Lin

A "lin" nyelv nyelvtana
I. -Hangok: a(=rövid á), e, i, o, u, ö, ü,
b, p, d, t, g, k, l, m, n, r, s(=sz) q(=s)  c, h, j, z, cz(=cs), ch(=erős h, mint az ihlet szóban)
Kettőshangzók: au, eu, iu, ou (a, e, i, o+gyenge u)
-Minden szó az első szótagján hangsúlyozandó.
-Mindent kiejtés szerint kell írni.
-A hangok hosszúságát a betű mögé tett y jelzi: iy=í, sy=ssz stb.
-A betűk neve: a-á, e-e, i-i, o-o, u-u, ö-ö, ü-ü, b-bá, p-pá, d-dá, t-tá, g-gá, k-ká, l-lá, m-má, n-ná, r-rá, s-szá, q-sá, c-cá, h-há, j-já, z-zá, cz-csá, ch-"chá"

II. Főnevek:
-Csak határozott névelő van: ul. Ul= a, az. Ul dom=a ház, dom=ház, egy ház. Magánhangzó (mgh) előtt az u kieshet, akkor 'l a névelő: ul insul vagy 'l insul=sziget. Mássalhangzó (msh) előtt az l eshet ki, ekkor u' a névelő: ul blet vagy u' blet=ágy.
-A többes szám jele: -s, doms=házak
Mgh és l, m, n, r, j, k, után+s, más msh után es (bletes=ágyak),
-A főnévragozás:
tárgyeset, ragja a-, birtokos eset, ragja e-, részes eset, ragja i- és módhatározói eset, ragja o-?
adom=házat, edom=házé, idom=háznak, odom-házszerűen.
-Elöljárószók : anta=előtt, nonta=mögött, super=felett, nop=alatt, apud=mellett, inter=között, kontra=ellen, szemben, tra=át, trans=túl, kauz=miatt, pro=végett, kon=val/vel, társ, gam=val/vel, eszköz, in=ban/ben, su=n/on/en/ön, at=nál, nél
Hová? kérdésre an+elöljárószó, honnan? kérdésre en+elöljárószó: in ul dom=a házban, an in ul dom=a házba, en in ul dom=a házból.
Az elöljárószók alanyesettel állnak.
III. Melléknevek:
-képzőjük -ut: grandut=nagy, bonut=jó, belut=szép.
-A melléknév a főnév mögött áll. Nem ragozzuk.
dom grandut=nagy ház, adoms grandut=nagy házakat
-Fokozása
1. felfelé: -er, -est
bonuter, bonutest=jobb, legjobb
2. lefelé: -ar, -ast
bonutar, bonutast=kevésbé jó, legkevésbé jó
-fi=mint, beluter fi ...=szebb mint ...
IV.Szám
-un=1, du=2, tri=3, kva=4, kvi=5 se=6, spe=7, ok=8, nouv=9, dek=10
dudek=20, tridek=30 stb,
dekun=11,dekdu=12 stb.
cen=100, mil=1000 és milio, miliard, bilio, trilio
3.475=trimil-kvacenspedekkvi
-sorszám: +u, unu=1., duu=2., triu=3. stb
-ga=szor/szer/ször
unga=egyszet, nouvga=kilencszer
unuga=először, duuga=másodszor
-A számok után kettőtől kezdve többes szám áll: tri doms=három ház.
V. Személyes névmások:
ud=én, ur=te, um=ő, hímnemben, up=ő, nőnemben, us=az, élettelen dolog
sud=mi, sur=ti, sum=ők, hímnemben, sup=ők, nőnemben, ug=ők, nő- és hímnem együtt, sus=azok, élettelen dolgok
-Ragozásuk: az u a-ra, e-re, i-re, o-ra cserélődik.
tárgyeset: ad=engem,ar=téged, am=őt, hímnemben, ap=őt, nőnemben, as=azt, élettelen dolgot,
sad=minket, sar=titeket, sam=őket, hímneműeket, sap=őket, nőneműeket, ag=őket, nő. és hímneműeket, sas=azokat, életteleneket
birtokos eset: ed=enyém, er=tiéd, em=övé, hímnemben, ep=övé, nőnemben, es=övé, élettené,
sed=miénk, ser=tiétek, sem=övék, híneműeké, sep=övék, nőneműeké, eg=övék, nő- és hímneműeké, ses=azoké, életteleneké
részes eset: id=nekem, ir=neked, im=neki, hímneműnek, ip=nmeki, nőneműnek, is=annak, élettelennek,
sid=nekünk, sir=nektek, sim=nekik, hímneműeknek, sip=nekik, nőneműeknek, ig=nekik, nő- és hímneműeknek, sis=azoknak, életteleneknek.
módhatározói eset: od=az én módomon, or=a te módodon, om=az ő (hímnemű) módján, op=az ő, nőnemű, módján,
