Az Eleve Adott

Az (emberi) alsóbbrendűség egyik megnyilvánulása az, amit úgy nevezhetünk: az Eleve Adott utánzása.
Az Eleve Adott: a világ, ahogy, amiként és amilyenként az ember számára megjelenik. Minden, amit nem mi alkottunk meg, nem mi találtunk fel. Bizonyos világlátás, társadalmi rend, szokások, hagyomány. Mindaz, amivel megszületve-felnőve szembesülünk.
Mindez az ember számára eleve adva van, nem ő készítette el a világot ilyennek, előtte is ilyen volt s ő mindebbe beleszületett és belenőtt. Hogyan állunk hozzá? Nem tesszük beható vizsgálat tárgyává. Helyes-e? Helytelen-e? Így kell-e lennie? Hogy lehetne máshogy?...
Szó nélkül elfogadjuk, utánozzuk, a magunkévá tesszük. Lázadunk ellene legfeljebb akkor, ha kirívóan nagy ostobaság.
Jó példa a karácsony. Fogunk egy fenyőfát, feldíszítjük, szobánkba beállítjuk. Ajándékozunk, sütünk-főzünk. Miért? Mert ez a szokás. Ezt láttuk kisgyerekkorunktól kezdve. Miért kell és miért így kell?-nem kérdezzük meg.Gépiesen követjük az Eleve Adottat.
Az Eleve Adott-bármi is ez, bármely világfelfogás, bármely társadalom, bármely szokás-felül kell vizsgálni. Értelmünk ítélőszéke elé kell idézni. Mi ez, miért így, miért nem úgy?...
Az ember ehelyett számára eleve adott világban él. Nem tudja az Eleve Adott eleve adott-voltát. Eleve Adottsága okán helyesnek, a leghelyesebbnek, az egyetlen helyesnek tartja.
Ha egy olyan környezetben nőttél volna fel, ahol a sört fejen állva isszák, mert úgy gondolják, az egészséges, bizony te is fejen állva innád, mert te is úgy gondolnád, hogy az egészséges. Utánoznád az Eleve Adottodat. Persze, nyilván én is.