Vica szerint...

Farkas_Vica•  2022. január 14. 12:49

Parentifikáció

A napokban elolvastam 1-2 pszichológiai szakkönyvet, amelyek a transzgenerációs örökségek témát feszegették. Ezekben a könyvekben találkoztam a "parentifikáció" fogalommal, amely azóta sem hagyott nyugodni, csak éppen össze kellett szednem magam ahhoz, hogy írni is tudjak erről a témáról.

Úgy érzem ugyanis, hogy részben a mi családon belüli viszonyainkat is ez a dolog tette tönkre otthon.

A nagyanyám egyik története, amit nagyon sokszor mesélt, az volt, hogy az ő szülei nagyon sokat dolgoztak, ezért szinte mindent neki kellett csinálnia otthon. Már kisiskolás gyermekként is szinte csak este/éjszaka tanulhatott, pedig keményen tanult ahhoz, hogy jó jegyeket szerezzen. Erre pedig (az éjszakai tanulásra) azért volt szüksége, mert napközben pulykákat kellett legeltetnie a mezőn, és az állatokra nagyon oda kellett figyelnie, hogy ne kószáljanak el, és ne legeljék le a TSZ veteményesét.

Máskor neki kellett megetetnie a csecsemőkorú kisöccsét, és estére melegételt főznie vacsoraként, még úgy is, hogy sámlira kellett állnia ahhoz, hogy felérje a tűzhelyet.

Tehát tulajdonképpen már gyermekként egy szülő teljes feladatkörét kellett ellátnia otthon, a ház körül. Mai fejjel elképzelni sem tudom, hogy mindemellett mennyire lehetett gyerekkora, hiszen még a tanulás, ami az iskolával járt, az is pusztán egy plusz kötelesség volt a számára.

Végiggondolva, később a gyerekeitől az ilyesmit nem nagyon kellett elvárnia, hiszen nagyanyám felnőve is nagyon sokat dolgozott: nem is igazán töltött időt a három gyerekével, így azok alapból önállóságra köteleződtek.

Viszont velünk, unokákkal, a nyugdíjas kora miatt már ismét otthon tudott lenni. És tulajdonképpen ezért "ittuk meg" úgymond a parentifikáció "transzgenerációs levét". (Jaj, de szép metaforikusra sikerült az előző mondat! Remélem azért a szövegkörnyezetnek köszönhetően valamennyire érthető...)

Nagyanyám amiatt, hogy neki természetes volt az, hogy főznie kell, gondot viselnie a testvérére és a ház körül élő állatokra is, természetesnek vette, hogy mi, a modern korba születő unokái is hamar önállósodunk majd. Annak ellenére, hogy ő otthon volt, nyugdíjas lévén ráért már mindenre is, mégis a segítségünket nevelés útján akarta kiharcolni. Úgy gondolta, hogy bizonyos kor felett (ami még közelről sem érte el a 18-at, a nagykorúságot) már meg kellett volna tanulnunk háztartást vezetni... és ekkor jöttek elő azok a régi történetek, hogy ő kicsiként már sámlin állva is olyan finom ételeket főzött, hogy a szülei csak ámuldoztak rajta. És ez az ellentét, egyet nem értés és egymást nem értése számos konfliktust szült otthon.

Farkas_Vica•  2022. január 14. 11:18

10 éve a költészet szolgálatában

Lehet, hogy ez furán fog hangozni, de most vettem észre, hogy a Poet feltünteti az adatlapon, hogy ki hány éve regisztrált. Nálam 2012-es a dátum. Magam is meglepődtem rajta, hogy már ilyen régen volt. Emlékszem, hogy akkoriban írtam meg az első verseimet, amelyeket fel is töltöttem ide, csak aztán utólag jól letöröltem. :)


Érdekes érzés, hogy már tíz éve szövögetem időnként a rímeket. Bevallom, volt idő, amikor egyszerűen nem jöttek a sorok, de most időnként újra írok. Kitaláltam még magamnak egy új irodalmi műfajötvözetet is, amit igyekszem életben tartani.


A régi verseimet pedig egy mozdulattal kitöröltem. Tiszta lappal akartam kezdeni, úgy gondoltam, hogy manapság már több van bennem annál, amit korábban az emberek elé tudtam tárni a költészet eszközeivel. Tehát tárházamban mostanában tragikus versek vannak, valamint úgynevezett bűnügyi balladák (ez a kis műfajötvözetem), és amikor a fentiek már túlzottan besűrűsödnének, akkor írok 1-2 paródiaverset is. Mikor mire vagyok képes...:) Mindig is úgy gondoltam, hogy nehezebb keserű szívvel nevetést színlelni, mint vidám pillanatban keserves sírásban kitörni.


Tehát így van jelen az életemben a versírás tavaly április 11. óta.


Szép napot mindenkinek!

Farkas_Vica•  2022. január 14. 10:36

Hát... sziasztok! Vagy mi is... :)

Első gondolatom: Jézus ereje! Blogot indítottam? Nem vagyok normális!


Igazából rengeteg gondolatom van folyamatosan mindenről, és egy ideje pszichológiával is foglalkozom (persze csak hobbiszinten, oktatásban sosem tanultam), tehát elképzelhető, hogy talán tudok olyan dolgokat mondani, ami érdekes lehet a számotokra. Nem vagyok benne biztos, de meg fogom próbálni.


Egyébként jobban zavarban vagyok, mint valaha korábban, amikor blogot nyitottam. Valahogy ez a felület más, mint az eddigiek. Ezidáig számomra szent és sérthetetlen volt az, hogy nem közöltem tartalmat addig, amíg el nem fogadták az előzőleg beküldött versemet. Türelmesen vártam a soromra. És ezzel a blogindítással most kicsit felrúgom ezt a rendet. Ilyen értelemben elképzelhető, hogy elvből nem fogok bejegyzésben verset közölni, hogy ne vonjam el más szerzőkről a figyelmet.


Nem tudom, még mit is írhatnék így bemutatkozásként. Egyelőre szerintem ennyi voltam (bár biztosan nem túl érdekes! :) ). Később majd jelentkezem!


Szép napot kívánok mindenkinek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom