viharsarok - titoksorok

narnia•  2013. április 14. 17:18

egy másik akkorról...ugyanazokból / szemközt

utolsó vacsora 

/ szemközt

 

 a bőrön, a húson túl, a koponyák között

hol borvörös átokként vetül a tájra a hajnal ( a ’mindenen átlát’ )

tizenhárom jajong

néma hitet gyalult rájuk a lélek

kéreg? test? valami feszít.

vér, víz, kereszt, szeg…kosár, hal(l)

korsó, Kána…: " megbocsát.?! "

ember tisztán csak embert lát.

 

2013. április 11.

Hmv.

 

 

narnia•  2013. február 24. 19:25

kifordított álmokat

vedlik a nap.
köré szűkül a fény
és kivet a világra
várva, hogy húzod át magad
a tű fokán; ha
tevék púpjai még részint benne
de rád üvölt egy újabb 'alkonyat':
gyerünk! neked ne menne!
Isten teremtette...

/ kikapcsolt gépek emlékére  2013. Deszk /

narnia•  2013. február 17. 11:26

féltékennyé akarsz tenni




húzol. azzal , hogy  szentiváni éjjel
meg hogy neked fontos a szex
meg hogy melegség...
tekintettel lehetnék rád
meg arra ami jó neked.
te. ahogy megismertelek . te. ahogy mindig. te.
...törékeny csend az igazság. mi-nden van benne.
tekintetekben merül el csak igazán.
nem vitatkozom veled. sose tettem.
erősebb vagy ebben. ( másban is...
csak nem hiszed már magadról )
fejetlenné hagyod metszeni idegeid
és kéred kösselek össze
magaddal, a múltidővel, a Semmivel?
mindenségporos a rend. ma sem veszem be a gyógyszerem
testem váz csupán.annak meg minek gúzs. mert
azok a pirulák már csak azok.  lelkem kacagásokon már kigyógyulni indult.
éhes vagyok. de most jó nekem a tenyér.
vajas...mint a kenyér.  nem is igazán a tenyere, csak a kisujja oldalt.
és megint kacagunk. mutatóujja már emelkedne, de visszahúzza.
karja mozdul ( emlékszik a tanításra.
 " Ha mutatsz, sose feledd, míg egy ujjad Rá, addig a többi magad fele...")
alvást mímel hát. tegnapra húzza paplanát..
míg én olvasok... ( vagy írok valami zagyvát )
és hamarosan eljön az este hat.
kevesebben leszünk majd...
 ( mert a hét bár már hetek óta 5
de ezt se érti csak az aki tudja a szavak titkait
aki nekem jó. nem magának. )

sosem tudsz felhúzni. megmaradsz.
barátnak.

narnia•  2013. február 1. 20:49

Kan-si-zsen...

 

Karmazsin? Katherine? 

Ki tudja melyik? Idegen. 

Mindenki meg- és elmagyaráz. 

 Én ma olvasok. Rúnák közül

rónák alatt. Hetet havat 

 hét(rét vagy.-ok) határtalan...

 Feküdni kellene. Mondták.

 Mondd meg te ma nekem!

 

Hogy lehet: Kan-si-zsen...


 http://www.youtube.com/watch?v=UlHL0UNNg4Q


 

narnia•  2013. január 23. 11:40

KELL


 

 

- Hová indulsz?

- Nem értelek. Reggel van. Indul a nap. 

- Neked fontosabb a nap? 

- Mi  a bajod? Mitől vagy ennyire nyűgös? Indulok, és kész.

- ...

 

Az ajtó lassan csukódott be. A kilincset nem érintette kéz. 

Lépni akart, de körülötte mintha mázgásodott volna a csend. Megijed. 

Keze az ajtó felé ... - 'Ne menj! ' - de a karja mintha fent akadt volna valamin. Olyan volt mint valamiféle ragacsos pókháló. 

Kiáltani akart, de ajka zárt maradt. Torka elszorult, mintha ez a két rövid szó halszálkaként fordult volna keresztben benne, és most nemhogy szólni engedné, 

lassan levegőt sem kap tőlük.  Vagy a szorítás, amit a torkában érez nem is belülről jön? Próbál koncentrálni. Levegőhöz akart jutni. Bárhogyan. 

Már mintha a tér is szűkülni kezdett volna, vagy a csend, nőtt meg benne, már nem is értette...Összeszedte minden erejét, és egy hatalmasat rúgott. Bele a semmibe. 

Mintha falba ütközött volna. Lábujjai hegyéből égő fájdalom indult fel az idegpályákon egészen az agyáig. Már nem csak a torkával küzdött. 

Mintha minden önmaga ellen fordítaná. ' Minden? De hisz semmi sincs...' - futott át rajta a szikra; szénné égetve még ép sejtjeit.

Már csak abba a rezdülő, dobbanó valamiben volt jelen. ' Győztél. Veszíts el. ' hunyta be szemét. Ott, a rezdülések között egyszer csak mintha valami megmozdult volna, mintha...

 

- Te vagy az? 

- Igen. Én. 

- De hát elmentél... Kiléptél azon az ajtón... Becsukódott, és a csend... A világ... a nap...

- Nem. Reggel volt, és csak elindultam. De ha egyszer kiküldesz innen, valóban el kell hogy menjek.