Ismeretlen emberek

ISMERETLEN EMBEREK
1.
2006 nyarán valahol Magyarország délnyugati részén egy húszéves lány teherbe esett.
Anyagi körülményei miatt nem szeretett volna gyereket vállalni, gyereket magához venni.
Ezért...
ahogy te mondod, megszakíttatta a terhességét.

Én erről 2007 elején szereztem tudomást. Ezt az embert elneveztem Temesi Annamáriának vagy Pálnak-nemtől függően.
Hogy kit?
Vajon kit?
Ennek a húszéves lánynak ezt a fiát vagy lányát. Nem is sejtetted, hogy kit?

Ő volt az első: Temesi Annamária vagy Pál. Az évek során megszaporodtak. Szokásommá vált, hogy ha egy vetélésről vagy egy-hogy mondod?-abortuszról hallottam, olvastam, a meghalt embernek nevet adtam, hasonlóképpen mint Temesi Annamáriának vagy Pálnak.
Ezen kívül valami síremlékfélét is készítettem...
Stb.
2.
Tehát MEGSZAKÍTTATTA a terhességét.
Élt a gyerekvállaláshoz-gyereknemvállaláshoz fűződő JOGÁVAL.
Eldöntötte, kíván-e gyereket VÁLLALNI, gyereket MAGÁHOZ VENNI.
ELVETETTE a magzatot, aki így NEM SZÜLETETT MEG, tehát neki NEM VOLT gyereke. Stb.
Kétségkívül így van.
3.
Valaki-esetleg-elgondolkodik...
" Gondoljuk át.
Nincsen megszületve...
De hát mit is jelent ez...?
Az anyja testében van.
Hát igen, ott van.
De nem mindegy, hol van?
Vajon miért nem?... itt is, ott is, emitt is, amott is ugyanaz... nem?....

Nem kell gyereket nevelni. Miért kellene?

Legyen minél több ember. Legyünk minél többen.
Minél többen tehessék meg, tegyék meg és tehessük meg és tegyük meg ezt is, azt is, élhessék át, éljék át, élhessük át és éljük át ezt is, azt is. Ezért vagyunk mind.
4.
Tehát a gyerek az anyja testében van.
A gyerek-az a sovány, fekete hajú, mély hangú fiatal lány, aki jól úszik, kedvenc étele a mákos tészta, van egy hosszú szőrű fekete-fehér németjuhásza... És az a szőke, kissé félénk, csendes fiatalember, aki gyerekkorában pilóta szeretett volna lenni, de aztán tűzoltó lett, aki egyszer leesett az almafáról és eltörte mindkét karját... Róluk van szó.
De hiszen ők Eszter és Károly! és Anna És József! Igen, ők azok.
Gyaníthatóan, te egyáltalán nem ismered őket. Egy icipicikét sem.
Látásból, hallomásból sem. Kiket? Mi az, hogy kiket? Hát őket! Esztert, Károlyt... Annát... Józsefet...
Igaz, még csak néhány centiméteresek, de akkor is láthatóak. Nézd!
5.
Eszter jól úszik. Eddze magát, legyen ilyen-olyan világbajnok.
Ő ezért van. Bárki fogja felnevelni, nagy hangsúlyt kell fektetnie Eszter úszásoktatására.
József pedig rendőr (Nem Gyula!) Szívvel-lélekkel csinálja, látszik, hogy ez az élete. Bűnüldözni. Hát csinálja, sok sikerrel! Egyszer még a te kirablódat is elfoghatja. Ő ezért van.Őt rendőrnek-esetleg katonának kellene nevelni, nem gondolod?
Eszter és Károly és Éva és István-látod őket?Ott vannak az anyjuk vagy kicsoda hasában. Vagy itt. Eszter már a magzatvízben is az úszást gyakorolja.

Nem látod őket, nem bizony!
Majd ha (meg)lesznek?De hiszen már (meg)vannak! NÉZD!
6.
Itt egy tévedés, egy óriási tévedés, egy nagyon óriási tévedés sejlik fel!
Ha valaki állapotos: gyereke LESZ.
Így mondod.
Pedig ez nem igaz.
Nem lesz.
Van.
Már van. Ott van benne, persze, de ott is van. Nem?
Vajon te akkor jöttél létre, amikor felbukkantál a szülőcsatornában? Vagy amikor már teljesen kiértél belőle? Vagy amikor már 50 %-ban? Esetleg 42,6 %-ban?
Ennél a megszületésnél nem az történik, hogy különválsz attól a másik embertől?
Addig még gyönge, fejletlen vagy. A másik test véd és táplál. Aztán megerősödsz, képessé válsz az önálló életre.
Biológiai tanulmányaidból tudod, hogy egy tízhetes embernek, illetve egy tízhetes magzatnak arca van. És mozog.
Idegrendszeri tevékenysége van.
Szívműködése van.
Vágyai vannak, céljai vannak.Stb., tudod?
7.
Úgy tűnik nekem, hogy itt két különböző dologról van szó. Te mind a kettőt megszületésnek hívod. Fogalmi zavar.
Megszületünk=létrejövünk. Átlépjük a nemlét a lét határát, a mégnemlét és a márlét határát. Nem vagyunk, nemvagyunk... vagyunk.
Vagyunk mint teljles értékű emberek. Jogokkal rendelkezünk.
A másik-megszületünk=előbújunk a másik ember testéből. Vagy kivesznek belőle.
Az előbújás vagy kivevés a biológiai megszületés.
A létrejövést hogy lehetne neveznünk? Eredendő megszületés? Tényleges megszületés?...

Úgy látszik, te ezt a kettőt összekapcsolod. Azonosítod.

Lehet, hogy akkor jövünk létre, amikor valaki spermája egyesül valaki petesejtével, megtermékenyíti azt?
Lehet, hogy akkor lépjük át a nemlét és a lét határát? Lehet, hogy addig nem vagyunk, onnantól fogva vagyunk?
Lehet, hogy ezzel meg vagyunk születve? persze, bizonyos értelemben.

Próbáljuk meg együtt megfogalmazni!
NEM AKKOR SZÜLETÜNK MEG, AMIKOR ANNAK AZ AKÁRKINEK A TESTÉBŐL KIKERÜLÜNK, HANEM AMIKOR OTT BENNE MEGFOGANUNK, LÉTREJÖVÜNK.
Abban a pillanatban.
A fogantatáskor, a fogantatásunkkor születünk. Talán ezt kellene értelmezni.
8.
Innen tovább lehet folytatni.
Ha a fogantatásunkkor kezdődik el az életünk... azután csak annyi történik, hogy előmászunk vagy kivesznek a másik ember testéből... előmászunk, elővesznek, de nem akkor leszünk...
A magzat és az újszülött...
Az egyik az anyja testében, a másik azon kívül.
De magzatként is meg vagyunk foganva, (márpedig bizonyos értelemben a fogamzáskor születünk!), létre vagyunk jőve, még nem előmászva (nem is kivéve) az anyánkból, de létezünk! még ha csak néhány milliméteres formában is, embrióként, sőt akár csak egyetlen sejtként, zigótaként.
Az egyik az anyja testében van, a másik azon kívül, igen.
De hát itt is, ott is, létezünk, ugyanúgy létezünk, ugyanúgy létezünk fizikailag, ugyanúgy létre vagyunk jőve... stb.
Annál a bizonyos megszületésnél az történik és csak az, hogy elválunk az anyánk testétől. Ennyi. Nem ekkor keletkezünk. Nem ekkor kapjuk meg az emberi jogainkat.
Vagy igen?
Amikor előbukkanunk a szülőcsatornában? Amikor már teljesen kinn vagyunk?amikor már félig? Vagy háromnegyed részben? Szerintem már vagyunk a megszületésünk előtt is, így a jogaink is vannak a megszületésünk előtt is.
9.
Ha mindez így van... akkor...
Akkor?
Akkor az abortusz tulajdonképpen ugyanaz mint a csecsemőgyilkosság!
Gondoljuk végig, igen!
A magzat és az újszülött...
Az egyik az anyja testében van, a másik azon kívül.
De magzatként is meg vagyunk foganva, (márpedig bizonyos értelemben a fogamzáskor születünk!), létre vagyunk jőve, még nem előmászva (nem is kivéve) az anyánkból, de létezünk! még ha csak néhány milliméteres formában is, embrióként, sőt akár csak egyetlen sejtként, zigótaként..
Az egyik az anyja testében van, a másik azon kívül, igen.
De hát itt is, ott is létezünk, ugyanúgy létezünk, ugyanúgy létezünk fizikailag, ugyanúgy létre vagyunk jőve...stb.
Annál a bizonyos megszületésnél az történik és csak az, hogy elválunk az anyánk testétől. Ennyi. Nem ekkor keletkezünk. Nem ekkor kapjuk meg az emberi jogainkat.
Vagy igen?
Amikor előbukkanunk a szülőcsatornában? Amikor már teljesen kinn vagyunk? amikor már félig? Vagy háromnegyed részben? Szerintem már vagyunk a megszületésünk előtt is, így jogaink is vannak a megszületésünk előtt.

Ha valaki megszakíttatja terhességét, ezek szerint az ugyanaz, mintha megszülné a gyereket, utána újszülöttként agyonverné vagy vízbe fojtaná.

Itt ennyi, ott annyi száz, ezer, tízezer abortuszt végeznek-végzünk évente.
Ezek alapján ez olyan mintha itt ennyi, ott annyi száz, ezer, tízezer újszülöttet gázosítanának-gázosítanánk el, mérgeznének meg-mérgeznénk meg, fojtanának-fojtanánk meg stb.évente. El tudod képzelni?
Márpedig a 7.-ből és a 8.-ból ezt kapjuk.

Mit is?

(Biológiai) meg nem születettségünk-megszületettségünk, vagyis az, hogy az anyánk testében vagy azon kívül pusztítanak-e el minket, az elpusztításunk helyessége-helytelensége, s így jogszerű-jogsértő volta szempontjából közömbös.
Azaz: ha és amikor az abortusz megfelel, akkor a csecsemőgyilkosság is. Ha és amikor a csecsemőgyilkosság elítélendő, az abortusz is. Úgy, éppen úgy pontosan és ugyanúgy, annyira, épp annyira és pontosan és ugyanannyira van jogunk elvetetni bárkit is magzatkorában, ahogy és amennyire és amikor csecsemőkorában agyonverni, elkaparni van jogunk.
Mégis a jogszabályok ezt megengedik, azt megtiltják.
Akkor ez vagy így vagy úgy, de hibázik.
Ha a fogantatáskor jövünk létre, ha már az anyaméhben is vagyunk, ha már az anyaméhben is vannak jogaink...
akkor vagy a csecsemőgyilkosságnak is legálisnak kellene lennie, vagy az abortusznak is illegálisnak. Ezt helyénvalónak látod, azon felháborodsz.
Szintén vagy így vagy úgy, de hibázik, vagy így vagy úgy, de tévedsz.
Vagy a csecsemő elpusztítását érzed tévesen jogtalannak vagy a magzat elpusztítását érzed tévesen jogosnak, önrendelkezésnek. Önrendelkezés-így mondod, igaz?

Kérdés, melyiket ítéled meg rosszul?

A kisbabát (újszülöttet, magzatot...stb.) el szabad pusztítani, ha a szülők nem vállalják, hogy felnevelik.
Ez nem gyilkosság.
Illetve... persze fel lehet fogni így is... de nem ez a lényeg.
Meg aztán ki mondta, hogy minden, a gyilkosság névvel illethető cselekedet csakis és kizárólagosan negatív és borzasztó lehet?
Mindenkinek jobb így: Eszternek és Károlynak is, ha a biológiai családja nem áll rá készen.
Gyorsan, egyszerűen, fájdalommentesen. Stb.
VAGY:
A kisbabát (újszülöttet, magzatot...stb., igen) nem kell, nem szabad elpusztítani, ha a szülők nem vállalják, hogy felnevelik.Akkor nevelje fel . Nem kötelező vállalni. Lemondhatnak róla. Persze hogy nem kell gyereket vállalni, ha nem állnak rá készen. Nyilván Károlynak és Eszternek sem érdeke, hogy olyanhoz kerüljön, aki nem akarja , nem tudja fogadni.
Nekik nem alkalmas, rendben, de ettől függetlenül talán élhetne Eszter is, Károly is. Valahol, valahogy felnőhetnének, élhetnének, megtehetnék ezt is, azt is, átélhetnék ezt is, azt is.Talán nem volna haszontalan. Minél többet megtenni, átélni... ezért vagyunk mind.
Eszter, aki tehetséges úszó, amint írtuk, azért van, hogy ússzon, háton és mellen, oda és vissza, sorra nyerje az érmeket-vagy azért, hogy a papa kis hercegnője legyen? Károly, aki bátor és lelkes rendőr azért van, hogy szolgáljon és védjen vagy azért, hogy a mama kedvence legyen, akinek rendszeresen esti mesélhet.
VAGY-VAGY. Melyik?
10.
Én úgy találtam és úgy találom most is: legyen minél több ember. Legyünk minél többen. Minél többen tehessék meg, tegyék meg, tehessük meg, tegyük meg, élhessék és éljék át és élhessük és éljük át ezt is, azt is... és legyen az emberiség minél több, minél gazdagabb, minél nagyobb...
Megtenni és átélni mindannyiunk joga és kötelessége.
Ebből kell kiindulnom. Így találtam és így találom. Számomra jelenleg ez a legvalószínűbb.
Igen, ebből kell kiindulnom, mindaddig, amíg (esetleges) tévedésem bebizonyosodik.

S ebből kiindulva-legyen, lehessen minél több ember-nemet kell mondanom, kénytelen vagyok nemet mondani és nemet mondok a kisbabagyilkosságra. A csecsemőgyilkosságra meg a többire.

A 7., a 8. , a 9. pontban írtak alapján az abortusz is felfogható gyilkosságként.
Magzatgyilkosság?
Nem lehet-e mondani? mondanom, mondanod, mondanunk?
11.
Szintén a 7., 8. , 9. pontban írtak alapján elképzelhető, hogy a terhességmegszakítás napjaink holocaustja?
Itt ennyi, ott annyi száz, ezer, tízezer abortuszt végeznek (végzünk?)
Itt ennyi , ott annyi száz, ezer, tízezer kisbabát pusztítanak (pusztítunk) el, itt ennyi, ott annyi emberéletet semmisítenek meg (semmisítünk meg) évente.
Igaz? Vagy nem?
A népirtás (genocídium), ami egy 1948-as ENSZ-határozat értelmében emberiségellenes bűncselekménynek minősül, meghatározása: emberek tömeges és tervszerű fizikai megsemmisítése. Általában faji, politikai, vallási, etnikai okból. Esetleg családi okból is?

Napjaink holocaustja. Sőt.
Bár nincsenek pontos statisztikai adatok a birtokomban, de felteszem: többen haltak meg és halnak meg erőszak által az anyaméhben mint a hitlerista gázkamrákban. (Azt mondod: nem halnak meg, hiszen meg sem születnek?Nem kerülnek ki az anyaméhből, de létrejönnek, megfogannak, léteznek, megsemmisülnek, elpusztulnak.)
Másrészt az is igaz: a holocaust áldozatai mégiscsak éltek és cselekedtek valamennyit és valameddig és valamit-mielőtt szembenéztek az SS-őrrel.
A náci holocaust áldozatai.
De az anyai, a szülői holocaust áldozatai, Eszter és József és Anna és Károly...? Temesi Annamária vagy Pál?-nem éltek semmit, semennyit, mielőtt (maradjunk a költői megfogalmazásnál)szembenéznek, néztek, néznek, fognak nézni a méhkaparókanállal.
Nem kizárt, hogy ez történelmünk legnagyobb népirtása.
S ha az-akkor a legsúlyosabb (több millió ilyen fiatal, semmit sem élt, semmit sem élhetett-ember életének kioltása) a legsúlyosabb, amit az ember nevű élőlény-ami ugye, én is vagyok, te is vagy-önmaga ellen elkövetett és elkövet.
12.
Bárhogy is van, az tény, hogy ők az ismeretlen emberek, a legismeretlenebbek.
Kik?
Például Temesi Annamária vagy Pál.Mert hisz ismeretlenebbek a Temesi Annamáriák vagy Pálok mint bárki más. Mit tudunk róluk? Te például mit tudsz róluk? Én csak azt, hogy ők is voltak (illetve lesznek). Ekkor és itt és ettől eddig.
Ám nem ismerem arcukat, jellemüket. Nem tudom, kifélék, mifélék , milyenek voltak, lesznek.
Vajon hogy néznétek ki, hogy néztek ki felnőttkorotokban?
Vajon hogyan élnétek? miket akarnátok, akartok, miket csinálnátok, csináltok?

Ha van túlvilág, megismerhetem, te is megismerheted őket valamikor.
Ha van túlvilág... És ha onnan vissza lehet emlékezni ide... ők vajon mit szólnak a velük történtekhez?
Jogszerűnek vagy jogsértőnek tartjátok? Haragudtok bárkire is? Kire és miért?
Megbocsátottatok? Kinek és mit és miért? Vagy nem is haragudtatok senkire, semmiért?

Haragud(hat)nak? Kell(ene) haragudniuk?

Ők a legrövidebb életű emberek.
Valóban azok is, akiknek anyja elvetél a terhesség valamely szakaszában.
A létrejöttük után azonnal, szinte azonnal megsemmisülnek. Alig kezdenek el kifejlődni, felnőni, élni.

Persze ez is valami, több, hosszabb és nagyobb mint a semmi. Hiszen az életük, az élet kezdete és eleje és legeleje, legeslegeleje, legeslegeslegeleje megtörténik.
Mint nálam is megtörtént, mint nálad is megtörtént, mint Arisztotelésznél, mint Sztálinnál.
Aki százhúsz évig él, az is így kezdi, igaz?

Az élet legeslegeslegeleje-megtörténik.
Ők is létrejönnek, vannak valameddig, VALAMEDDIG és megsemmisülnek mint mindenki más , mint ő, mint te, mint Albert Schweitzer, mint Hasfelmetsző Jack. Csak éppen nagyon kicsi, nagyon-nagyon kicsi korukban távoznak.

Ők is valamilyen kinézetű, egyéniségű, képességű emberek. Hogy milyenek, azt nem tudhatjuk, ehhez túl fiatalon halnak meg. De minden bizonnyal ők is teljes értékű emberek. Minden bizonnyal ők is az emberi faj tagjai. De élethossztól függetlenül. Éppen úgy mint akik elérik az emberi élet felső határát.
Éppen úgy mintha ők is elérnék az emberi élet végső határát. Elérték volna, elérnék.
Éppen úgy mint akik végigélik a teljes emberi életünket: gyerekkor, fiatalkor, középkor, öregkor, aggastyánkor. Éppen úgy mintha ők is végigélték volna-végigélnék a teljes emberi életünket: gyerekkor, fiatalkor, középkor, öregkor, aggastyánkor. Alakulhatott volna úgy a történelem, hogy igenis, végigélik és úgy is, hogy a matuzsálemek nem érik meg a biológiai megszületésüket sem. Létezni néhány milliméteres formában pár hétig bizonyos szempontból pontosan és éppen és ugyanaz, -olyan ,-annyi stb. mint megérni száz-százötven, négyszáz, kétezer, végtelenül sok évet.

Nem születik meg, nem kerül ki az anyja testéből.
De hát a fogantatáskor születünk mindannyian.
Később csak elválunk az anyai testtől. Ez az elválás teljesen mellékes esemény.
Képzeljük el, hogy mindjárt az első pillanattól fogva, a legelső, a leg-és legelső pillanattól fogva, azaz mindjárt a fogantatásunktól önállóan tudunk lélegezni, ...stb. Nem kell az anya testének táplálnia. Az anya testén KÍVÜL jövünk létre, NINCS tőle való különválás, NINCS (biológiai) megszületés.
Először egy sejt vagyunk, nem is látható, aztán egyre nagyobbak leszünk, kinőnek végtagjaink, a fejünk, felállunk, elkezdünk járni, elkezdünk gügyögni, beszélni, ...
És ezen folyamat során NINCS az anyai testből való kikerülés.Előmászás, kiemelés.
Nincs. Hisz nem vagyunk benne egy pillanatig sem.
Már egyetlen sejtként is rajta kívül vagyunk .
Nincsen az anyai testből való kikerülés, nincsen megszületés, mégis vagyunk, mind-és mindannyian, vagyunk, szívdobogunk, cselekszünk és jogokkal rendelkezünk.
Talán nincs is anyai test, nincs is anya.
Talán egészen másképp leszünk, születünk. Vízcseppből. Porszemből.
Egyébként a császármetszéssel születettekről is lehetne mondani, hogy nem született meg. Kiveszik az anyából - ez nem szülés. Az anyja NEM SZÜLI MEG. Ő mégis van, szívdobog és cselekszik és jogai vannak neki is, ezen megnemszületettsége ellenére. Igaz? Képzeld: én is császármetszéssel születtem meg-nem születem meg?
13.
Végső következtetésként: a nem kívánt gyereket el tudod pusztítani, de nem tudsz változtatni azon: AZ ANYJA TESTÉBEN MEGSZÜLETETT, ugyanúgy mint ahogyan például te is és azon, hogy VOLT, ugyanúgy, mint ahogyan például te is vagy.
Például ez fel lehet írva és fel van írva az összes abortusz-áldozat sírkövére.De mindegyikükére.
14.
NO DE HÁT MIT CSINÁLJUNK A VÉLETLENÜL LETT, SZÜLEIKET FELKÉSZÜLETLENÜL ÉRT EMBEREKKEL???
Hiszen az előzőekben leírtakból következően: az, hogy a biológiai szülőknek nem kellünk, nem jelenti azt, hogy el KELL minket pusztítani.
Az pedig, hogy az anyánkon belül helyezkedünk el, nem jelenti azt, hogy el SZABAD minket pusztítani.
Hanem az előzőekben leírtakból következően:
-legyen minél több ember
-már az anyaméhben is létezünk
-nem azért vagyunk, hogy szüleink örüljenek, örülhessenek nekünk, hogy dédelgethessenek, dédelgessenek minket, hanem, hogy éljünk, cselekedjünk minél többet. Eszter ússzon, Károly rendőrködjék. Ahogy írtuk.
Persze, ha a szülő nem tud minket bennünket felnevelni, másnak kell ezt megtennie. Életünk első éveiben még nem tudunk önállóan megélni. VALAKINEK gondoskodnia kell rólunk. Napnál világosabb.
De kinek? és hogyan és hol?
Gyerekotthonokban? állami gondozottként?
Nevelőszülőknél?
...?
...?

Mindez, ugye, rettenetesen, sőt, annál is jobban költséges, időigényes és fárasztó. És unalmas is. Nehéz is.

