek megfelel: elsajátítása minimális erőfeszítést igényel és használata nem kedvez egyikünknek egyikük rovására sem, stb.
Hogy ezt megkülönböztessük a világnyelv köznapi jelentésétől, a következőkben így írjuk: a Világnyelv. Még pontosabb talán, ha (az) "Emberiségnyelv"-nek nevezzük.
A Világnyelv, az Emberiségnyelv, így önmagában egy elvont fogalom, ami sokféle formában materializálódhat.
(Emberiségnyelv-hívjuk nyelvnek, bár elvileg lehet akár valami jelbeszéd is. S használjuk egyes számban a szót, bár jelölhet többet is.)
7.
Akadtak világnyelviek, akik a jövő világát a következőképp képzelték el: mindenki két nyelvet beszél, hazájának nyelvét és a Világnyelvet.
Lehet-e realitása a Világnyelvűségnek? Vagy nevetséges ábránd, minden tökéletessége ellenére meg kell elégedni elméleti létével?
A Világnyelv mint a nemzetközi érintkezés első számú, sőt kizárólagos eszköze.
A nemzetközi szervezetek hivatalos nyelve.
A nemzetközi csúcstalálkozók, tudományos és egyéb konferenciák nyelve.
Hogy konkrét példákat mondjunk: a Nobel-és egyéb díjak átadásakor mondott Emberiségnyelvű beszédek, az Emberiségnyelvű légiirányítás, az Emberiségnyelvű egyetemi szakok, iskolai tagozatok...
Az Emberiségnyelv kötelező iskolai tantárgy. Pl. a középfokú végzettség része az alapfokú, a felsőfokú végzettség része a középfokú Emberiségnyelvvizsga.
A nyilvános helyeken, az utcákon, a pályaudvarokon, a vasútállomásokon, a repülőtereken, a vendéglátóhelyeken stb., stb. helyi nyelvű+Emberiségnyelvű feliratok, menetrendek, információ táblák stb.
Mindez szigorúan jogszabályozva. Az is, hogy az egyes helyi nyelvek ne nőhessenek túl a helyi kereteken. (Ezen jogszabályok pontos mikéntjére itt és most ne térjünk ki.)

Ez az utópia könnyen kivitelezhetetlennek bizonyulhat, eljövetelének hite pedig naiv-bár szívet melengető-történelmi optimizmusnak.
Miről szóljon ez esetben a világnyelvi ideológia? Legyen ez-az a politikailag és nacionálisan semleges, jól bevált, pontos, kifejező, de világos és áttekinthető stb. nyelv, ismerjék és használják minél többen, minél gyakrabban stb. a hatalmas X és/vagy Y és/vagy Z ország nyelve HELYETT.

A Világnyelvűség, a csak álombeli és az esetleg valóra váltható Világnyelvűség ideológiája a Világnyelviség. Ennek jelmondata lehet: a világnak világul kell beszélnie (nem szlovákul, nem franciául, nem tagalogul nem... stb.)
8.
Azt írtuk: az egyes emberek második nyelve...

ITT, INNEN FOLYTATJUK .