Vicces történetek és párbeszédek blogja

    Felemelt fővel, vággyal és tettel. Büszkén tengette a fiatal lány a napjait, egészen addig amig meg nem pillantotta élete nagy és elveszett szerelmét.

    Éljen! - kiáltotta magába. Mert teljesen biztos volt a dolgába.

    Eljött hát aztán a nagy nap. Sikerül e behálóznia örökre kiszemelt áldozatát.Tán sikerül.Lássuk csak pontosan, hogyan is gondolja mindezt.Aha! Hát persze. Micsoda telitalálat! Természetesen teljesen meglepetésszerűen. Ebből aztán nincsen menekvés semerre sem. Ágyő, néked kedvesem! Most már örök időkig csak egyedül velem leszel.

   Szóval hát a végén a lány csak be tudta hálózni a fiút, úgy hogy soha többé tőle el nem fut. Akár akar; akar tud. 

   Együtt lesznek most már az idők végezetének az örökkéválásáig. Más szóval az idétlen időkig.

Megtörtént eset alapján

 2015.április.26-án, gondoltam egyet és kimentem a szomszéd településre, Misztótfaluba (románul Tăuții-Măgherăuș vagy Tăuţii de Jos) a szoboravatásra és az azt követő ünnepségre.

 Kimentem hát a megállóhelyre. Jegyem a kezemben. Szorítottam, hogy el ne veszítsem. Így vártam a 7-es buszt.Végül megérkezett mint újdonsült 5/7-es. Vagyis kettőből csináltak egyet. Összevonták őket. A valamikori 5-ös járat úticélja a borpataki (románul: Valea Borcutului) Pokol kastély volt. Így most az is lett az első megálló és csak azután fordult vissza, s vette az úticélt Misztótfalu fele.Amikor aztán megérkezett én leszálltam és gyalog mentem tovább. A járat meg tovább ment Erzsébetbánya (románul: Băița) fele. Miután az ünnepélynek vége lett csináltam pár fényképet. Aztán elindultam vissza a teli szeméttel és pad nélküli megállóba és vártam a buszt mint annak rendje és módja. Csodálkoztam, hogy telnek a másodpercek és percek, a járat pedig nem jön. Aztán csak hamar észbe kaptam, hogy most az ajtók a másik oldalon nyílnak.Kicsivel lejjebb meg is találtam a megfelelő megállót, ahol már legalább pad is volt és kevesebb szemét is.

  Ekkor úgy körülbelül hét óra lehetett és este kilenckor a busz is megérkezett.

 Valós események alapján 

Már nem emlékszem pontosan, de körülbelül úgy ötödikes vagy hatodikos koromban, történt velem egy kis baleset.

  Éppen az iskolába igyekeztem, csak át kellett érjek még az úttesten. Ez sikerült is szerencsésen, de a következő lépéskor a kapu korlátját nem vettem észre és egy jókorát estem bele a sáros fenébe.A sár csak úgy sugárból patakzott rólam. A pofám is tiszta mocsok lett. Valószinüleg, hogy giliszták százezrei is hemzsegtek rajtam abban a pillanatban. Hát futottam haza azon nyomban és szép csendben megmosakodtam, aztán meg újból elindultam.

Mindebből azt okultam, hogy minek sietni minduntalan, a tanoda is várhat egy keveset, úgy se tanit eleget.

  Egyszer csak az udvarba, egy akkorát estem, hogy a hátam egésze barna lett teljesen. Gondoltam egyet. Cselekedni kéne egy keveset. Fogtam a kerti locsolót és elkezdtem öntözni magamat, hátha attól megszáradok, de még vizesebb lettem, mint az előtt voltam. Csurgott rólam a verejték is, mert teljesen leizadtam magam a kezdeményezett, akcióban dús nap után.

  Ki probáltam mindent de semmi sem használt és éppen randevúra készülök. Mit fog szólni a barátnőm, ha igy meg lát. Biztosan nyitva felejti a száját és felemeli csinos kis bokáját.Hát ez van, nem tudok mit tenni.Hogy a fészkes fenébe tudtam ekkora nagy marha lenni.Ez van, hát ezt kell szeretni. Majd igy megmondom neki. Remélem, hogy megfogja érteni.Ha pedig nem, hát elkezdem szép lassan az első utamba eső fára felakasztani saját magam. 

  De akkor sem fogom sohasem ezt megérteni, hogy tudtam leszarni a saját hátam.

A mű teljes egésze csupán képzeletem agyament szüleménye és nem vállalok semmit sem érte.

   Nem akar és nem tud nélküle élni.Nem akarja örökre elveszteni.Darabokra szeretné szedni, hogy el ne szökhessen sohasem tőle.Bármit, illetve bárkit igénybe vesz, hogy megtarthassa saját magának eme tulajdonát és vele járó bármi nemű vagyonát.Nem akar és nem is tud elszakadni tőle, már betegesen vonzódik az illető két szép kék szemébe és a többi részébe. Annyira tud ragaszkodni a férfihoz, akit bolondulásig szeret hogy az már szinte elviselhetetlen a számára. Pedig ez a lány nem akar mást, csak szeretni és örökké együtt lenni a kiszemelt férfi áldozatával együtt. Mindez sikerült is neki.Elérte eme célját. Feleségül vétette végül saját magát.

        Ez már rögeszme.Az hát!