15.
De miért kellene éppen a genetikai szülőnek felnevelnie? Azért, mert ő a genetikai szülő?
Persze, te ezt így érzed: a szülő és a gyereke-az valami nagyon, nagyon-nagyon, nagyon-nagyon-nagyon szoros és különleges és kötelező dolog. A szülő nevel fel. Ez természetes, ez a megszokott.
16.
A társadalom, az állam feladata, nemdebár, mindenki, mindannyiunk számára biztosítani a megfelelő élet lehetőségét. Mindenki, mindannyiunk számára jogai érvényesülhetőségét és érvényesülését.
Ha ez igaz, akkor biztosítania kell a véletlenül lett emberek számára is, akiket családjuk, genetikai családjuk nem tervez.
Hogyan biztosítja az ő jogaikat? Megfelelő életük lehetőségét, hogy felnőhessenek és élhessenek? A fentiek értelmében az állam ezt a kötelességét nem, NEM teljesíti.
17.
Az általánosan elterjedt szokás szerint-többnyire-a (biológiai) szülők nevelnek fel minket.
Ha valaki teherbe esik, úgy érzi és úgy érzed: neki kell arról az emberről gondoskodnia, amíg fel nem nő, ő fogja eltartania stb. Ha fogja...
Valahogy ez magától értetődik.
Mert az ő gyereke vér szerint.
A közgondolkodásod és a társadalmad erősen családalapú, családközpontú. Pontosabban genetikai család-központú, genetikai család-alapú.
Lehet, hogy nem kell, nem kellene annak lennie.
Lehet, hogy nem is szabad, nem is szabadna.

Gondolkodhatnál így (is): az, hogy Évának X a szülője (vagy Y?), nem jelenti, hogy X-nek (vagy Y-nak) fel kell nevelnie. Mindenáron.
Neki.
Elsősorban neki.
Csak neki. Vagy ő vagy senki.
Stb.
Felnevelheti más is. A is, D is. Én is.Te is.
Kinél lenne a legjobb helyen? Mindenki kerüljön oda, ahol neki a legjobb.

Tényleg elválaszthatatlannak érzed a (genetikai) anyát, apát a (genetikai) gyereküktől? Muszáj? Szabad?
Ez is súlyos felfogásbeli hiba...?
18.
Én úgy vettem észre és úgy veszem észre: a magzatgyilkosság? a terhességmegszakítás? kettős eredetű.
Egyfelől hibásan értelmezed a megszületés fogalmát (erről már volt szó korábban), másfelől tévesen ítéled meg a szülő-gyerek kapcsolatot.
Azt mondod: a vér szerinti szülőknek kell minket felnevelni, őhozzá tartozunk, csak őhozzá tartozunk, csak őhozzá tartozhatunk, ő a szülő...
Igaz?
és azt mondod: ha valaki terhes: gyereke LESZ, akkor lesz, amikor megszületik vagyis amikor az ő hasából előjön. Addig nincs. Bizonyos értelemben nincs. Tehát még el lehet dönteni: LEGYEN-E. Igaz?
Szerintem inkább az a fő, hogy megfelelő környezetben és megfelelő módon felnőjünk, hogy a vér szerinti szülő által legyen ez, az nem feltétlenül követelmény.
És szerintem vagyunk mi már akkor, amikor az anyánk terhes velünk, nem akkor leszünk, amikor pl. feltűnünk a szülőcsatornában.
Írjuk le újból:
Az, hogy egy másik ember testében vagyunk, NEM jelenti, hogy el SZABAD minket pusztítani.
És írjuk le újból ezt is: Az, hogy a szüleinknek, a vér szerinti szüleinknek éppen nem időszerű, NEM jelenti, hogy el KELL minket pusztítani.Te, aki ezt olvasod, mit szólsz hozzá?
19.
Szerintem a magzatgyilkosság a mai kor súlyos betegsége, amelynek gyógyítása csak hosszan és nehezen lehetséges.
Szemléletváltás kell.
Szemléletváltás legyen.
Meg kell látnod, meg kell látnotok, meg kell látnunk Esztert, Károlyt, Temesi Annamáriát és Pált.
Apjukat, anyjukat pedig el kell felejtenünk.
Nem könnyű és az is kétséges, egyáltalán képesek vagyunk rá.
20.
Egy utópia.
A jogrendszer kimondja:
-Minden embert a fogantatásától megillet az emberi jogok összessége.
-Minden ember különösen kiskorú a fogantatása és az anyja testétől való elválása között.
-A szándékos emberölés súlyosabb, ha kiskorú , még súlyosabb, ha különösen kiskorú személy sérelmére követik el .
Az embrió- illetve magzatkorú ember nagyon-nagyon fiatal korából következően fokozott jogi védelmet kell, hogy élvezzen.
Nagyon fiatal-még semmit sem élt.

-Ha valaki teherbe esik-haladéktalanul bejelenti az illetékes szervnél és egyúttal nyilatkozik arról is: vállalja-e ezen ember felnevelését.
Élni kíván-e szülői jogával-vagy lemond róla.
Utóbbi esetben a különösen kiskorú személy elhelyezéséről, megfelelő elhelyezéséről az illetékes szerv(ek) gondoskodnak.
A anya a terhesség időtartamára részesülhet bizonyos ún. terhességi támogatásban.

Az állam családtámogatási programja irigylésre méltó.
Több mint irigylésre méltó.
Minden gyerek és mindegyik gyerek és minden egyes gyerek után komoly összegű havi juttatás jár vagy térítésmentesen biztosított minden, ami az ellátásához szükséges: élelmezés, ruházkodás, oktatás...

Az illegális magzatgyilkosok dolga jelentősen megnehezítve.
Csakis, csak és kizárólag teljesen megbízható embereket képzünk ki nőgyógyásznak. Akiket az ilyen esetekre is felkészítünk. Tudják, mit kell tenniük, ha valaki esetleg effajta kéréssel fordul hozzájuk. Hogy mit? Értesítik, akit kell. Azt az embert megmentik és megfelelően elhelyezik.
Ha valaki BÁRMILYEN FORMÁBAN elveszi véletlenül lett, született gyereke életét és ha ez kitudódik, annak büntetőjogi következményei vannak.
No és persze gondolni kell a közvélemény általi erkölcsi elítélésre is!

S egy még nagyobb utópia:
Senki sem akarja elvenni véletlenül érkezett gyereke életét. SEMMILYEN FORMÁBAN.
SEMMILYEN FORMÁBAN SEM. Ezt mindenki elutasítja, elítéli.
Senki sem érzi úgy, hogy neki mindenáron vállalnia kell.
Vállalja vagy ő vagy ő. A gyerek érdeke is az, hogy felnőjön.
Ennek így kell lennie.

Bármi is lesz vele, jobb mintha elpusztulna magzatkorában.

Senki sem érzi úgy, hogy a magzat, mivel nincs megszületve, likvidálható.

A GYEREKÜKRŐL, GYEREKEIKRŐL ILYEN MÓDON LEMONDÓ SZÜLŐKET SENKI NEM TEKINTI ROSSZ SZÜLŐKNEK.
21.
A szükséges szemléletváltás: a magzatkor mint az élet része, a magzat el nem pusztíthatósága, a szülés fontosságának el nem túlzása, az ember mint nem a szülei szülőségének tárgya.
A szükséges szemléletváltást jelentősen megnehezíti: a magzatkorú embert nem lehet ismerni.
A felnőtt embernek látjuk az arcát, halljuk a hangját.
Érezzük a teste melegét.
Íme.
Van múltja.
A magzatnak, a magzatkorú embernek nem látjuk az arcát, nem halljuk a hangját.
Nincsen múltja, nincsen semmije.
Igen, a gyerek. Ennyi.
Egy elvont fogalom, személytelen, névtelen.

Az sem előnyös, hogy a magzatkorú ember nem tud tiltakozni. Védekezni, menekülni.Ha tudná, mi történik vele... az utolsó perceiben, másodperceiben ...ha meg tudna szólalni... Mire gondol, mit érez?
Vajon mit mondana? mik lennének utolsó szavai?
Elismerné-e-hogy mondod?-elvetetése helyességét?
Akar-e meghalni?
Nehéz kérdés, de te például mit szólnál ebben a helyzetben?

Szintén probléma: az átlagember csak azt látja, amit-lehet látni.
Ha agyonvernek egy embert, például egy kisbabát, azt-lehet látni.
Vér. Gyilkos fegyver, brutalitás.
Azonban ha kikaparnak egy embert, például egy kisbabát az anyja méhéből-azt-nem lehet látni.
Mintha valami orvosi beavatkozás, operáció volna. Ezért nem érzed át az ölést, nem szembesülsz annak tényével.

Az áldozatokat nem lehet látni, az áldozatok nem tudnak tiltakozni és nem látszik az élet kioltása.
22.
Olyan leszel, amilyennek nevelnek. Olyan vagy, amilyennek neveltek.
Nem az otthoni vagy iskolai nevelésre kell gondolni.
Nevel a kor, nevel a világ, amelybe beleszületsz. Úgy fogsz gondolkodni erről is, arról is, ahogy a környezeted, a világod, a korod stb. teszi.Ha keresztény környezetben nősz fel, jó eséllyel keresztény leszel, ha hindu környezetben... Ha buddhisták neveltek volna fel, bizonyára buddhista lettél volna magad is.
Ha egy olyan világban nősz fel, amely világban az a szokás, hogy mindenki hátrafelé megy az utcán, mert mindenki úgy gondolja, hogy az távol tartja a rossz tündéreket, te is hátrafelé mennél az utcán, hisz te is úgy gondolnád, hogy az távol tartja a rossz tündéreket. Persze nyilván én is.
Ha egy olyan világban nőttél volna fel, ahol hápogással és kézen állva hívják a kutyát, mi is úgy hívnánk. Kézen állva és hápogva.Bizony hogy te is.
Tehát, ha olyan környezetben nő fel az ember, ahol a bizonyos formájú gyilkosságot terhességmegszakításnak, önrendelkezésnek tekintik, ő is annak fogja tekinteni.
23.
Ezért rendkívül lényeges , hogy a jövő nemzedékek már eleve magzatgyilkosságként találkozzanak a magzatgyilkossággal.
Legyenek tisztában mindazzal, amit felsoroltunk. A fogantatás mint az élet kezdete, abszolút és egyetlen kezdete, az ember mint nem a szülőség eszköze. A szülés marginális szerepe, az akárki általi felnevelhetőségünk.
Ezt hallani, ezt olvasni.
Otthon, az iskolában.
Talán kisebb az esélye, hogy ha egyszer véletlenül gyerekük lesz, elpusztíthatónak és elpusztítandónak fogják ÉREZNI. Talán...

A te felfogásod valószínűleg nem fog soha, mert nem tud megváltozni soha. Valószínűleg. Te beleszülettél a magzatgyilkosság=önrendelkezés világába. Ahol az élet első kilenc hónapja hivatalosan nincs és az általános szokás szerint a vér szerinti szülőknek kell mindenkit felnevelni. Te is így érzed, így gondolod, hogy az életünk első kilenc hónapja nincs-igaz? és hogy a vér szerinti szülőknek kell mindenkit felnevelni-igaz?
A kisgyerekkortól kezdve kialakult felfogás később-aligha módosítható, aligha módosulható.
Te már mindig úgy fogod találni, hogy a terhes nőnek gyereke LESZ. NEM VAN? hanem csak LESZ. HA LESZ...
Te sohasem fogod, mert sohasem fogod tudni megkérdezni: ugyan miért olyan fontos, hogy aki engem felnevel, az a vér szerinti közvetlen felmenőm legyen?
De a jövő embere talán már másmilyen lesz.
24.
Az abortuszpárti felfogás, a magzatgyilkos felfogás az élet, az ember, az emberiség, a teljes emberi civilizáció eredendő és mindenképpeni szükségességének tagadása.
Az embernek, az Embernek, általában minden embernek, nekem, neked, neki és neki , mindnyájunknak, akárkinek, nincs eredendően joga ahhoz, hogy éljen, hogy társadalmat építsen, hogy tudományokat és művészeteket csináljon. Stb.
Hanem mindezekhez szülői jóváhagyás szükséges.
Ha a szülő azt mondja: az ember (még magzatként) éljen, ő akarja, neki kell, akkor élhet.
És társadalmat építhetünk, és tudományokat, művészeteket csinálhatunk . Stb.
Kiléphetsz a Holdra, Marsra, megláthatom az atomot, megépíthetjük a Tadzs Mahalt, megírhatjuk a Faustot...
Ellenben ha a szülőnk azt mondja: az ember (amikor még magzat), az ember= a gyerek nem kell neki, nem akarja? nem áll rá készen, hogy gyereket vállaljon stb.?
Ez esetben az embert, úgy van az embert el szabad pusztítani. A gyereket=az embert.
Vagyis nem kell, hogy éljen.
Hogy civilizációt csináljon, tudományokat és művészeteket gyártson. Hogy magfúziót indítson el, hogy megfesd a Mona Lisát, hogy megkomponáljuk a Varázsfuvolát, hogy megérintsem a csillagokat...
Mindezekre nincsen szükség, ha a szülőm, a szülőd, az övé is, mindnyájunké azt mondja, úgy dönt: nem akar engem, téged, őt sem, semelyikünket.
Nem kell az ember, nem kell az emberiség.
Ha Ádámnak és Évának nem kellett volna Káin, sem Ábel, sem Sét, akkor kihaltunk volna mindjárt az első emberpárral, mindjárt az első nemzedékkel és nem lett volna Szókratész, Newton, Homérosz, E egyenlő m-szer c négyzet, izmusok, stb. és mindez teljesen rendben lett volna és lenne.
Szókratész, Newton meg a többi-mindezeknek azért volt szabad lenniük, mert a szüleik beleegyeztek hogy legyenek.
Legalábbis a te felfogásod szerint.
25.
Valamint:
Te a következőket mondod magadról:
" Én (is) azért és csak azért élhetek, mert a szüleim akartak.
Ha nem kellettem volna nekik, ha éppen nem álltak volna készen arra, hogy vállaljanak-engem is el kellett volna vetetni.
Ez teljesen jogos lett volna a részükről.
És ez esetben én nem lettem volna, egyáltalán nem, semmilyen formában, semeddig, soha."
Tényleg ezt mondod?
Ha abortuszpárti vagy, akkor igen.Én nem értek veled egyet.
Én azt mondom:
Ha nem kellettél volna a szüleidnek, akkor is élned kellene, kellett volna.
Akkor is jogod volt, lett volna az élethez.
S ha ők, ahogy mondod: elvetettek volna téged, az helytelen lett volna, az jogsértő lett volna.
No, mit szólsz hozzá?
26.
A te felfogásod és a valóság látásból sem ismeri egymást-erős a gyanú.
E szempontból, a magzatgyilkosság szempontjából te kiskorú vagy. Gondolkodásod kezdetleges és szűk látókörről tanúskodik.

Lehet, hogy egyszer majd lesz: a legrövidebb életű emberek emléknapja, emlékműve...
27.
Összevethető talán a mai kor emberének kapcsolata a magzatgyilkossággal az ókori ember és a rabszolgaság kapcsolatával.
Egy olyan kor, amelyben általános és megszokott a rabszolgatartás.
" Persze, hogy vannak és kellenek rabszolgák. Ezek/azok, az ilyenek/az olyanok azért vannak, hogy azokat/ezeket, az olyanokat/az ilyeneket kiszolgálják. Ez így tökéletesen normális."
Ha eltörölnék-ez csak ideig-óráig tarthatna. Előbb-utóbb visszaállítanák.
Miért?
Mert a korabeli ember még nem érett meg arra, hogy a rabszolgaságot maga mögött hagyja. E szempontból teljesen kiskorú.
Aztán felnő.
Egy későbbi korban már elképzelhetetlen volna, hogy bárki bárkit legálisan és a közvélemény helyeslésével találkozva rabszolgának tartson.
"Dolgoztatja, veri, éhezteti? Milyen jogon? Hogy lehet egy embert adni-venni?"

