A legrövidebb életűekért

A legrövidebb életűekért

1. Mindenekelőtt tisztázandó: kik ők?

  Álláspontom szerint NEM azok, akik a szüketésük után azonnal, szinte azonnal meghalnak. Ők csupán a második legrövidebb életűek.

  Azok a legrövidebb életűek, akik még az anyjuk testében meghalnak. Az anyjuk elvetél velük vagy abortusszal elpusztítják.

 2. Meghalnak... Hogyan hal meg egy pár hetes embrió? Mint egy felnőtt ember? Van már neki idegrendszeri tevékenysége, ami leáll, le tud állni ês leáll? 

  Van-e szíve, ami megszűnik dobogni?

   ...

Ha ez nem is "igazi" halál, mindenképpen elpusztulás, megsemmisülés. Nevezhetjük, nevezzük halálnak.

  Tehát ők, akik az anyaméhben meghalnak. Természetes úton-vetélés következtében vagy erőszakos úton-abortusz következtében.

  Az élet hivatalosan a születéssel, azaz az anyai testből történő kikerüléssel kezdődik el. Mindannyian hivatalosan akkor leszünk, amikor az anyai testből kikerülünk, előbújunk vagy-császármetszéssel-kivesznek belőle.

  A törvény csak innentől kezdve tekint minket embernek (addig terhességnek). S nemcsak a törvény, de a közvélekedés is. Csak innentől kezdve vannak elismerve a jogaink. 

  Aki az anyja hasából nem kerül ki, az hivatalosan nincs. Annak a létét a törvény nem ismeri el (sem a közvélemény). 

  A legrövidebb életű emberek jogilag és az uralkodó felfogás szerint nincsenek. Nem emberek, hanem terhességek, haláluk természetes halálozás esetén terhességmegszakadás, erőszakos halálozás esetén terhességmegszakítás. Így mondják, így hívják. Így mondod, így hívod. Igaz-e?

  A legrövidebb életűeknek nem szokás például nevet adni vagy például síremlêket állítani. 

  Úgy érzik, úgy érzitek, mindez csak akkor járna neki, ha az anyjuk testéből kikerültek volna-kikerülnének.

  Mivel azonban ők ezt nem érték meg-nem érik meg, úgy gondoljátok, hogy bizonyos értelemben nem voltak. Nem teljes értékű emberek, akiket jogok illetnek meg.

  Azok számítanak a legrövidebb életűeknek, akik újszülöttként halnak meg.

2. Én-és bizony nemcsak én-azt mondom: mindez nem így van.

  Az élet, az evilági lét nem a megszületéssel indul, hanem a fogantatással.-a születésnél csupán annyi törtênik, hogy elválunk az anyánk testétől. Egy teljesen mellékes esemény. Nincs semmiféle olyan jelentése, hogy ekkor leszünk, hogy ekkor válunk bizonyos jogok birtokosaivá. Ezt a szerepet tévesen tulajdonítják neki. 

  Nem a születésünknél jövünk létre, hanem a fogantatásunknál. Nem a születésünknél leszünk teljes értékű emberekké, akiknek joigaik vannak, hanem mindjárt a fogantatásunk pillanatában. Nem a születésünkkel leszünk az emberiség tagjai, hanem a fogantatásunkkal (talán már az előtt is azok vagyunk, amikor még csak gondolatban sem létezünk). Stb.

  A lényeg, a nagy dolog a fogantatás. Nem a megszületés. 

  Az emberek-véleményem szerint-a születés jelentőségét túlbecsülik, míg a fogantatásét alábecsülik. Úgy érzitek, hogy csak a megszületésnél történik meg az, ami valójában a fogantatás pillanatában, azonnal.

  Megszületni-két különböző dolgot illetnek ezzel a névvel.

1. megszületni=kikerülni az anya teséből

2. megszületni=teljes jogú emberré válni

  És összekapcsolják őket, azonosítják őket. Pedig a teljes jogú emberré válás a fogantatásnál van. Ilyen értelemben nem akkor születünk meg, születsz meg, amikor az anyaméhből előjövünk, előjössz, hanem amikor a spetma és a petesejt egyesülésével létrejövünk, létrejössz. 

  Az anya testéből való kikerülést fontosabb eseménynek gondolod, mint amilyen fontos valójában. (Ez az oka az abortusznak, emiatt érzed jogszerűnek.)

  Az ember az anyja testében születik meg, jön létre és ott tölti el élete első hónapjait. Még fejletlen, nem tudna önállóan megélni. Az anya teste védi és táplálja. Miután kellőképpen kifejlődőtt, kikerül onnan.

  A magzatkor az élet szerves része. Nem az élet egyfajta bevezetője, amikor az ember bizonyos értelemben még nincs.

  Az, hogy nem születik meg=nem kerül ki az anya testéből, nem jelenti azt, hogy nem létezik, nem létezett. Nem jelenti azt, hogy nincsenek jogai. 

  Ugyanúgy létrejön=megfogan mint bárki más. Ugyanúgy elkezdődik az élete mint bárki másé. Aki eléri az emberi élet felső határát, az is éppen így kezdi. Az élet legeslegeleje-megtörténik.

  Ő is ugyanolyan ember mint bárki más, mint azok, akik százhúsz évig élnek. Az ember valamennyi tulajdonsága (intelligenciája, bőrszíne, neme, szeme színe, haja színe stb.) azonnal eldől a fogantatás pillanatában. Nem lehet tudni, kiféle-miféle, milyen jellemű, milyen képességű, hoyan nézne ki felnőttkorában, ha megérné, de valamilyen jellemű, valamilyen képességű, és valamilyen kinézetű ember ő is. Miképp azok, akik akár százhúsz éves korukig élnek.

  Nagyon kicsi korában meghal. De ugyanúgy létrejön-létezik-megsemmisül mint mindannyiunk.

 E szempontból ugyanúgy van mint azok, akik százhúsz évig élnek.

  Ő is teljes értékű és teljes jogú ember, mint bármelyikünk, ő is ilyen vagy olyan ember mint bármelyikünk, ő is az emberi faj tagja mint bármelyikünk. Mint akik akár százhúsz évig élnek. 

  Nem gyerek. Nem a gyerek. Úgy gondolom, felnőtt emberként kell elképzelni. Itt azt a felnőtt embert kell, kellene látni, itt arról a felnőtt emberről van szó, aki lenne, lett volna belőle. Nem a gyerek. Egy elvont, név és arc nélküli személytelenség. Egy ember, ugyanolyan mint mindenki más. 

  Ezt kellene megérteni, átérezni. 

3. Véleményem szerint a legrövidebb életűekell foglalkozni kell. Kötelességeink vannak velük szemben. Nekünk, akik vagyunk annyira szerencsések, hogy nem tartozunk közéjük. 

-A törvény ismerje el, mondja ki, hogy a létünk kezdőpontja a fogantatás, nem a megszületés. Mindenkit a fogantatásától megilletnek az emberi jogok.

-Ennek megfelelően illegalizálni a nem kívánt gyerek meggyilkolását. Helyette elterjeszteni a nem kívánt gyerekről való lemondás szokását.

-Gondoskodni a legrövidebb életűek, az elvetélődöttek és az abortusz-áldozatok emlékének ápolásáról.

  Legyen pl. emléknapjuk, kapjanak emlékművet.

4. Az abortusz-áldozatoknak az állam tartozik ezzel különösen. Az államnak kötelessége lenne biztosítani nekik jogaikat, hogy ők is élhessenek, felnőhessenek és élhessenek. Azonban az állam ezt nem teszi meg, nem teljesíti kötelességét velük szemben. Nem védi a jogaikat, helyette lehetővé teszi, hogy legálisan, minden nerhézség nélkül kioltsák az életüket, jogaikat megsértsék. Az állam is felelős azért, amiért az ő életük ilyen túl rövid lett, illetve lesz.

5. Jómagam 2007 elején hallottam egy magzatgyilkosságról. Az áldozatot elkereszteltem Temesi Annamáriának vagy Pálnak, nemétől függően. Később, ha egy vetélésről vagy abortuszról hallottam vagy olvastam, a meghalt magzatnak, pontosabban mondva embernek nevet adtam és valami síremlékfélét is gyártottam. Az évek során nagyon megszaporodtak.

  A legrövidebb életűeknek mindenekelőttt nevet kell adnunk Közös nevet mindannyiuknak, nevet, ami mindnyájuké.

  Én három nevet adam nekik.

-Ádám/Éva (nemek szerint): valamennyiük  neve. Mindenki, aki az anyaméhben meghalt, meg fog halni.

-Ana/István: a legrövidebb életűek közül a természetes halállal meghalók, meghaltak-meghalni fogók. A vetélés áldozatai.

-Júlia/Pál: a legrövidebb életűek közül az erőszakos halállal meghaló, meghaltak-meghalni fogók. Az abortusz áldozatai.

  Vezetéknév? Mit javasolsz? Legyen: Kis. Kis Ádám/Kis Éva, Kis Anna/Kis István, KIs /Júlia/Kis Pál.  Készítettem nekik valamilyen egyszerű síremlékfélét. Papírra rajzolva-írvsa, fából, kövekből építve. Kis Ádámnak, KIs Évának, Kis Annának, Kis istvánnak, Kis Júliának, Kis Pálnak.

   Kezdeményezem, hogy vezessük be a legrövidebb életűek emléknapját. Egy napot minden évben, amikor rájuk gondolunk és emlékezünk.

  Kezdeményezem a MEJ=Magzatkorú Emberek Jogaiért mozgalom létrehozását. Amelynek céljai a legrövidebb életűekkel kapcsolatos tennivalók megtétele (lásd a 3. pontot.)

  Hogyan lehet az életnek ezt a rövidségét ellensúlyozni? ...

  Hogyan lehetne őket túl korai halálukért kárpótolni?