versvonat

TruboDavid•  2011. július 2. 19:22

Ezért írok

Stírölöm a két szemét,
Csak halkan suttogom: Nem merek!
De felráz, mint a koktélt
És szavaim versként csengenek.

 

TruboDavid•  2010. december 2. 12:06

Most a depi a divat xD

Rossz kedvű vers régről: 

Keserűtől tépve

A hideg külsőben lámpák ontják a narancs fényt,
autók folynak át, halkan tapossák a szürkét.
A szívben sötétség dobog,
azt hiszem már nem vagyok.

Fény tép át a szobába,
lelkemet a semmi járja.
Csöndben, fülemen, bunkó hang koppant,
pianíró játszik lágy újakkal halhatatlant.

Halk autók suhannak messze el,
halvány szívem egyre lassabban ver.
Nem kell az élet,
neve túl rémes.

Keserű vég,
ez ég
szívemben.
Elveszem.

2005

 

TruboDavid•  2010. november 27. 17:36

Csupasz Virág

2006 

Csupasz Virág

Megindult a világ, vihar lett hamar:
Mindenütt törött ág és háborgó avar.
Dühtől szívta a föld egének nedvét,
Szilánkokkal dobta, s ölt keseregve az ég.

Megtépve vérzett lenn a kis Virág,
Körül nézett, nem látta napját.
Rózsaszín szirmai sírva hulltak alá,
Rossz nap a mai: felbukkan a halál.

A vihar messze vívja pusztító háborúit,
Avar keserű kínja végre elmúlik:
A lombok fölött madaraktól karcos ég,
A dús zöld között fotonok játéka él.

És még is ott zihál lenn a keserű Virág.
A jóakarat felé jár és felkarolják.
Felrepedt a szára, törött a levele,
Talán mindenki jobban járna: Levele!

Még ragaszkodik a dögkeselyűk ellenére,
Az Istenit! Még élni szeretne!
Szirmait vesztett csupasz virág…
Az úgy nevezett Magyarország.

TruboDavid•  2010. november 19. 16:15

Fülke

A versnek semmi köze a valósághoz, csak fikció Ha még is úgy érzed, hogy talán valódi, akkor lehet, hogy nem is a valóságban élsz. Ugyan, ki él ott?

Fülke

Megölted a királyt!
Volt akinek fájt,
Mások éjjeneztek.
Most új fejedelmek
Lépnek helyükre
És nincs, aki fejükre
Ütne, hogy: Állj!
Mert a sok hazudó száj
Többségben játszik,
De a becsület már ázik,
Mint vizes napló,
Amiről lefolyt a szó.
Élvezed, szétszabod
Nevetsz és elhagyod
Ígéreted, mert rájöttél,
Hogy a másik, akit  ledöntöttél,
Az egyetlen utat járta,
Amin most a kicsik nyála
Csöpög utánad lihegve
És te tudod, értelme
Nem volt soha.
Elefántból lett bolha,
Azok lettünk.
Ennyit köszönhetünk
Össz-vissz nektek.
Narancska! Piroska!
Egyes, leülhettek!

2010. 

TruboDavid•  2010. november 4. 22:50

Incepció

Milliókat kergetett
Moziba az Eredet,
Nevén az Incepció.
Kényes kis injekció
Az emberi elmének.
Tettek, amik elférnek
Egyetlen szikra szóban,
Egyetlen szimpla foltban
Álmodva meg a jövőt,
Így befolyásolva őt,
A kábult bábuszemélyt,
Aki lehunyva szemét
Az álmokat elhiszi,
Fejében tovább viszi
Gondolatát másoknak.
Az évei már soknak
Tűnnek, míg őt eléri
A végzet és reméli,
Miután már felébredt,
Hogy újra ifjú lélek,
Aki önfeledt, boldog.
De fejében kóborog
Az idegen gondolat,
Amit egyszer végre hajt
Sajátjaként naivan.
Talán Te benned is van
Egy idegen fikció,
Műtéti Incepció.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom