A "gondolvásról"

A "GONDOLVÁSRÓL "
1.
A buddhisták szerint az élet szenvedés, amit a vágyakozás és a lehatároltság okoz.
A kell és a van egybe nem esése, talán pontosabban a szerintemkell és a szerintemvan egybe nem esésének érzése a szenvedés.
2.
A nemcselekvés, nemakarás, amit a vágyak kioltása eredményez, elutasítandó. Az életet lehetőségnek tekintsük minden megcselekvésére.
A vágy leküzdendő-vágyakozik az állat. Vágy helyett valamifajta ésszerűen megalapozott akarat.
A cselekvés szükségessége és nemfeltétlenlehetsége, ezek találkozása a szenvedés? Annál több, minden tragédia eredete.

Utazzunk, hegymásszunk, hegedüljünk, célozzuk meg a hidrát, repüljünk, nézzünk és lássunk, répafát, ugráljunk négy lábon stb. Stb. Azonban nincs autónk, kerékpárunk, űrhajónk, a hegy messze, ha ugyan létezik a világon legalább egyetlenegy hegy, hidra van, ám főnix nincs, a répafát, az összeset kivágták, négy helyett csak három lábunk van. Képességeink és lehetőségeink behatároltatnak és behatárolnak.

A cselekvésnek, a kell vanosulásának olyasfajta formája (volna) szükséges, ami nem igényel járművet, lábat, hegy-völgyet, se répa- se banánfát.
3.
Az ókori görögök külön szóval jelölték a sorscsapásokkal szembeni rendíthetetlen nyugalmat. Az, amit keresünk, amit általánosan követendő mintának tartunk, az talán ennek valamifajta továbbfejlesztése lehetne. A sorscsapások lehetetlenné tétele.
4.
Miért élünk? Cselekedjünk, megtegyünk, alkossunk, formáljunk, megismerjünk. Mindent, minél többet.
Életünk értelme tértől és időtől (a hol és mikor vagyunktól) független, valamint mondjuk így "segédeszközt" nem igénylő legyen-és az?
A gondolati szabadság határát ne lépje túl.
5.
Elgondolkodni azon: mi, milyen és hogyan. Megtenni ezt-azt akár szimbolikusan. Kitalálni, megalkotni ezt-azt, még ha csak gondolati úton is.
6.
Tudjunk és tudunk megfelelően élni úgy, hogy ennek is, annak is a (számunkra) vansága-nincsensége közömbös.
Tudjunk és tudunk megfelelően élni akárhol, az utcán, a börtönben, a hegy legeslegtetején, a völgy legeslegmélyében, a koporsóban, a kerekesszékben.
Egy életre bezárva egy szűk és sötét helyre, minden nélkül, mindentől távol? akkor is, ott is, itt is.Tudjunk és tudunk, tudjatok és tudj. Tudtok (?) és tudsz(?)
7.
Nincs semmink, amit el tudunk veszteni vagy aminek az elvesztése érzékenyen érintene vagy ami nem pótolható könnyen és gyorsan és biztosan.
Nem kell tennünk és nem is kívánunk tenni olyat és úgy, aminek és ahogy bármilyen akadálya lehet vagy aminek a meg nem tehetősége érzékenyen érintene.
8.
A vágyak kioltása?

A vágy egyébként is megszüntetendő. A kezdetleges, a kellre és a tilosra egyaránt irányulni tudó, nemritkán ésszerűtlen vágyakozás helyett (a) racionálisan megalapozott akarat, a szükség akarása, érzelmektől mentesen.
A kell vanosulásának mindenholi és mindenkori, akárholi és akármikori, minden és akármi nélküli lehetségessége és megtörténése.
9.
Bevezetendő a szükséges szabadság fogalma. A létező, az ember abból a szempontból és olyan mértékben legyen szabad, amely szempontból és amely mértékben neki a szabadságra szüksége van, szüksége van ahhoz, hogy létének lényege megtörténhessen, megvalósulhasson.

Cselekedni, alkotni, gondolkodni... tudni, akarni stb. minden körülmények között, minden nélkül, minden ellenére.

A szükséges szabadság ne haladja meg, ne haladhassa meg mindenkori és akármikori tényleges szabadságunkat. A szabadság egyetemes igénye.

Szükséges szabadságunk tud lenni akár meglepően minimális is. Minimalizálása tanulható. Ismerjük fel, miért élünk, miért éljünk. (minden és a minden megcselekvése), ismerjük fel, hogy ez lehető pusztán a gondolat által, annak eszközével is, ismerjük fel, hogy a gondolat nincs rögzítve semmihez és senkihez és nem is rögzíthető semmihez és senkihez.
10.
Vagyunk, hogy cselekedjünk, építsünk-romboljunk, építsük, amit kell, romboljuk, ami kell, utazzunk, kérdjünk és feleljünk, érezzük, éljük... Menjünk (el) a szomszéd városba, a szomszéd galaxisba. Készítsünk homokvárat, hóembert. Olvassuk a Faustot, szóljunk hozzá a bevándorlási válsághoz, a török-mexikói háborúhoz. Azonban megeshet, hogy nincs megfelelő járművünk a városba, illetve a galaxisba utazáshoz. Megeshet, hogy épp nincs homok, sem pedig hó. Hogy nincs nálunk Faust. Hogy nem hallunk a világháborúról. Nem hallhatunk, nem is olvashatunk.

A cselekvés meggátolható. Eszköze elvehető és elromolható.
Megtörténendőségünk legyen mindentől és mindenkor és minden nélkül megtehető. A korlátlan cselekvési szabadság.

A belső szabadság nem pusztán a döntési és lelkiismereti szabadság. Cselekvési szabadság is, nem kevésbé mint a külső szabadság. A gondolati tett éppúgy és éppannyira tett, mint a kézzel, lábbal, kalapáccsal, késsel tett.
A gondolat nem zárható el, nem vehető el. A gondolati cselekvés, a "gondolvás" nem látható, nem hallható, de létezik. Helyszínt, körülményt, segédeszközt nem igényel. A gondolvás az ideális?

Gondolatban ott vagyunk , ahol akarunk, azt mondjuk, amit akarunk. A gondolvó ember nem bilincselhető meg, nem helyezhető tilalom alá.

Tudni kell gondolva cselekedni, gondolva szobrot készíteni, sakkozni, gondolva hajózni, megmászni a csillagokat.
Nem a gondolat a néma szó, a szó a kihangosult gondolat.

Aki a gondolvást, lehetőségét, valódiságát felismeri és gondolszik, az immunissá válik a szokások és törvények Tilosával és Kényszerével szemben.
A gondolvás, pontosabban: az akárcsakgondolvás, még ha nehezen is, de tanulható és ha kevesek számára is, de megérthető és elérhető.

Bárhol és bármikor vagyunk vagyunk, gondolkodunk, akár meg is fejtünk, rímeket faragunk, csillagúszunk, imádkozunk a... világbékéért stb. Némán, gondolva, senkitől és semmitől nem látva, nem hallva, nem korlátozva, nem tilthatva.

A gondolvó ember nem börtönözhető be. Neki minden korlátozás, megvonás az, mint vaknak a sötétség, sőt akár mint nemdohányzónak a dohányzástilalom.