sod= a  mi módunkon, sor=a ti módotokon, som=az ő (hímneműek) módjukon, sop=az ő (nőneműek) módjukon, og=az ő módjuon, nő- és hímneműek, együtt. sos=azok módján, életelen dolgok
VI. Kölcsönös névmás
ustu=egymás
asta=egymást
este=egymásé
isti=egymásnak
osto=egymás módján
VII. Visszaható névmás (csak a 3. személyekben):
ju=önmaga, ja=önmagát, je=önmagáé, ji=önmagának, jo=önmaga módján
VIII. Mutató névmások:
mu=ez, ma=ezt, me=ezé, mi=ennek, mo=így
lu=az, la=azt, le=azé, li=annak, lo=úgy
M-mel közelre, l-lel távolra mutatunk-
mut=ilyen, mat=ilyet, met=ilyené, mit=ilyemnek
lut=olyan, lat=olyat, let=olyané, lit=olyannak
és: mul=itt, lul=ott
murt=ekkor, lurt=akkor
mung=ennyi, lung=annyi
IX. Kérdőszók:
vu?=mi? va?=mit? ve?=mié? vi?=minek? vo?=hogyan?
utu?=ki? ata?=kit? ete?=kié? iti?=kinek?
vut?=milyen vat?=milyet vet?=milyené? vit?= milyennek
vul?=hol?  vurt?=mikor? vung?=mennyi? hány?
Ezek egyúttal vonatkozó névmások is: vu=ami, va=amit, utu=aki, vung=ahány, amennyi
Többes számuk mint a főneveknél: mgh és l, m, n, r, j, k után -s, más msh után: -se, msh-kapcsolat után-ese. pl.:
vus=mik, amik, vas=miket, amiket utus=kik, akik, stb.
X. Egyéb névmások:
vu=mi, ami-
bu=minden, inu=semmi, hu=valami, nu=bármi
utu=ki, aki-
butu=mindenki, inutu=senki, hutu=valaki, nutu=bárki
vut=milyen, amilyen-
but=mindenféle, inut=semmilyen, hut=valamilyen, nut=bármilyen
vul=hol, ahol-
bul=mindenhol, inul=sehol, hul=valahol, nul=bárhol
vurt=mikor, amikor-
burt=mindig, inurt=soha, hurt=valamikor, nurt=bármikor
XI: Igék:
-skivAN=írNI
Az -an végződés helyébe tesszük az időjeleket:
-a: jelen
-e: folyamatos múlt
-i: múlt
-ö: előidejű múlt
-o: folyamatos jövő
-u: jövő
-ü: előidejű jövő
Személyragozás nincs.
ud skiva=írok
ud skive, ud skivi, ud skivö=írtam
ud skivo, ud skivu, ud skivü=írni fogok
Folyamatos múlt: múltbeli helyzet, állapot leírása, amelyben más, konkrét múltbeli események történtek
Múlt: általában a múlt kifejezése
Előidejű múlt: a múlt egy adott pontjára befejeződött esemény vagy egy másik múltbeli esemény előtti esemény
Folyamatos jövő: jövőbeli helyzet, állapot leírása, amelyben más, konkrét jövőbeli események történnek
Jövő: általában a jövő kifejezése
Előidejű jövő: a jövő egy adott pontjára befejeződő esemény vagy egy másik jövőbeli eseményt megelőző esemény
-Felszólító mód: -au
ud skivau=írjak
A második személyekben a névmás elmaradhat: skivau=írj!, írjatok!
-Feltételes mód, jelen-eu, múlt -iu
sud skibeu=írnánk, sud skiviu=írtunk volna
-Óhajtó mód: -ou
ur skivou=bárcsak írnál
-A passzív, szenvedő ragozás: u- az ige elé.
us uskiva=íratik, us uskivi=íratott
-Igenevek
1. főnévi: skivan=írni, uskivan=írva lenni
2. melléknévi: skivar=az író (ember), uskivar=az írt (dolog)
3. határozói: skivor=írva, uskivor=írva léve
-Igekötők, pl:
in=be, bele, inskivan=beírni, beleírni
su=rá, suskivan=ráírni
Mindig az ige előtt állnak, bvele mindig egybeírva.
A megismételt igekötő ismétlődést fejez ki:
in-inskivan=be-beírni.
Ha más igekötő nincs, a da- igekötő érzékelteti az ismétlődést.
daskivan=irogatni.
Az igekötős ige befejezettséget fejez ki. Ha más igekötő nincs, a a befejezettség jelölésére a fin- használható.
finskivan=megírni
-Folyamatos ige-i
ud skivai=folyamatosan írok
sud skivoi=folyamatosan írni fogunk stb.

XII. li=igen, ni=nem
ö=és (magánhangzóval kezdődő szó előtt öl), ü=is, megelőzi a szót, amelyre vonatkozik, magánhangzó előtt ül az alakja  au=vagy