Okulásom története, avagy a birtoklás gyönyöre II.

vezsenyi.ildiko•  2016. augusztus 28. 10:06

Egyszer régen az erdőben,
krumpliföldön az irtáson,
édesapám került fordult,
fogott nékem egy kisnyulat.
Te nem láttál még  pillanatot,
gyermeket, oly boldogat,
mint akkor, voltam én ott,
mert egy riadt, puha kis lényt,
mohó kezem szívemhez szorított.
Azt hittem, ő az enyém,

s én az övé vagyok örökre.
Játszótársak leszünk vele,
kit csöpp szívem,
repesve fogadott, 
akkor és ott örökbe.
De a kis nyúl a barátságot
egész másképp gondolta.
A kabátujjból, szabadságát távolsággal, 
ijedtében, nagy ügyesen, megtoldta. 


2016.07.19. 




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

vezsenyi.ildiko2017. augusztus 15. 21:03

@Zsuzsa0302:
Kedves Zsuzsa0302, Mikijozsa,2X,és Rozella!
Köszönöm kedves szavaitokat, az olvasást és a figyelmet.
De csak várjátok ki a végét!
Szeretettel:
Ildikó

Mikijozsa2016. augusztus 29. 14:17

@vezsenyi.ildiko: várjuk.

vezsenyi.ildiko2016. augusztus 29. 11:14

Kedves Zsuzsa0302, Mikijozsa,2X,és Rozella!

Köszönöm kedves szavaitokat, az olvasást és a figyelmet.
De csak várjátok ki a végét!

Szeretettel:
Ildikó

Rozella2016. augusztus 28. 17:55

Nekem anno egy árva őzikém volt... :) szerencsére nem fért el a kabát ujjában.. :) Kedves vers!

"De a kis nyúl a barátságot
egész másképp gondolta." - bizony! :)

Mikijozsa2016. augusztus 28. 17:40

@Mikijozsa: na, csak vicceltem, remélem nem értesz félre. Versed egyébként nagyon pozitiv szerintem, nagyonon tanító jelleggű

Mikijozsa2016. augusztus 28. 11:13

Nabezzeg ha én lettem vóna a nyúl, nem tudnál tölem stabadulni :)

Zsuzsa03022016. augusztus 28. 11:08

Nagyon aranyos, kedves... Tetszett!