Lehet ez itt is?
Egy olyan kor, amelyben általános és megszokott a nem kívánt gyerekek -bizonyos formában-történő-fizikai megsemmisítése.
"Ha a szülőknek nem kell, nem kell.
Akkor nem születik meg, tehát nem lesz, nincs."
Ha eltörölnék, betiltanák-ez csak ideig-óráig tarthatna. Előbb-utóbb visszaállítanák, újból engedélyeznék.
Miért?
Mert a korabeli ember még nem érett meg arra, hogy a magzatgyilkosságot maga mögött hagyja. E szempontból teljesen kiskorú.
Aztán felnő(?)
Egy későbbi korban már elképzelhetetlen a szülői gyerekgyilkosság legálisan és a közvélemény helyeslésével találkozva.
"Azért mert nincs megszületve? Azért mert neki: nem kell? Ez teljesen szabályos gyilkosság!"
Így van, így lesz? A jövő megjósolhatatlan. De talán az ember fejlődőképes. Legyünk-e optimisták?
28.
Azt írtam: az átlagember meglátása köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Ha lehetséges volna, lehetne igazítani az utóbbit az előbbihez. Átformálni az ember szaporodását-felgyorsítani az embrionális fejlődést, ne tartson kilenc hónapig. Az utód mielőbb szakadjon el az anya testétől, olyan hamar, hogy ne legyen idő "elvetetni".
Sőt, akár: külső megtermékenyítéssel szaporodjunk. Az anya testén kívül jöjjünk létre és fejlődjünk ki. Hogy ne legyen terhesség.
Ebben az esetben mit lehetne tenni?
Agyoncsapni, lelőni az anya testén kívül lévő, tehát a te fogalmaid szerint (is) megszületett, a te fogalmaid szerint (is) létező és a te fogalmaid szerint (is) jogokkal rendelkező kisbabát?
Vagy agyontaposni? halálra gázolni?
29.
Szólnunk kell a magzatgyilkosság és az igazságszolgáltatás viszonyáról.
Fel kell tennünk a kérdést és meg kell válaszolnunk:
a magzatgyilkos bűnös vagy áldozat?
Gyilkos vagy ő maga is áldozat?
Gyerekgyilkosnak kell tekinteni vagy sajnálni kell? Itt meg kell ismételni a 21. pontban írtakat.
Az (átlag)ember olyan lesz, amilyen a környezete, amelyben felnő. Amit látsz magad körül már kisgyerekként is ahhoz, fogsz alkalmazkodni. Ha egy olyan világban nevelkedsz fel, ahol becsukott szemmel és négykézláb isszák a sört, mert úgy egészséges, te is becsukott szemmel és négykézláb iszod a sört, mert úgy egészséges.
Ha olyan világban nevelkedsz, ahol mindennapos és helyénvalónak számít, hogy egy embert eltakarítanak, mert a genetikai szülei nem tudják és/vagy nem akarják vállalni, ahol az a szokás, hogy az élet az anya testéből való kikerüléssel kezdődik, ahol az a szokás, hogy automatikusan a szülő nevel fel mindenkit.... te is úgy gondolod, teljesen helyénvaló, hogy ha egy embert eltakarítanak, mert a genetikai szülei nem tudják és/vagy nem akarják vállalni, te is az anya testéből való kikerülést tekinted az élet kezdőpontjának, te is úgy látod, hogy automatikusan a szülőnek kell mindenkit felnevelnie. Igaz? Nem igaz?
S ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy véletlen gyereked lesz, akkor... hát igen.
Sejtelmed sincs róla, hogy az elvetetni csupán a meggyilkolni fedőneve.
Azt hiszed: a magzatkorú ember nincs, még nincs, még eldönthető,
legyen-e.
Úgy érzed: azt az embert neked kellett volna mindenféleképpen felnevelne. eltartani, mindenáron.
Így érzed, ezt sugallja a társadalom is.

Az, hogy a gyerek az anyja testében van, nem jelenti, hogy el szabad pusztítani. Az, hogy a genetikai szüleinek nem kell, nem jelenti, hogy el kell pusztítani.
Az, hogy az anyád testében vagy, nem jelenti, hogy el szabad téged pusztítani. Az, hogy a genetikai szüleidnek nem kellesz, nem jelenti, hogy el kell téged pusztítani.
Stb., minden, amit eddig leírtunk. Ha valahol hallod, olvasod, bizonyára a te számodra is világos. Nemde?
Persze hogy nem szabad megölni a gyereket azért, mert az anyja hasában van.
Persze hogy nem kell megölni a gyereket azért, mert a szülőknek éppen nem alkalmas. Attól függetlenül ő még talán élhetne, lehetne értelme annak, hogy él.
Persze, az élet a fogantatással kezdődik, persze hogy a magzatnak is vannak jogai.
Persze hogy felnevelhet más is, olyan, aki biológiailag idegen.

Csakhogy magadtól sosem jut(na) eszedbe.

És ha meg is érted, akkor is, utána is úgy fogod érezni, hogy a terhes nőnek gyereke LESZ és hogy a gyerekről egyértelműen a nemzőjének, szülőjének kell gondoskodnia.

Az, hogy az ember az anyjában van, nem jelenti, hogy meg szabad semmisíteni, az, hogy a szülőknek nem alkalmas, nem jelenti, hogy meg kell semmisíteni. Ahhoz elég értelmes a mai ember, hogy megértse, ahhoz azonban, úgy tűnik, túl ostoba, hogy önállóan kikövetkeztesse.
Itt és most, ebben a korban mindenki potenciális magzatgyilkos.
A magzatgyilkosok legtöbbje nem gyilkos, hanem saját kevésbé értelmességének és egy egy ebből a szempontból teljesen torz, emberellenes kornak az áldozata.
Gyilkos az,aki az ölés szándékával és tudatával cselekszik.
Az ember legalább sejti, hogy amit csinál , az gyilkosság?
Hogy azért mert nem kell, nem kellene "elvetetni".
Hogy neki akkor is élnie kellene és szabad élnie?
Hogy ha valahol véletlen gyerek születik, nem a likvidálása a megoldás. Hogy az ember magzatként is létezik. Stb. Vagy te tudod mindezt?

