vértest ív

kortaska•  2016. február 19. 17:42

Közalkalmaim

inkább szopom az állam bús csecsét
és az éltető adóforintokat,
mint írni tovább az állandó regényt
lesz-e holnap, hogy lesz holnap

Ez alkalommal végképp nekilát
- gondolta hangosan a közszolga
a köztéri aktusok végét járjuk
utcák zengik a békepipát

Szolgálom hát híven a közt mert
engem a köztes középszer motivál
a szexért néha csókolni is kell,
a szerelem sem a régi már.

kortaska•  2014. április 25. 15:56

Kettőből egy

Míg te hegyről völgybe szállsz,
én egy elvi síkon haladok,
szemeinkben a léthatárok mint
láthatáron szép templomtornyok
fehérlenek fel és a kéket
kettészeli tekinteted,
mégis valahova visszanézel,
múltad enyém nem lehet.
Feléd kell a bágyadt foszforfény
alám kell gyomromból murva,
hogy megálljunk e instabil talajon
ha a kettéválás nem alakulna.
Ha ráborulsz a szétszelt tájra,
akkor vagy te könnyed,
máshogy vagy mint mások
és máshogy vagy szép közben.
A táj most félreáll mert
gondolatlepkék belepték,
az idő csak a térrel korrelál,
kettejük közös nevezője lehettél
összege vagy és maradéka,
becsüld magad így is -
a lét puszta versengés -
analysis paralysis.

kortaska•  2014. április 25. 15:45

A megszokás hatalma

Falu ország, lángos ország,
most alussza zsíros álmát,
hogyha hagyják, ébred, várják.

Fenékig tejfel, kerítés-kolbász,
édes lázát már lehúzták,
hogyha hagyják, ébred, várják.

Magas porták, habos torták,
keserű altatót már felírtak,
hogyha hagyják, ébred, várják.

Búvalbaszott, szilkaszilárd,
csípős-savanyú országhatár,
hogyha hagyják, ébred, várják.

 

kortaska•  2014. március 21. 02:32

Áramkör

Egyszerűbb a valóság
mint hinnéd ha
önszántadból lépsz bármi folyóba.
Váratlan az áramlat
terel majd és csak 
peregsz mint homokóra
szemei és szemeid
sem az időd múlását kutatják.
Most.
Én vagyok a hatalmasság.
Mint fölöttem a hatalmas ég,
tőlem indul és valahol
itt előttem körbeér.
E részben vagyok egész
az egyben és e rendben,
a tudat mutat utat.
Ha tudsz mutass újat,
álom jött és álom ment,
áramkör és áramlat,
tudod, hogy nincs új
a Nap és az Ég alatt.

Csak Te és Én maradtunk.

kortaska•  2013. december 14. 00:51

Postpartum Blues

nem tudom még, hogy hogy és mikor lesz
az understanding of mother post natal distress
it seems to be the most ignored pospartum mental states,
ha azt mondod szomorú vagy, én azt hogy megáll az ész
postpartum psychosis may take the form of mania,
azt mondom bébi, el kéne menni az
orvoshoz megnézni a disordert és megnézetni magad
mert a new studies emphasizing hogy nincs elég adat

fluctuations of hormon levels,
ezzel a hisztivel, bébi engem megölsz

the most ignored mental states,
despite their high pravalence of 10-50 percents,
bébi te nap mint nap becsapod az ajtót,
félremész, elhagysz és nem, nem köszönsz

fluctuations of hormon levels,
ezzel a hisztivel, bébi engem megölsz
fluctuations of hormon levels,
ezzel a hisztivel, bébi engem megölsz
fluctuations of hormon levels,
ezzel a hiszitivel, bébi engem megölsz
csak szülsz itt és nem köszönsz
 i've got my baby, my baby my
baby blue
near a railway baby, my baby,
ma baby blue
benned bébi még kéken ring a mélabú