Csupasz Virág

2006 

Csupasz Virág

Megindult a világ, vihar lett hamar:
Mindenütt törött ág és háborgó avar.
Dühtől szívta a föld egének nedvét,
Szilánkokkal dobta, s ölt keseregve az ég.

Megtépve vérzett lenn a kis Virág,
Körül nézett, nem látta napját.
Rózsaszín szirmai sírva hulltak alá,
Rossz nap a mai: felbukkan a halál.

A vihar messze vívja pusztító háborúit,
Avar keserű kínja végre elmúlik:
A lombok fölött madaraktól karcos ég,
A dús zöld között fotonok játéka él.

És még is ott zihál lenn a keserű Virág.
A jóakarat felé jár és felkarolják.
Felrepedt a szára, törött a levele,
Talán mindenki jobban járna: Levele!

Még ragaszkodik a dögkeselyűk ellenére,
Az Istenit! Még élni szeretne!
Szirmait vesztett csupasz virág…
Az úgy nevezett Magyarország.