Ha olyan környezetben nőttél volna fel, ahol a szülői gyerekgyilkosság MINDEN FORMÁBAN elítélt és közfelháborodást vált ki? ahol a véletlen gyerekeket is felneveljük, akár államilag, akár adoptálva, ahol az élet első kilenc hónapja is az élet része?...
akkor te is elborzadnál, ha pl. egy magzatgyilkosságról hallanál, te is úgy gondolnád, hogy a terhes nőnek gyereke VAN, már van, már most is van, és ha olyan helyzetbe kerülnél, eszedbe sem jutna, hogy meggyilkoltasd Esztert, Károlyt, Temesi Annamáriát, Temesi Pált. Hogy így szabadulj meg tőle.
Ha egy csecsemőgyilkosságról hallasz, felhördülsz, gyilkost emlegetsz, igazságot akarsz. Azt nem veszed észre, hogy te is lényegében ugyanezt teszed.
30.
A magzatgyilkosok jelentős része és jelentős részben áldozat. Nem mondom, hogy mindegyik, nem mondom, hogy teljesen.
Úgy gondolom, a magzatgyilkos felelőssége annak függvénye:
-tudja-e, hogy ő kioltja egy másik ember életét?
-tudja-e, hogy ennek az embernek jogai vannak?
-hogy az ő gyereket magához venni nem akarása-nem tudása nem indokolja ezen ember élete kioltását?
-hogy neki akkor is lehetne és kellene élnie?...
-...
Nem tudja-tudhatná? kitalálhatná? Ez nagyon nem egyértelmű.Ezen bizony nagyon lehet vitatkozni. Talán kitalálhatná, talán nem. Lehet mondani,hogy igen, azt is, hogy nem.
Valahogyan nyilván tudja, hogy itt egy emberről van szó.
De a megölését jogosnak érzi. Mivel az az ember az ő értelmezése szerint nincs megszületve, bizonyos szempontból nincs. Eldönthető: legyen-e? Akkor lesz, ha az anyaméhből kikerül, ha kikerül.
Továbbá (a szülő) úgy érzi, ezt az embert, a biológiai szülősége okán neki kellene fogadnia.
Úgy gondolom, a legtöbb esetben igaz: a magzatgyilkos jelentős részben önhibáján kívül nincs tisztában cselekedete helytelen és így jogtalan mivoltával. Ezért és ennyiben áldozat.
31.
Tegyük fel, hogy valaki a felsoroltakkal tisztában van, ha nem, annak önhibája az oka. Felelős az általa elkövetett magzatgyilkosságért.
S mi van, mi legyen ebben az esetben?
Gyilkos szülő. Gyilkos apa, gyilkos anya. Ezzé teszi magát. Saját erkölcsi állapotát jelentősen lerontja.
A gyilkos mivolt nem feltétlenül, nem minden esetben negatívum-ám itt az. Egy nagyon-nagyon fiatal ember-kisbaba-életének barbár kioltása.
Barbár gyilkos, a szülők szégyene.
Ez büntetése.
Valamint: ha azt az embert nem öletné meg?
Az az ember talán felnőne, élhetne valahol, valameddig. Ezzel a szülő is nagyobb lenne, több lenne. Az ő genetikai léte. Hiszen, ugye, lenne ez és ez a felnőtt ember, aki tőle, belőle lett.
Nem, nem kellene neki felnevelnie.Teljesen közömbös e szempontból, ki és hol nevelné fel. Ő, a vér szerinti szülő talán nem is találkozna vele, nem is tudna róla semmit soha.
Akkor is lenne egy felnőtt ember, valahol, aki tőle és belőle lett és ezáltal ő, az ő (genetikai) léte nagyobb és több lenne. Még inkább, ha esetleges unokáit, dédunokáit, ükunokáit és így tovább is számításba vesszük.
Persze, nem vágyik biológiai utódra. Hogy így nagyobb, több legyen. No de hát az lenne, az lehetne, szándékától függetlenül és ezzel mindenképp nyerne szándékától függetlenül.
Mindettől megfosztja magát. Ez is büntetése.

Aki tettesként követ el magzatgyilkosságot? Ő is barbár ( magzat)gyilkos.
Egy orvos, egy nőgyógyász részéről ilyet tenni ellenkezik az orvosi hivatással.
A szakma szégyene.
Feladata: embereket a világra segíteni, ő ezzel épp ellentétesen cselekszik.
A szakma szégyene. Ez büntetése.
Valamint ha azt az embert nem ölné meg? (ő sem, más sem?)
Az az ember talán felnőne, élhetne valahol, valameddig. Tenné ezt is, azt is-mindez neki, az adott nőgyógyásznak is köszönhető lenne. Ő mindezt megakadályozhatta volna, ha akkor...
Ezen ember élete, (hasznos és pozitív) tettei, valóban, neki is köszönhetőek lennének. Mindettől megfosztja magát. Ez is büntetése.

A hétköznapi szóval bűnös magzatgyilkosok (automatikus) büntetése.
32.
Minden magzatgyilkosság első számú áldozatai annak a még magzatkorában meggyilkolt embernek a leszármazottjai. Akik nincsenek, nem lettek, nem lesznek, sohasem. De lehettek volna! lehetnének! Ha: ...
Maga az a még magzatkorában meggyilkolt ember némileg kevésbé áldozat.
Ő lett és volt, bármilyen rövid ideig is és bármilyen kezdetleges formában is-de VOLT.
Tudjuk(?), tudhatjuk(?), tudnunk kell, hogy a megfelelő szempontból ez ugyanaz, mint a százegynéhány évig tartó élet.
Végül az esetek többségében áldozatok maguk az elkövetők is.
A szülő mint felbujtó: megfosztja magát attól, hogy legyen felnőtt egy biológiai utódja, akit természetesen NEM kellene neki vállalnia.
A tettes: részt vesz egy emberi élet oktalan kioltásában, még ha nem is felelős érte, hasznára akkor sem válik.
33.
Normális esetben a magzatgyilkosság közelítélés tárgyát képezi. Senki, egyikünk sem akarja, mind ellenezzük, és elszörnyedünk és megdöbbenünk és felháborodunk, ha hallunk róla. Mind mindenki életét, felnevelését akarjuk és tesszük. Vagy így vagy úgy. Normális esetben.
Normális esetben a magzatgyilkosság bűncselekmény. Elkövetése (és kitudódása) esetén rendőrségi vizsgálat és bírósági eljárás indul szándékos emberölésért.

Ha lehetséges volna, szükséges volna a magzatgyilkosok büntetőjogi felelősségre vonása?
Egy magzatgyilkos ellen eljárást folytatni napjainkban körülbelül olyan volna, mint egy náci tömeggyilkos ellen eljárást folytatni a Harmadik Birodalomban.
De mi történhetne egy magzatgyilkos-per során?
Nyilvánvalóvá válna: az elkövető nem is sejti, mit csinált. Nem tekinti gyilkosságnak. Azt hiszi: az az ember nem is létezett, mivel nem volt megszületve. Úgy értelmezné a vádat ő és a teljes társadalom, hogy őt azért akarják elítélni, mert nem akart gyereket.
Felmentenék?Ha nem, ez a tudatlanság, ez a téves elképzelés mindenképp jelentős enyhítő körülménynek számítana.
Nem mondom, hogy egyetlenegy magzatgyilkoson sem kellene tettét számon kérni.
De mindenképp működik a már említett automatikus büntetés+egy alább következő szöveg (Az összes magzatgyilkosság ügyében).
34.
Előkerült a nácizmus, kétszer is. Szokás bizonyos személyeket, bizonyos gondolatokat Hitlerhez és a nácizmushoz hasonlítani.
A magzatgyilkosság esetében is vonható ilyen párhuzam.
Már elhangzott: az abortusz napjaink holocaustja, a magzatgyilkosság napjaink holocaustja.
A terhes nő a felsőbbrendű faj, akinek MINDENT SZABAD.
A magzatkorú ember az alsóbbrendű faj, aki a felsőbbrendűért van, szükség esetén, a a felsőbbrendűnek nem kell, teher stb. kiirtható és kiirtandó.
És az anyaméh a gázkamra.
Szép költői hasonlat. Bölcső és koporsó egyben. A születés (az!) és a halál, a kezdet és a vég helyszíne egyben.

Tudomásom szerint több helyütt , pl. Bécsben működik ún. abortusz-klinika.
Ezeket pedig bátran nevezhetjük új Auschwitzoknak.
35.
Új-Auschwitz:külön fejezetet érdemel.
Azt kell gondolnom, gondolnunk: az egyik legszégyenletesebb dolog, amit ember valaha is csinált és amit egyáltalán csinálni lehetséges. Az egyik legszégyenletesebb dolog, amit valaha is csináltunk és amit egyáltalán csinálni lehetséges.
Miről van szó?
Intézményi keretek között, pontosan és precízen megtervezve emberéleteket tüntetnek el.
Ennek valóságos iparággá fejlesztése.
Ezt létrehozni és fenntartani és működtetni legálisan és a közvélemény ellenérzésével nem találkozva-ez lehetséges és meg is történik a XXI. század elején, a nagyon nagyra tartott XXI. század elején vagy bármikor máskor: azt kell gondolnom és azt kell gondolnunk, hogy ez bizony az emberi faj primitívségének és ostobaságának csúcs-és mélypontja.A szűklátókörűség tökéletes példája.
36.
Szükség van valamiféle határozatra a magzatgyilkosság kapcsán.
Összefoglalni valós mibenlétét és a vele kapcsolatos tennivalókat.
S ezt a határozatot valamely magas szintű, nemzetközi bírói szervvel elfogadtatni, elismertetni.

