Parentifikáció

Farkas_Vica•  2022. január 14. 12:49  •  olvasva: 17

A napokban elolvastam 1-2 pszichológiai szakkönyvet, amelyek a transzgenerációs örökségek témát feszegették. Ezekben a könyvekben találkoztam a "parentifikáció" fogalommal, amely azóta sem hagyott nyugodni, csak éppen össze kellett szednem magam ahhoz, hogy írni is tudjak erről a témáról.

Úgy érzem ugyanis, hogy részben a mi családon belüli viszonyainkat is ez a dolog tette tönkre otthon.

A nagyanyám egyik története, amit nagyon sokszor mesélt, az volt, hogy az ő szülei nagyon sokat dolgoztak, ezért szinte mindent neki kellett csinálnia otthon. Már kisiskolás gyermekként is szinte csak este/éjszaka tanulhatott, pedig keményen tanult ahhoz, hogy jó jegyeket szerezzen. Erre pedig (az éjszakai tanulásra) azért volt szüksége, mert napközben pulykákat kellett legeltetnie a mezőn, és az állatokra nagyon oda kellett figyelnie, hogy ne kószáljanak el, és ne legeljék le a TSZ veteményesét.

Máskor neki kellett megetetnie a csecsemőkorú kisöccsét, és estére melegételt főznie vacsoraként, még úgy is, hogy sámlira kellett állnia ahhoz, hogy felérje a tűzhelyet.

Tehát tulajdonképpen már gyermekként egy szülő teljes feladatkörét kellett ellátnia otthon, a ház körül. Mai fejjel elképzelni sem tudom, hogy mindemellett mennyire lehetett gyerekkora, hiszen még a tanulás, ami az iskolával járt, az is pusztán egy plusz kötelesség volt a számára.

Végiggondolva, később a gyerekeitől az ilyesmit nem nagyon kellett elvárnia, hiszen nagyanyám felnőve is nagyon sokat dolgozott: nem is igazán töltött időt a három gyerekével, így azok alapból önállóságra köteleződtek.

Viszont velünk, unokákkal, a nyugdíjas kora miatt már ismét otthon tudott lenni. És tulajdonképpen ezért "ittuk meg" úgymond a parentifikáció "transzgenerációs levét". (Jaj, de szép metaforikusra sikerült az előző mondat! Remélem azért a szövegkörnyezetnek köszönhetően valamennyire érthető...)

Nagyanyám amiatt, hogy neki természetes volt az, hogy főznie kell, gondot viselnie a testvérére és a ház körül élő állatokra is, természetesnek vette, hogy mi, a modern korba születő unokái is hamar önállósodunk majd. Annak ellenére, hogy ő otthon volt, nyugdíjas lévén ráért már mindenre is, mégis a segítségünket nevelés útján akarta kiharcolni. Úgy gondolta, hogy bizonyos kor felett (ami még közelről sem érte el a 18-at, a nagykorúságot) már meg kellett volna tanulnunk háztartást vezetni... és ekkor jöttek elő azok a régi történetek, hogy ő kicsiként már sámlin állva is olyan finom ételeket főzött, hogy a szülei csak ámuldoztak rajta. És ez az ellentét, egyet nem értés és egymást nem értése számos konfliktust szült otthon.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom