A regény kész...

-A regény kész. Mehet a nyomdába. Megy. A színmű kész. Kereshetjük a szereplőket. Keressük.A festmény kész. Kiállítható. Az ebéd kész, ha kellően átsült, megfőtt, nem túl hideg, nem túl meleg. Ehető. A fotel kész, ha alkatrészei összeillesztve, szilárd és stabil, ha kívánunk ráülni, nem landolunk a földön.
Mit jelent a kész a művészet világában?Kezdjük általánosabban. Mikor van kész a létező, bármilyen és bármelyik?
A létező mint elvont entitás:készen, ha megtörténhetősége, pontosabban: az ún. "megtörténhetsége" ( ez a megtörténés és a lehetségesség összevonása) és megtörténtsége egybeesik. Azaz realizálódott mindaz, aminek lehetősége esszenciájában adott.
A létező mint adottságegyüttes:
-ha tárgy, az összes eleme helyén van, egymással megfelelő összeillesztésben
-ha esemény, végbement, lezárult, múlttá vált (itt és most ne térjünk ki arra, hogy az események bizonyos megtörténendőségei csak az esemény közben, mások akár csak azt megelőzően lehetségesek.)
Itt a műalkotás ebben a második értelemben szerepel. Az első értelembeli kész-ségéről A művészet beteljesülésében esik szó.

"A mű akkor kész, ha művészi értéke maximális. Bármi módosítás, a legártalmatlanabbnak látszó is, csak ronthatna rajta és csak rontana rajta." Hajlamosak lehetünk így gondolni.
De úgy is, hogy: "A mű kész, ha az alkotója annak nyilvánította."
(Ha mindkettő igaz: az alkotó mindenható, döntése megfellebbezhetetlen, ha másért nem, azért, mert ő az alkotó. Ő teremtette, nemzette-szülte, ő nevelte és kovácsolta, képezte ki.
Homérosz sem bírálhatja felül a legborzalmasabb fűzfapoétát sem.)

A kész, befejezett, befejeződött műalkotás kapcsán eljutunk a műalkotás önazonosságának kérdéséhez.
A és B-A az alkotó által késznek nyilvánított verzió, B egy korábbi, előzetes próbaverzió, pl. vázlat. Ugyanazon mű két variánsa, csakugyan-vagy két különböző, rokon, de mégis két különálló mű?
Mona Lisán átfestem az arcát: teszek rá pár szeplőt. Az már egy másik kép lesz, nem maga Mona Lisa.
Ha az: Éltem,
féltem
versikéből elhagyjuk a vesszőt, bizony észrevehetően más szöveget kapunk.
Ha a Háború és békéből kiveszünk vala- és akárhonnan egy ugyanilyen vesszőt-vajon ami ezután marad belőle, az az eredeti, "igazi", tolsztoji regény?
Én azt mondom, nem.
A műalkotás (esetleges) változatai tekinthetőek önálló műalkotásoknak is.
Minden mű: átalakítható, kibővíthető ezzel-azzal, megkisebbíthető ezzel-azzal, módosítható benne ez-az. S így belőle új művek hozhatóak létre.

A műalkotás nincs kész, soha, semmiképp. Nem tud készen lenni.

-A művész. Az, aki művészet szándékával cselekszik, létrehoz valamit. Bármit, bármilyet, bármennyit. Élete folyamán legalább egyet, legalább egyszer. A művészi érték. nem követelmény a művésszé válásban. Itt persze sokan a művészet lealacsonyítására gondolnak.De legyen, hogy a művész nem azért művész, mert tud, hanem mert akar művészetet csinálni. A művészet vágya, akarása teszi a művészt, nem a hozzáértés.
Kis Juliska egész életében egyszer hall vagy olvas ilyesmiről, hogy: haiku."Nahát. Érdekes. Szép, ügyes ez a haiku is, az is. S úgy határoz: "bár nem értek hozzá, de egyet megpróbálok." És összerakja pl., hogy:
Ülök a széken,
és főzök, levest főzök,
aztán meg is eszem.
Aztán elfelejti az egészet, amit írt, az elveszik, elkallódik.Rajta kívül senki nem ismeri soha. Kis Juliska akkor is, így is művész, a szó bizonyos értelmében. Író, a szó bizonyos értelmében. Címtelen és, ugye, a végén a szótagszámot is túllépő alkotmánya nem igazán hordoz irodalmi értéket. Kis Juliska mégis, ezáltal a pár összetákolt sorocska által egy csoportba, egy csapatba tartozik, sorolható és sorolandó Dantéval, Goethével. Az Ülök kezdetű "mű" az Iliásszal, Odüsszeiával.
Egyébként miért ne lehetne ennek művészi értéke?... Az élet(ünk)et a tápanyag biztosítja, amit mi magunk készítünk el magunknak. Egy szép hétköznapi képben a lét, amiért és ahogy megdolgozunk.
Mindez egy széken ülve. Nem lótva-futva a főzőkanállal, nem kapkodva a só és a fűszerek után. Ennek is szép művészi magyarázatát adhatjuk.

-Nagy átok, ha valakinek a tehetsége és az érdeklődése nem esik egybe. Szeret(ne) lovagolni, ám megülni sem tud a nyeregben, beleülni sem tud segítség nélkül. Rendkívüli módon tud nyelvtanulni, a nyelvtani szabályokat első olvasásra megérti, a szavakat első olvasásra megjegyzi úgy, sőt jobban az agyába vésődnek mint pecsétnyom a viaszba, mint a lábnyom a frissen megázott homokba. Azonban csöppet sem érdeklődik a nyelvek világa iránt. Inkább horgászik, vadászik, esetleg lovagol.
Mit kel javasolnunk lelkes, ám a verslábakkal elbotló, az ecsethez túl gyenge kezű, azt megtartani nem tudó vagy éppen botfülű embertársainknak?
- A legsilányabb műalkotás is létezik és művészibb mint a semmi.
- Alkoss úgy, arról, ahogy, amiről tudsz-és nincs okod szégyenkezni a legeslegpocsékabb mázolmányod, firkálmányod miatt sem. Az is többet ér, mint egy Adolf Hitlert dicsőítő ének vagy mint Az erőszak himnusza.