Egy lehetséges változatát alább közlöm.
37.
Zárásképpen idézzük vissza azt a bizonyos, 19. pontbeli utópiát.
38.
"MIND FELismerjük és ELismerjük:
-Az, hogy az anyánk testében vagyunk, nem jelenti, hogy el szabad minket pusztítani.
-Az, hogy a szüleinknek fölöslegesek vagyunk, nem jelenti, hogy el kell minket pusztítani.

A magzatgyilkosság- a közerkölccsel ütköző cselekedet lesz MEGTÖRTÉNT
-bűncselekmény lesz MEGTÖRTÉNT

Az áldozatoknak (és az elvetélődötteknek is!): EMLÉKMŰ, EMLÉKNAP,

A magzatgyilkosságról szóló határozat elfogadva MEGTÖRTÉNT

Egyebek : ... , ... , ... , ... , stb. "

HATÁROZAT A MAGZATGYILKOSSÁGRÓL

Korunkban az az általánosan elterjedt szokás, hogy a biológiai szüleik által valamiért felnevelni nem akart és/vagy nem tudott embereket még magzati korukban meggyilkolják és úgy tekintik őket, mintha sosem léteztek volna. Ezt az emberek terhességmegszakításnak vagy abortusznak hívják.
Az uralkodó felfogás szerint:
Az életünk a születéssel kezdődik=az anya testéből való kikerüléssel kezdődik el.
Mindannyiunkat innentől fogva illetnek az emberi jogok.
Valamint a gyerekvállalási szabadságunk részeként a szülő jogosult a magzatot elpusztíttatni, ez az ún."elvetetés".
A valóság ezzel szemben a következő:
Mindannyiunk élete a fogantatással kezdődik el.
Mindannyiunkat innentől fogva illetnek meg az emberi jogok. Innentől kell számolni az élet hosszát is.
Szabadságunk része természetesen a gyerekvállalás-gyereknemvállalás szabadsága, ám az ezzel kapcsolatos önrendelkezésnek nem az a módja, hogy a szülő kérésére a magzatot elpusztítjuk.

Amennyiben a biológiai szülő nem tudja és/vagy nem akarja vállalni, természetesen nem köteles, lemondhat róla.

Nem az anyaság-apaság tárgyai vagyunk.

Mindannyiunkat már magzatkorunkban is majdani-remélhető-felnőtt emberként kell elképzelni.

(Még) meg nem születettségünk(=(még) az anyai testben lévőségünk) NEM jelenti elpusztíthatóságunkat.
Biológiai családunk számára nemkívántságunk pedig NEM jelenti elpusztítandóságunkat.

Az állam kötelessége (volna) mindannyiunk számára biztosítani, hogy felnőhessen és élhessen, hogy felnőhessen valahol, valahogyan. Mindannyiunknak, akkor is, ha véletlenül, a szüleink által nem akarva jövünk létre. Az ilyen emberekkel szemben az állam ezt a kötelességét NEM teljesíti.

A magzatgyilkosság, amit a köznyelv abortusznak vagy terhességmegszakításnak nevez, nem önrendelkezés, hanem egy emberélet önkényes és nemritkán értelmetlen, indokolatlan kioltása, súlyos jogsértés.
A magzatgyilkosság sérti az emberi méltóságot, az emberi életet lealacsonyítja.
Az emberi jogokkal összeegyeztethetetlen. Ahol legálisan lehet magzatgyilkosságot elkövetni, ott a jogrendszerben komoly hiba van.
A magzatgyilkosság primitív és barbár cselekedet. Őskorba való, vademberekhez illő.
Értelmileg és erkölcsileg is megfelelő ember nem tesz ilyet, nem is gondol rá, mint lehetőségre. (KIVÉTELT KÉPEZNEK azok az esetek, amelyeknél a magzat elpusztítását az anya veszélyeztetett terhessége indokolja.)
A magzatgyilkosság, annak legális volta, a mai kor emberének a magzatgyilkossággal kapcsolatos gondolkodásmódja tökéletes példája az emberi szűklátókörűségnek és emberi fajunk értelmi alsóbbrendűségének.

A következőket megállapítjuk, kimondjuk az ÖSSZES eddigi és az ÖSSZES leendő magzatgyilkosságról, kivéve, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti.(Jelen időben mondva-vonatkozik az összes múlt és jövőbeli magzatgyilkosságra, bárhol, bármikor, bármely módon, bárkik követték el-követik el.):
Nem kellene, nem is volna szabad megtörténnie.
Annak az embernek, akit így meggyilkolnak, joga van az élethez,mint mindenki másnak.
Akik teszik: nem tehetnék meg, nem áll jogukban és nem volna szabad lehetőséget adni nekik erre. Ezzel szándékos emberölést követnek el, UGYANÚGY mintha egy felnőtt embert gyilkolnának meg vagy mintha azt az embert újszülött korában gyilkolnák meg, vagyis a szülés UTÁN agyonvernék vagy vízbe fojtanák.
Bűncselekménynek kellene lennie. Rendőrségi vizsgálatnak és bírósági eljárásnak kellene indulnia miatta.
Nem kellene megtörténnie, nem volna szabad megtörténnie-olyan okból történik, aminek nem kellene, nem is volna szabad oknak, okának lennie, olyan célból történik, amely cél elérhető volna ezen ember fizikai megsemmisítése nélkül.
Az az ember kikerül az anyja méhéből, majd valahol, valakik által felnő.
Az, hogy a genetikai szülőknek nem kell, NEM ok a megsemmisítésére, az,hogy a genetikai szülőknek ne kelljen vállalniuk, elérhető a megsemmisítése NÉLKÜL is.

Mindenki eldöntheti, kíván-e gyereket szülni, ha igen, mikor és mennyit.
Ha teherbe esés már megtörtént-az az ember akkor sem likvidálható az anya szülni nem akarása miatt. Különösen,ha a terhességért maga is felelős.
Amennyiben nem felelős (például erőszak történt): annak az embernek akkor is kell és szabad élnie.
Az anya természetese lemondhat róla (akár felelős a terhességért, akár nem).

Célul tűzzük ki a magzatgyilkosság felszámolását (ahogy és amennyire ez lehetséges).
Szükséges:
1. az emberek felfogásának megváltozása. Ne higgyék önrendelkezésnek, vegyék észre az élet kioltását, annak értelmetlenségét, barbárságát. Lássák meg az áldozatot, ne úgy tekintsék mint a gyereket, hanem mint felnőtt,teljes értékű embert, akinek szüleitől függetlenül jogai vannak, akinek ÉLNIE kell és aki bizonyára ÉLNI akar.
2.a vonatkozó jogszabályok módosítása, kijavítása, a magzatgyilkosság illegalizálása, az illegális magzatgyilkosság elleni küzdelem, az illegális magzatgyilkosok dolgának megnehezítése.
A 2.: ne tudjuk, az 1. NE AKARJUK csak véletlenül lett gyerekeinket megölni.
A 2.: ne tudjanak,az 1.: NE AKARJANAK minket, ha csak véletlenül leszünk, megölni.
3. fejlett családtámogatási rendszer a szüleik által vállalni nem tudott gyerekek esetére-fejlett örökbeadási rendszer a szüleik által vállalni nem tudott gyerekek esetére.
4. emlékezni az áldozatokra (emléknap, emlékmű stb.)"

Íme. Egy lehetséges változat, az én megfogalmazásomban. Egy ilyesfajta határozatot kellene elfogadnia valamely magas szintű, nemzetközi bírói szervnek. Meggyőződésem, hogy ez jelentős és pozitív hatással lenne az Ember erkölcsiségére nézve.