vértest ív

kortaska•  2016. február 19. 17:42

Közalkalmaim

inkább szopom az állam bús csecsét
és az éltető adóforintokat,
mint írni tovább az állandó regényt
lesz-e holnap, hogy lesz holnap

Ez alkalommal végképp nekilát
- gondolta hangosan a közszolga
a köztéri aktusok végét járjuk
utcák zengik a békepipát

Szolgálom hát híven a közt mert
engem a köztes középszer motivál
a szexért néha csókolni is kell,
a szerelem sem a régi már.

kortaska•  2014. április 25. 15:56

Kettőből egy

Míg te hegyről völgybe szállsz,
én egy elvi síkon haladok,
szemeinkben a léthatárok mint
láthatáron szép templomtornyok
fehérlenek fel és a kéket
kettészeli tekinteted,
mégis valahova visszanézel,
múltad enyém nem lehet.
Feléd kell a bágyadt foszforfény
alám kell gyomromból murva,
hogy megálljunk e instabil talajon
ha a kettéválás nem alakulna.
Ha ráborulsz a szétszelt tájra,
akkor vagy te könnyed,
máshogy vagy mint mások
és máshogy vagy szép közben.
A táj most félreáll mert
gondolatlepkék belepték,
az idő csak a térrel korrelál,
kettejük közös nevezője lehettél
összege vagy és maradéka,
becsüld magad így is -
a lét puszta versengés -
analysis paralysis.

kortaska•  2014. április 25. 15:45

A megszokás hatalma

Falu ország, lángos ország,
most alussza zsíros álmát,
hogyha hagyják, ébred, várják.

Fenékig tejfel, kerítés-kolbász,
édes lázát már lehúzták,
hogyha hagyják, ébred, várják.

Magas porták, habos torták,
keserű altatót már felírtak,
hogyha hagyják, ébred, várják.

Búvalbaszott, szilkaszilárd,
csípős-savanyú országhatár,
hogyha hagyják, ébred, várják.

 

kortaska•  2014. április 19. 14:35

Hat után

...kevéssel hat után 
megmozdítottam ezt a zsákot
amibe testemet varrták
megnéztem a kertségnek becézett
betonfás kockakertet, pár óvárosi
haldokló utcát,
-itt több tavasz nem lesz
darabos lesz idén a májusi
majális, szabad talán sört is
inni köztéren, egy posztot 
megér mindenképp ha misét nem,
isten hátha látja mi folyik a háta mögött
az én torkom már elég véres,
kiabáljon keddet hétfőn minden férfi.
Egy udvaron bent aztán
fiatalok sziszegtek:
szabadságról, szexről, szakdolgozatról,
közben finoman utaltak arra, hogy
amúgy szívesen meghalnának, ha tudnák
azt ,hogy is kell kivitelezni férfiasan,
meg ha mernének - elvére egyszer muszáj lesz-
plusz tudod, mennének -
disszidálni, emigrálni- még utánanéznek a 
megfelelő szóhasználatnak.
A lányok mind boldogok voltak,
kípszmájling, nagy a szabadság,
bár kicsit örülök ha korlátoznak, ez olyan 
anyámmal kapcsolatos dolog, nem?
Biztosan. 
"nevemre veszlek, és örülhetsz ha
megbaszlak" - áthidalhatatlan
történelmi életvezetési tanácsok
lebegnek a fejek fölött meg a tudat alatt.
Szóval tényleg lebontják a fél várost.

kortaska•  2014. március 21. 02:32

Áramkör

Egyszerűbb a valóság
mint hinnéd ha
önszántadból lépsz bármi folyóba.
Váratlan az áramlat
terel majd és csak 
peregsz mint homokóra
szemei és szemeid
sem az időd múlását kutatják.
Most.
Én vagyok a hatalmasság.
Mint fölöttem a hatalmas ég,
tőlem indul és valahol
itt előttem körbeér.
E részben vagyok egész
az egyben és e rendben,
a tudat mutat utat.
Ha tudsz mutass újat,
álom jött és álom ment,
áramkör és áramlat,
tudod, hogy nincs új
a Nap és az Ég alatt.

Csak Te és Én maradtunk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom