vértest ív

(vázlat)

Holnaptól minden más lesz,
az ég kék lét is hófehér,
értelek és már nem kellesz,
beszürkül és körbeér
Csak kicsit nem figyelsz
és felzabál a táj,
szitkozódva szublimált
míg te csendben haladtál

Holnaptól minden más lesz,
vicceltem elég volt,
Isten lássa és te lásd ezt,
untat a telihold
mert egyformák vagyunk
ezért én utállak,
és te utálsz engem
mert egyformák vagyunk

háromig számoltál,
háromig jól voltál,
jó voltál, belátom,
elszúrtam, nem bánom,
nem tudom, meglátom,
elhívom, elvárom,
maradnék, megvárlak,
mennék is, utánad,
vicceltem, utállak
Holnaptól minden más lesz.

Mázam e mézédes nemlét,
nemrég feledtem el
éberségem felszínes emlékét
Testem csak a mész képes
mázolni fehér tengerré,
elidőztem, hogy felidézhess
fejben, hol szemed nem úr.
önmagunkkal kezet fogunk
ha a kettéválás nem alakul

A számok mit rádszánok,
kéretlen, kénytelen való
kértelek és magamat nem értem,
Alfától végtelen altató

Alapjában minden kőszikla,
hővel éltet ami elültető,
idővel a talánból kisiklana hisz,
alul énem, felül tető

Beszélnem mégis érdemes
vagyonom: sorok,mondatok
leírva már létező
szóval- bármit mondhatok,
én mégis kérdeznék
szóbállván a rohanással,
egy pillanatot kérnék mert
sóbálvány vagyok magam is
és lezárt ez a szemhéj
ha nem néznél hátra,
hát ne nézz, csak menjél
Én lennék Lót és az Alkotót
azért mégiscsak szemügyre venném

Hogy tudta így félreszőni
az ember lányát-fiát?
hogy lett a tér-idő
ilyen elátkozott diád?
hogy egyben vagyunk,
lépésünk is pár, mint télnek a bál,
de a földi lét áramkörét,
nem érted és ez lelken talál
Úgy látszik nem a múlő idő
és az órán alvó diák,
hanem te vagy az,
kedves Alkotó,
aki nem érted ezt a harmóniát

látom eme szűzi pózba merevedett a lelked
gondolatba takarózva mi magasba emelhet
pedig a gond az az én dolgom
a többit rádhagyom
s a görgeteget magam viszem mígnem agyonnyom

csak te szülhetsz és ültethetsz igazán
emeljen trónusomra az aki engem odaszán
a két nem közé a talán húzhat sziklafalat
a mint testvérek és húsdarab
lélek és állat is egy tőről fakad

Nem egyszerű annak
aki mindent túlgondol,
sose kér és csak mindegy
alapon húz a talonból
ha az érdek és az érték
egyszerű vegyes kevertek
ingyekör és ingyenélés
na gyertek csak, gyertek

Nem egyszerű annak
aki kezet nyújt és visszaránt
aki szent szójátékként
szelídít nemtudást és talánt
akire az átlagos is
csak rálegyint
pedig magát intette le
már megint

Nem egyszerű élni ott ahol
a válasz váll- vagy tollvonás
ahol nem ugyanaz még
izzadás meg az elvonás
ott ahol csak házfalak
mesélnek mert mások nem tudnak
hol egésztál és félidő
jövőd és a múltad

Ott ahol ha van is
ki ad ingyen takarót
akkor se látják benned
csak a rosszakarót
ott ahol az életet
senki fia se kérte
a pazarló mégis
azt mondja: minden megérte

És nem egyszerű senkinek,
se nekem, se másnak
ezért legyünk most még
együtt hát a hátnak
nem egyszerű magammal
magam egyedül lenni
a nem egyszerűt pedig
egyszerűen csak tenni